Török család. (Kadicsfalvi)
Török család. (Kadicsfalvi)
Udvarhelyszéki székely régi család. Eredetét homály fedi. * Kétségtelen ismert törzse a családnak Török Gáspár, agilis * székely gyalog hadnagy * volt, ki már előbb is a fiúvá fogadás (adoptio) óta Kadicsfalvi birtoka békes birtokában lévén, arra: nevezetesen Udvarhelyszéki Kadicsfalvi házára, nemesi cúriájára, szent-tamás, tiboldi malmára Bethlen Gábortól – mint az előttem fekvő okmányban áll – 1618. junius 21-én nejével Benedekffy Borbálával adományt nyert. Nevezett Gáspár említett nejével Fejér megyében Páloson, Peteken is részbirtokok örökösévé lett, és ez okbúl gyermekei, kik közűl négyen Farkaslakáról, mint valószinűleg birtok és lakhelyökről írták előnevöket, egyik pedig András Kadicsfalváról neveztetett, I. Gáspárnak halála után 1643. dec. 16-án a felebb nevezett anyai birtokrészek miatt, melyeket Ugron Pál hatalmasúl elfoglalva tartott, következőleg * tiltakoztak „1643. die 16. Dec. Teörök Ferencz és Teörök Gábor, Teörök Sigmond és Gáspár de Farkaslaka, Máténé Teörök Anna Szentléleken protestál és contradicál kaydicsfalvi udvarhelyszéki Teörök András Teörök Gáspár fiai ex Barbara Benedekffi consorte quondam sua suscepti, mindazoknak személyekben és maga személyében is az Pálosi, Petki portiók in Com: Alb. Ugron Pál Abrahámfalván lakó portióinak, mellyet hittak Benedekffi résznek, hogy se Ugron Pál, se fiai abban ne praescribálhassanak, mert hatalmasúl arripiálta, apprehendálta ezeknek attyoktúl, annyoktúl az ő successiójok ellen, és most is úgy birja.“
A család eredetéről velem közlött adatok is meghasonlanak, az egyik állítás szerint törzsökös székely eredetű, másik állítás szerint tudható törzse Török Gáspár, az enyingi Török családdal hozatik összefüggésbe, és pedig ismét kétféle módon, az egyik szerint: Gáspár egy személy lett volna enyingi Török Jánosnak özvegy Csolnokosi Imrénétől született fiával Gáspárral, ki fejedelmi jóváhagyással iratik törvényesítettnek, a másik adat szerint enyingi Török II. Bálintnak 1575-ben fiusított leányától Annától (ki Balassa Jánosné vala) született volna. Ezen két utóbbi állításnak egyikét annálinkább valószinűnek véli a család némely tagja, mert a család egyik érdemes tagjának kadicsfalvi T. Elek-Emanuelnek egy „Enyingi E. T. B. 1512.“ föliratú lőfegyver van birtokában, melyen lovas vitéz is van bevésve, mely régiség szintén ez összeköttetést gyanítatná, egyéb családi levelek mellett, melyek szintén az enyingi Török családra vonatkoznak. Véleményünk szerint azonban mindezek döntő tanuságot nem szolgáltatnak, és más adatok – mint fölebb olvashatni – a család törzsének Török Gáspárnak másféle eredetére utalnak.
Agilis = nemes anyátúl szülöttet jelent magyar törv. terminologia szerint.
„Peditum siculorum ductor“, mondja az oklevél.
Gyulafehérvári káptalan C. 4. fr. 4. nro 60.
I. Gáspártól a családfa következőleg * terjedt le:
Fancsali Dániel gyűjteményéből 1823-ig és saját folytatásával k. Török Antal közléséből, továbbá Istvánnak Cserey Krisztinától, és Gábornak Cserey Klárától (vagy Zsófiától) ágát közlé Décsey Miklós is. Menyhértnek Daczó Agnestől jövő ágát pávai Vajna Ferencz elleni zálogos perbűl közlé Hodor Károly is.
I. tábla.
I. Gáspár 1618. (Benedekffy Bora); I. Ferencz (Pálfi Zsuzsi); I. Gábor; Zsigmond (Sándor is); András elestek 1660. körűl.; III. Gáspár (Simén Klára); Mária (sz. m. Biró János); Anna (1. Máténé 1643. 2. Jakabházi); Zsófia (Geréb János); Mihály (Bethlen Kata); Ilona (v. Dániel András); II. Ferencz (sz. kir. Bors Anna); Kata (Tiboldi István); Mihály (1. László Ágnes 2. n. a. Dónáth Fruzsina); István (Cserei Krisztina); II. Gábor (1. Cserei Klára stb.) Folyt. II. táblán.; 1-től Kata (Takó Andr.); Julia (Czikó Mih.); Erzse (Rancz György); 2-tól Sándor (István) (b. Seiffertitz Emilia) Folyt. V. táblán.
István, ki az előbbi lapon. (Cserei Krisztina); István †; Menyhért (Daczó Ágnes); Kata (Kov. Horváth István); Anna (Andrási Fer.); István (1. lengy. Orbán Ágnes. 2. Bálintith Anna); Mária (mádéfalvi László Kelemen); László (1. Gáborffy Bora 2. Csernátoni Krisztina); Antal (Gyulay Júlia); Bora (Halmágyi György); III. Ferencz alkirálybiró (cs. tap. Lázár Anna); Gábor 1827. (Mihálcz Róza); Elek (Zalathnai Mária); Kata (Páar András); Anna (1. Szőcs Albert.) (2. Szeredai Ján.); Bora (Polszter Fer.); Róza (Sándor Gásp.); Kata (Ugron Elek); Menyhért pap.; Ignácz †; Teréz (Kovács Ján.); Zsigmond nyug. százados.; Ambrús †; Janka (Züllich kapit.); Sándor † 1853. (Lendvai Anna); Kata (Vajda Lajos); Anna (Thúri Farkas); Julia (Biális László); György (sof. Lukács Rebeka); Kata (Hatfaludy István); Rozália (Kad. Török Lajos); Dénes.; Róza.; Luiza.; Kata.; Miklós.
I. Gáspárnak, kiről feljebb szó volt, fiai Ferencz, Gábor, Zsigmond és András állítólag 1660. körűl estek el Szász Holdvilág táján. Az utóbbi nemzedékek Udvarhelyszékben hívataloskodtak, I. Mihály 1679-ben kir. táblai jegyző volt, utóbb székbeli hívatalnok, Menyhért és fia István alkirálybiráknak iratnak, ez utóbbinak fia III. Ferencz alkirálybiró volt, és az 1791. és 1794. évi erdélyi országgyűlésen azon szék követe, – ennek fia Sándor ugyan ott kir. pénztárnok. Ennek a táblán ki nem tett testvérei József, István, László, Zsuzsa és Mária korán elhaltak, György 1848. előtt dulló biztos volt. Az oldalágból László parajdi kir. sóbánya-nagy volt. Fia Gábor főhadnagy, kinek fia Zsigmond mint nyugalm. százados él.
II. tábla.
II. Gábor, ki az I. táblán. (1. Cserei Klára 2. Ágotha Kata 3. Győrffy Klára); Sámuel (Bakó Erzse); III. Gábor (Endes Anna) Folyt. III. táblán.; Farkas.; József; Mózses (Donáth Bora) Folyt. IV. táblán.; Albert minorita szerzetes †; I. Ferencz jesuita, utóbb kanon.; Ilona (Mikó János); I. Pál (Boros Róza); Klára (Baranyay József); Anna (Hollaki Pál); Mária (Szombatfalvi János); Cecil (Hollaki Antal); II. Pál (Horváth Klára); Róza (Török György Aradban † 1822.); Zsófia (Szalbek György); IV. Ferencz (1. Henter Julia 2. Cseh Julia † 1860.); Jozéfa (Jakabos József); Veronika (Tordai László); Karolina (Mara József); 1-től Károly † 1835.; 2-tól Cecil (Návai László Csanádban.); III. Ferencz (Gyárfás Zsuzsi); Pál.; Albert Pesten.
Ez ág is Udvarhelyszékben lakván, és pedig Sámuel ága Tiboldban, tagjai többnyire ott hívatalt viseltek. Albert * más nevén József szül. 1757. jan. 27-én Zetelakán, a minorita rendbe lépvén, e szerzetnek Damascenus néven 12 évig főnöke, iró s egyházi szónok, meghalt Kolosvárt 1824. jul. 25-én. * I. Ferencz előbb jesuita, utóbb esperes és czimzetes kanonok volt, I. Pál törvényszéki ülnök, fia II. Pál 1814-ben aljegyző, végre törvényszéki ülnök, II. Ferencz szintén az, ennek fia Károly Marosszékben aljegyző † 1835. Másik fia III. Ferencz 1848. előtt dulló, 1849-ben pénztárnok. Ennek fia Albert a pesti váltó törv. széknél gyakornok, jogtudorságra készűl.
E néven áll Décsey Mikl. által közl. családfán.
Magyar Irók, Életrajz gyűjt. Kad. Török Antal idézése szerint.
III. tábla.
III. Gábor, ki a II. táblán. (Endes Anna); Bora (Csapai László); Krisztina (Csernyánszky Gábor); I. Elek (Szegedi Erzse); Menyhért †; III. Gáspár kir. tanácsos † 1849., Erzsébet (Skoda Mihály); II. Elek tizedbéri főbiztos (Maurer Judit); Lajos Udvarh. dullóbizt. (Kad. Török Róza); Karolina (vajdaf. Bóér György); Sámuel udv. sz. alkir. biró (1. Pogány Anna 2. Petre Borb.); IV. Gáspár udv. sz. dulló biztos (Hollaki Róza); 1-től Bertalan.; 2-tól Ilona †; Lajos †
Ez ágon III. Gábor és I. Elek megyei hívatalokat viseltek. II. Elek kir. tizedbéri főbiztos volt. III. Gáspár a kir. kincstárnál 42 évi szolgálata után mint titoknok 1836-ban nyugalmaztatott kir. tanácsosi ranggal, meghalt 1849-ben. Lajos Udvarhelyszéki dulló biztos volt, fia IV. Gáspár ugyan az jelenleg. Sámuel előbb Felső Fejér megyében szolgabiró, utóbb számvevő és árvaszéki ülnök 1848-ban, most Udvarhelyszéki alkirálybiró, gyermekei a táblán láthatók. *
Pogány családi közl.
IV. tábla.
Mózses, ki az I. táblán. (Dónáth Bora); Anna (Fancsali Zsigm.); Julia (Farkas Zsigm.); Ágnes (lengy. Orbán Ferencz); Dániel (Tibád Róza); András (Pap Kata); Miklós (Biró Teréz); János (Csató Anna); János.; Veronika.; József †; Teréz (Thúry Gergely); Jozéfa (Mákra Antal † 1853.)
Ez ágból Mihály udvarhelyszéki dulló 1809. körűl, utóbb törv. széki ülnök, János dévai kir. uradalmi hívatalnok volt. András 1894-ben Hunyad megyében szolgabiró volt.
A családnak eddig felhozott ágai czímerűl a koronás paizs kék udvarában kardot tartó férfikart viselnek.
V. tábla.
Sándor, ki a II. táblán. (István) (báró Seyffertitz Emilia); István 1719. armálist M. országban.; Ferencz 1719. armálist. (Zilahi Foris Klára); Anna †; Teréz †; András.; Ignácz szűl 1737. (Böythe Klára); Antal sz. 1768. (sz. Gáspár Margit); Elek-Emánuel (sz. sim. Darvas Eszter † 1852.; Károly pap † 1828.; Antal nőtlen.; Antal alispán 1861. (m. bölkényi Barabás Krisztina); Viktor (vajd. Bóér Luiza); Rudolf † 1864. (altorjai Vízi Róza); Kornélia (1. Csiszér Sánd. † 1861. 2. Dr. Szilágyi Mikl. † 1863. 3. gy. fejérv. Török Dániel); Jenő honvéd † 1849.; Gizella sz. 1846. † 1856.; Lajos-Mór szül. és † 1850.; Etelka sz. 1852.; Gábor sz. 1854. † 1862.; Ilona-Kata sz. 1856.; Bálint-Géza sz. 1849.; Jozefina sz. 1850. † 1850.; Iván sz. 1856. † 1857.
