Válságos évtizede

Full text search

791Válságos évtizede
Petelei írásaira nemcsak a szűkebb pátria figyel, hanem hamarosan a főváros is. Az Árva Lottit a Pester Lloyd szerkesztője dicséri fűnek-fának; a vásárhelyiek valami "emberfeletti protectióra" gyanakodnak, amikor írásait Beöthy Zsolt kezdi közölni az Ország-Világban. Gyulai Pál és a Budapesti Szemle pártfogása pedig végképp elnémítja a gáncsoskodókat. Gyulai azonban nemcsak pártfogol; dicséri tehetségét, de kárhoztatja módszerét és pesszimisztikus szemléletét, azt szeretné, ha nagyobb kompozíciókkal próbálkozna, felhagyna pesszimizmusával. "Barátsággal bizonyította meg nekem – számol be Petelei Jakab Ödönnek írt levelében a Gyulaival való első találkozásról –, hogy de silány, mindaz, amit én firkáltam, hogy be nincs abban egyetlen igaz vonás, be sötét, derütlen, unalmas… " (Levél Jakab Ödönhöz; Marosvásárhely, 1880. szeptember 23.). Gyulai véleményét a kolozsvári kollégák egy része is visszhangozza: Haraszti Gyula arról az ellentétről tárcázik, amit Petelei tiszta magyar nyelve és idegen alkatú, pesszimisztikus világszemlélete közt érez tátongani.
Peteleire hat ez a konzervatív jellegű bírálat, annak ellenére, hogy érzi a maga igazságát, hogy szimpátiái szerint a vele azonos irányba törekvő fiatal társakkal haladna. Különösen Mikszáthért lelkesedik, rosszallja, hogy oly sokan támadják: "Nem vagyunk olyan sokan, hogy afféle tehetségeket… ledorongolva, mégis maradjon elég"– írja, amikor Keszler József megtámadja Mikszáthot (Levél Jakab Ödönhöz; Marosvásárhely, 1884. január 11.). Első köteteiben (Keresztek, 1882; Az én utcám, 1886) önmagát adja ugyan, de engedményt is tesz Gyulainak. Elhagy egy sor túl sötét, tragikus rajzot, s ezek helyét érzelmesen eszményített, nagyobb beszélyekkel tölti ki. Ezek azonban nem érik el rajzainak s ballada-novelláinak színvonalát, erejét (Őszi napsugár, 1885; Az utolsó bobori leány, 1884; A mama gyermeke, 1884). Nem ismeri eléggé a világot sem, melyet rajzolni kíván, az erdélyi "oligarchákat" s nemeseket, illúziókat festeni is nehezére esik. Egyetlen nagyobb lélegzetű munkája sikerül igazán: A fülemüle (1886), amelyben a maga sajátos világát, a vásárhelyi kereskedő-életet festi. Ebben az elbeszélésben a realitással egybehangzik az a szomorkás derű, amellyel hősei – az elhervadó, kalitkába zárt vidéki asszonyka, az udvarló és az öregedő férj – sorsát szemléli. Az enyhültebb, rezignáltabb hangnem azonban mit sem változtat az ábrázolt élet perspektivátlanságán, s a finom fény-árny villódzás mögül kiérzik a zátonyra futott emberek keserűsége.
Egyébként a kiúttalanság, az élet értelmetlenségének érzése egyre emésztőbb magánügye is Peteleinek. Úgy érzi, elkopott, nincsen öröme, célja az írásban. Úgy filozofál, mint egy Gozsdu-hős, egy ambíciója-megtört vidéki forradalmár. "Jézus Krisztus ebben a korban, amikor én vagyok már meghalt. Nekem is megvannak a magam zsidóim, akikre ambíciómat (tudod, hogy soha nem is volt valamire való) felfeszítették. Egyebeken kívül abban is különbözők fennebb említett mesterünktől, hogy tudom, hogy nem támadok fel és – nem bánom" (Levél Jakab Ödönhöz; Kolozsvár, 1886. november 22.).
A kesergés egyelőre még csak irodalmi téma, s befelé hangzó szólam. Kifelé, a közéletben egyike az erdélyi kulturális élet legtevékenyebb embereinek. A Kelet hamarosan Kolozsvár címen jelenik meg, s Petelei a szerkesztője. 792Maga köré gyűjt egy csomó tehetséges fiatalt, s valóságos műhelyt teremt. Tanítványait arra biztatja, hogy "csak az igazat írják", s megtanítja őket a mesterségükben való igényességre, elmélyülésre. A lapot a kolozsvári kultúra szolgálatába állítja, személyesen is rengeteg kis cikket, polémiát ír.
A szerkesztés óhatatlanul rákényszeríti a politikára. A város a nyolcvanas években a maradiság egyik fellegvára. A Kolozsvár a szabadelvű párt lapja, s mint ilyen polémiában áll a nacionalizmustól hangos Ellenzékkel, Bartha Miklós és társai lapjával. A véderő-viták idején emiatt még ablakait is beverik a fanatizált "függetlenségiek". De nem sok öröme van saját pártja támaszaiban, gőgös "oligarchákban" s törtető dzsentri-ifjoncokban sem. A politizálás vége: meghasonlás pártjával, a szerkesztésről való lemondás s visszavonulás a szovátai kis nyaraló magányába. "Elvertem egy csomó pénzt, egy csomó szíves jóindulatot; egy csomó idealizmust, s még hazafias hitem egy részét is (hisz mind pecsovicsok verték be az ablakaimat)… Nem dolgoztam értékesebbet semmit s tönkre tettem az egészségemet. Mi a fenének maradnék?" (Levél Jakab Ödönhöz; Kolozsvár, 1891. június 8.).
Nemcsak lelki beteg, hanem testileg is: ekkor kezdődik súlyos idegbaja, amely csaknem két évig teljesen elvonja az irodalomtól. Jó, hogy közben megnősült, – felesége, Korbuly Irma ugyancsak törzsökös kereskedőcsaládból származik – s van, aki a magányban szereti, ápolja.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages