71. PETELEI ISTVÁN (1852–1910) (DIÓSZEGI ANDRÁS)

Full text search

71. PETELEI ISTVÁN (1852–1910)
(DIÓSZEGI ANDRÁS)
Kortársai az "erdélyi udvarházak költőjének" tartották. Ezek az udvarházak azonban nem csupán nemesi fészkek voltak, Belső-Erdély polgárságának az élete zajlott bennük. Marosvásárhely s a többi város – Szászrégen, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Nagyszeben – az erdélyi fejedelmek kora óta eleven kereskedelmi központ, nemcsak a szász, hanem az örmény és magyar polgárságnak is otthona. A Petelei-család régi, népes kereskedő-família. István szüleinek tizenhárom gyermeke közül a hatodik volt. 1852-ben, amikor született, még aránylag épen, elevenen éltek körülötte a patriarkális családi hagyományok. A kereskedő apák folyton úton vannak, a családot az anyák és a szegény rokonokként jelenlévő nagynénik igazgatják. Az örmény-katolikus vallásosság és a zene iránti szeretet – ezek az első, maradandó gyermekkori élmények. Serdülőként kispapnak készül, s az otthoni kamara-hangversenyeken (a testvérekből egész zenekar kitelik) Bach, Mozart, Haydn és Schubert műveit játssza.
Mégis, amikor 1871-ben Pestre jön, a Műegyetemre iratkozik be, műépítész akar lenni. "Meggyőződésből hagyta oda a papi pályát", őbenne is, mint barátaiban, felébred a természettudományok iránti érdeklődés. E barátok – Mentovich Elek, a kiváló erdélyi materialista filozófus, Mentovich Ferenc fia, valamint Bedőházy János, a későbbi kiváló marosvásárhelyi matematikus, a Bolyaiak életrajzának írója – biztatják és viszik magukkal. "Ilyen volt akkor az idők szelleme – emlékezik Bedőházy. Benne voltunk egészen a materializmusban… Nem volt még meg a hitetlenség, Brunetiére nem hirdette még meg a tudomány csődjét… A fin de siècle okkultizmusa, misticizmusa hiányzott" (Petelei Istvánról, ErdMúz 1914. 339.). Pesten Petelei, orvosokkal érintkezve, megismerkedik a darwinizmus problémáival is, bár ennek tanait sohasem tudja igazán, érzelmileg magáévá tenni. Később bölcsésznek iratkozik be, történelmet tanul Rómer Flóris mellett, s ennek felvilágosult gondolkodása, pozitivista kutató ambíciói erősen kifejlesztik benne a kriticizmus iránti hajlandóságot.
Maradhatna Pesten Rómer mellett, de hazatér Marosvásárhelyre. Tanári 788állásra pályázik, sikertelenül. Szabad idejében a régi erdélyi történelmet, a marosvásárhelyi polgári élet dokumentumait tanulmányozza, hol a Teleki-család sáromberki és gernyeszegi levéltárában, hol a marosvásárhelyi levéltárban. A Századokban és a helyi lapokban megjelenő tanulmányaiban azt ábrázolja, "milyen volt az erkölcsi állapot Marosvásárhelyt a múlt század közepén", s felvilágosult iróniával állapítja meg, hogy az emberi szokások, erények és bűnök változtak, de az emberek nem, s hogy "minden ember azt az időt tartja a legrosszabbnak, a legterhesebbnek, amelyet él" (Régi dolgok, Erdélyi Híradó 1878. december 21, 24, 31.). Kétségtelen, hogy az egyetemről hazatért ifjú más, mint lassúvérű, szatócsos-táblabírós gondolkodású, bigottságra hajlamos társasága. Ideges, érzékeny kedély, kutató-firtató hajlandóságú, felvilágosult szellem.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT