Szirmai Károly (1890–1972)

Full text search

Szirmai Károly (1890–1972)
Szirmai Károly 1941-ben visszavonult a Kalangya szerkesztésétől, s a Téglák, barázdák című antológiában közölt novellájától eltekintve majd egy évtizedre kivált a jugoszláviai magyar irodalom életéből. Ezután ismét csak 1950-től közölte írásait a lapokban és folyóiratokban. 1952-től 1962-ig azonban öt könyve jelent meg: egy regény és négy elbeszéléskötet (Viharban, elbeszélések, 1952; Katlanban, regény, 1958; Már nem jön senki, elbeszélések, 1960; Örvény, elbeszélések, 1962; majd A csend víziói, válogatott elbeszélések, 1965). Újabb művei egyrészt a háború előtti novelláinak sejtelmes hangját, vizionárius látásmódját elevenítik fel, amely a Ködben című kötetben jelenik meg legtisztább formájában, másrészt Szirmai kísérletet tesz a realista kisepikában is, ez azonban alapvetően ellentmond írói természetének. Köteteinek címe is a világ egy sajátos látásáról, érzékeléséről beszél. Ebből az alapvetően lírai szemléletből teljességgel 76hiányzik az élet harmonikus érzése, a derű, a kiegyensúlyozottság, de még a tárgyi világ empirikus képe is: víziókat, álmokat lát, határozatlan kontúrokban felsejlő embereket és helyzeteket mutat be hol a szürrealizmushoz közelítő, hol pedig az expresszionizmus ihletését sejtető modorban, a félhomály különös fénytörésében. Novelláinak másik vonulatában a realista epika hagyományait követi, főleg a háború utáni korszakában, de történeteit itt is valami derengő félhomály veszi körül, alakjait fojtott, tompa színekkel festi, s novelláinak cselekménye sem a tér, az idő és az okság hármas dimenzióiban fejlődik ki, hanem valahol az eszmélet, a tudat peremén játszódnak, ahol már egybemosódik az élet a halállal, a képzelet a valósággal, az anyag a szellemmel. Ezeknek az írásoknak is különös hangulati varázsuk van: minden jelképi voltában van jelen, maga a környezet és annak irreális, sokszor groteszkbe hajló ábrázolása az író fő gondja. Szirmai nagyfokú nyelvi ökonómiával ír: stílusában semmi cizelláltság, keresett nyelvi szépség nincs, előadása a dísztelen, puritán fogalmi közlés szintjén áll, s éppen e szándékos nyelvi és stílusbeli eszköztelenség váltja ki ezeket a hatásokat. E sajátságokból a háború utáni kötetek közül a Már nem jön senki című elbeszélésgyűjteménye mutat fel legtöbbet. Itt az úgynevezett objektív epika már teljesen háttérbe szorul, s helyébe hangulati elemekben gazdag, lírai árnyalású novellaforma lép a múlt kísértetjárásával, emlékek idézésével. Az író mintha ki akarná rekeszteni a valóság zajosabb hullámverését, s teljesen befelé fordul, a világot már csak hangulatain keresztül veszi tudomásul. Ez a stílus némely novellájában már modorossággá merevedik: grand guignol-szerű látomások és groteszkségek zavarják az erős és egységes hatást bennük. Ez a műve mintegy bevezetése A csend víziói című gyűjteményes kötetének, amelyben expresszionista látomásokká és tömör balladai képekké sűríti az élet pusztulásának átélt drámáját. Ez a könyve, amely néhány újabb írásával kiegészítve hosszú írói pályájának legjavát foglalja magába, a vajdasági magyar novellaírás s Szirmai prózaírói művészetének egyik magaslati pontját jelzi. Utolsó két kötete a Falak, puszta falak (1970) és az Önkeresés (Versek, önéletrajz 1970).

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages