Gara László (1904–1966)
Gara László (1904–1966)
Gara László a magyar irodalom népszerűsítésének, a külfölddel való megismertetésének egyik legáldozatosabb munkása volt. "Valóságos 'Gara-legenda' alakult ki körülötte – írta Szabolcsi Miklós – már életében és halála után is sokan korlátlan lehetőségekkel bíró irodalmi vezérnek tartották – s ezért tartottak tőle vagy tisztelték." Az első világháború után költözött Franciaországba, ott végezte tanulmányait. Részt vett a magyar emigráció irodalmi életében, s innen datálódik élete 387végéig tartó barátsága Illyés Gyulával. Szívós kitartással dolgozott azon, hogy a francia nyelvterületen is hitelesen, igazi arányai szerint ismerjék meg a magyar irodalmat. A két világháború között Marcel Largeaud-val közösen adta ki Anthologie des conteurs hongrois d'aujourdhui című prózai antológiáját a korabeli magyar prózaírók műveiből (emellett lefordította Kuncz Aladár, Márai Sándor és Móricz Zsigmond könyveit is). E műve igazi siker lett: öt kiadást ért meg. Gara László átélte az emigrációs élet minden keservét: olykor súlyos támadásokkal szemben kellett megvédenie magyarságát is, irodalmi elveit is. Mégsem lett francia író, haláláig magyar állampolgár maradt. Sőt, 1945 után az MTI párizsi tudósítójaként dolgozott. A személyi kultusz évei során azonban őt is indokolatlan támadások érték. 1956-ban elhagyta állását, s Párizsban folytatta irodalmi tevékenységét, munkatársa volt több francia lapnak, és rendszeresen írt a nyugati magyar emigráció folyóirataiba is. 1962-ben jelent meg legjelentősebb munkája, Anthologie de la poésie hongroise de XII. siècle a nos jours (Párizs) címen. A magyar költészet fejlődésének, történetének addig legteljesebb külföldi bemutatására vállalkozott ebben, kiváló francia költők közreműködésével. A magyar irodalom világirodalmi áttörésének nehéz küzdelmében kivételesen fontos hely illeti Gara László gyűjteményét, még akkor is, ha a fordítások "franciás" volta olykor viták tárgya lett. Szerkesztője és kezdeményezője volt a Hommâge à Gyula Illyés (Párizs 1963) című kötetnek is, melyben negyven francia és belga anyanyelvű költő vállalkozott Illyés Gyula verseinek tolmácsolására. E gyűjtemény ugyancsak igen jelentős, hiszen általa mai költészetünk egyik legnagyobb alakja igazi sikert és elismerést nyert a francia nyelvterületen. Nem véletlen, hogy az antológia megjelenése után a többi között Alain Bosquet írt róla, és cikkében Illyést a század legjelentősebb költői közé sorolta. Ezután Gara László úgy érezte: elérkezett az ideje, hogy megírja Illyés Gyula "szerény terjedelmű, de legilletékesebb életrajzát" is. Az ismeretlen Illyés (Washington 1965) a költővel foglalkozó szakirodalom becses darabja, benne szerencsés szintézisben találkozik a személyes jóbarát elfogultsága és a világirodalom alapos ismerőjének összehasonlító szándéka. Jelentékeny része volt Gara Lászlónak abban is, hogy a francia olvasók képet kaphattak Ady Endre költészetéről. A népszerű és tekintélyes Poètes d'aujourdhui sorozatban Guillevic és az ő közreműködésével jelent meg Ady Endre (Párizs 1967) címmel válogatás a költő verseiből.
Bogyay Tamás (1909–) a negyvenes évek elején a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője volt, történelmi tárgyú írásokat publikált; 1945-ben távozott nyugatra. Hosszabb ideig a müncheni Magyar Intézet vezetői tisztét töltötte be. Középkorkutató, a magyarok eredetéről és őstörténetéről, a lovas nomád népek Duna-medencei életéről, a szent koronáról, Szent Istvánról közölt fontos tanulmányokat, melyekben a szorosan vett történettudományi forráselemzést művészettörténeti, liturgiatörténeti 388kutatások irányába terjesztette ki. Könyvei és tanulmányai magyar, német és francia nyelven jelentek meg.
Ferdinandy Mihály (1912–) 1943-ban a lisszaboni magyar követség kulturális attaséja, később argentínai, Puerto Ricó-i, Costa Rica-i egyetemek tanára. 1945 előtt több könyve jelent meg itthon, történeti tárgyú munkákat és regényeket adott ki. Munkássága széles területeket fog át: foglalkozott mítoszértelmezéssel, a magyar középkorral, végzett heraldikai, etimológiai kutatásokat, és a szépírói tevékenységgel sem hagyott fel teljesen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
