Ács Károly (1928–)

Full text search

108Ács Károly (1928–)
Nem egyenes vonalú Ács Károly költői alakulása sem, és szinte nemzedéki jellegnek fogható fel a lendületnek és az elbátortalanodásnak az a görbéje, amely az ő költészete alapján is megrajzolható, különösen ha arra gondolunk, hogy a negyvenes években az akkori irodalompolitikába nem illő versei meg sem jelentek és csak később váltak hozzáférhetőkké.
Urbánus mentalitás jellemezte már fellépése idején, a negyvenes évek második felében, ez teljesedett ki szkepszisében, amely az ötvenes években jellemezte, és ez üzen ritkán megjelenő újabb verseiben is. A jugoszláviai magyar lírában kísértő "vajdasági meghatározottság" nyomai Ács Károly költészetében is felfedezhetők, mert "urbanitása" nem mentes azoktól a problémáktól, amelyek ezt a "vajdaságiasságot" jellemezték még a közelmúltban is. Az urbánus életforma nyitott kérdései adták az első ösztönzéseket, s az ebből született kétely öltözött mind általánosabb formákba, hogy már egészen korán, pályájának szinte még a kezdetén a költő ellen forduljon, némaságra ítélje, és el-elhallgatóvá tegye szavát: a "beszéd" helyett a "némaságot", az eredeti vers helyett a műfordítást kínálja fel. Nem a kitárulkozó költő típusához tartozik, hanem az elzárkózóhoz, s éppen ez a zárkózottság és szemérmes leleplezés az, ami urbánus voltát meghatározta. Ebből születtek azok a dilemmák is, amelyek költészetét táplálták. Hajlamai ugyan az absztrakció felé vitték, könnyen függetleníteni tudta magát az élményt nyújtó valóságtól, és érzelmeit is idegenként, kissé cinikusan szemlélte, s mi több: az életet és az érzelmeket egyaránt elemi állapotában tudta érzékelni. De igazán még az ötvenes években sem tudott megszabadulni azoktól a kötöttségektől, amelyek urbanitása "vajdasági" jellegéből következtek: meg kellett hallania az aszfalt alatt is az odakúszott szántóföldek lüktetését, s problematikusnak kellett tudnia az aszfalt és a tarló jelképeinek ellentmondásos kettősségét.
Ács azonban nem "emlékezik", ő a jelenben él, amikor verset ír, s az emlékezést az elemzéssel váltja fel, kutatva a lényeget, ha a szkepszis nem állná útját, s ha nem éppen ebben a kételyben lelné meg költőiségének mind hajtóerejét, mind pedig némaságra kötelező vonását. Nem véletlen tehát, hogy a "szavak", vagyis a költői nyelv problematikájában találta meg ihlető forrását. Ünnepli is, terhesnek is tartja, s megtorpan, mert rettenetes erejűeknek és egyúttal rakoncátlanoknak is tekinti a szavakat, mint aki tagadja a szavak mágiáját, de fél is egyúttal mágikus lehetőségeiktől. Az egyetlen lehetséges, a pontos kifejezést kutatja, szkepszise a leírt szóval nem elégszik meg: alázatos velük szemben és szenvedések forrását is látja bennük. De mert költő, "teremni muszáj", s törvényszerű szinte, ahogy a "születés szenvedésének" gondolatánál megállapodik, s ezt avatja 109ihletének központi forrásává, így aztán a költői vereség tényének felismeréséből születnek meg legjobb költeményei.
Költészetének a költői eszköz és a költői tárgy dilemmája az ihletője, s a költő létének kérdéses volta az, ami elsőrendűen leköti figyelmét, ennélfogva némelykor a tragikus zártság képzetét idézik a versek, a versekből kiolvasható lelki-költői folyamatok:
Én négy fekete fal között
Úgy botorkálok, mint a vak.
Szavak, szavak, vesztett szavak!…
(Szavak)
A jugoszláviai magyar irodalmi közvélemény a költőnek a szavakhoz fűződő ilyen viszonya alapján a poeta doctusok típusához szokta Ács Károlyt sorolni, s olyan költőnek látja, aki már-már a csenddel kacérkodik, amikor verset ír, és szinte természetesnek tartja, hogy az ilyen alkatú költőnek műfordítói opusa sokkal gazdagabb, mint eredeti költeményeié. "Csönd helyett vers" – hirdeti második verseskötetének a címe, s e kötet prológusában így foglalja össze költőiségének kérdéskörét:
Marad: makacsul hordani a titkot,
bár börtön a nap s az éj kínzókamra.
Hogy ha a zord bíró, a kor, magamra
hagy végül, senki se mondhassa: így volt.
 
Vagy vallani. Mindegy, hogy mit. Az élet
a szavaktól nem lesz se szebb, se rútabb.
Amit mondok: álmok és emlékek
Miért nem elég ennyi, hogy elnémuljak?
(Álom és emlék)
Költői világában mindenütt a kétely kísért, s mindenhol a távolságtartás szemléletével találkozunk. Ács Károly még saját költői mivoltát is az idegenség vetületében éli át, lemondva a költői azonosulás oly csábító varázsáról is. Tudatossága az önfegyelem aszkétikus gesztusával párosul, nemegyszer éppen ennek a folyamatnak kérdéses voltát rögzíti, s minduntalan feldereng benne, oly jellegzetes kételye reflexeként a gondolat:
A kemény valóság,
ha kimondom,
megsebzi a szót,
és nem tudom:
vérzek vagy verselek…
(Vers)
110A hozzáérő valóságot a szkepszis szűrőjén átbocsátó költői egyéniség Ács Károly, s ennek következtében világának olyan síkjain is, mint amilyent a szerelem motívumkörei képeznek, metamorfózisok játszódnak le, s a költő a szenvedélyektől menekülve távolodik az ilyen megnyilvánulásoktól. Versei a szemlélődés magatartását rögzítik, és a meditatív pillanatok gyermekeiként születnek meg. Nem vonzódik a spontaneitáshoz, s a tudatos, az ellenőrzött költés nyomaira verseinek formai megoldásaiban is rábukkanunk. Egyfelől az oly jellemző enjambement-rendszere, másfelől pedig a rondelt és szonettkoszorút egyaránt formái közé vonó kedve, a nehéz költői megoldások tudatos keresése jellemzi nem csupán ifjúkori líráját, hanem a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején keletkezett verseit is, miként azt a Gyökér és szárny című 1968-as születésnapi verse és az 1972-ben írt Az ember anatómiája című költeménye szélsőséges pontokként példázzák. Természetszerűen a költői gondolat is többletét kapja meg ezzel az oly feltűnő forma iránt táplált igénnyel, amely Ács Károlynak kivételes helyet biztosít a jugoszláviai magyar költészet történetében. E líra kiegészítője a költő jelentős műfordítói munkássága is: a délszláv népek irodalmának legnehezebben fordítható verseit ő szólaltatta meg az eredetiekkel egyenrangú szinten magyar nyelven.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages