(A karvezetőnek Gát szerint - Korach fiainak zsoltára.)
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!
Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után.
A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom!
Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak.
Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül.
Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti.
Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik.
Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan!
Isten védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát!
Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában.
Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek,
Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!