Ez ágazat élén álló Sándor – mint iratik – többi közt párviadalban egyik ellenfelét Udvarhelyen kivűl az úgynevezett székhidjánál levágván, a főben járó itélet elől menekült volna Udvarhelyszékről Kolos megyei Oláh-Buda helységbe. Neje báró Seyffertitz Emilia volt, rokona gróf Wirmond Hugo császári tábornagynak, kinél mint török követ mellett T. Sándor utóbb alkalmazva volt, de csak hamar meghalt 1716-ban. Nevezett nejétűl gyermekei: István, Ferencz, Anna és Teréz, kík gr. Wirmond ajánlata mellett 1719. april. 24-én * III. Károly királytól, mint már előbb nemes szülőktől származottak, új czímeres nemeslevelet nyernek, melyben feltűnő körülmény az, hogy abban már előbb budai előnévvel fordúl elő az ujolag megjutalmazott Török család.
Collect. herald nro 378. Adami Scuta gentil. tomo XIII. – Az eredeti armális a család ez ágánál.
Ezen czímeres levél szerint ez ág czímere – itt láthatólag – a paizs vörös udvarában zöld térből fehér farkas emelkedik ki, lábait ragadozásra kinyujtva. A paizs fölötti sisak koronájából három viruló rózsa nyúlik fel, a két szélső piros, a középső fehér. Foszladék jobbról ezüstvörös, balról aranykék.
István Magyar országban maradt, mint katonatiszt Marmaros vagy Ugocsa megyébe telepedve, Ferencz szintén mint katonatiszt, Erdélybe ment vissza, s ott Csikszékben Foris leányt vévén nőűl, nemzé Andrást és Ignáczot, ki hasonlóképen katonatiszt, részt vett a porosz háborúban, hol lövést kapván, mint főhadnagy nyugalmaztatott. Fia Antal rövid ideig katona, utóbb gazda. Ennek egyik fia Károly a kassai megyében r. kath. lelkész, meghalt 1828-ban. Elek-Emánuel Alsó-Fejér megyében telepedvén, ott birtokos Tövisen, Fel-Gyógyon és Megykeréken, 1849-ben törvényszéki rendszerinti ülnök volt, ugyan az 1861-ben is. Fiai közűl
Antal 1839. évi országgyűlésen Beöthy Ödön Bihari követ mellett törvénygyakornok, 1840-ben a pesti királyi táblán felesküdtetett ügyvéd, 1841-ben Bihar megyei tiszt. alügyész, 1844-ben Erdélybe haza menvén, az ottani kir. táblán is ügyvédi oklevelet nyert; az 1846/7. évi erdélyi országgyűlésen hátszegi követ. 1848. végén a magyar ministerium és honvédelmi bizottmány Erdélybe küldött kormánybiztos Beöthy Ödön mellett, majd utódánál Csányi Lászlónál titkár. Csányi ministerré lévén, tárczájához titkársággal kinálá meg, de körűlményei miatt el nem fogadván, Alsó-Fejér várm. főszolgabirája lőn. 1850. után Kolosvárt a polg. takarék pénztár igazgató elnökévé, 1861-ben pedig Alsó-Fejér megye alispánjává választatott. Ez időben a „Kolosvári Közlöny és Korunkban“ a megyei közigazgatás átalakitásáról, az alispáni hívatalról és börtönrendszerről értekezett. * A pesti orsz. gyűlés után hivataláról leköszönvén, jelenleg lakhelyen Megykeréken gazdasággal és tört. tanulmányozással foglalkozik. * Gyermekei a táblán láthatók.
Ez erdélyi Muzeumi gyűlésen a hon ismertetés érdekében 1864. febr. 16-án tett értekező indítványa megjelent a Kolosv. Közlöny 1864. 34. számában.
E munkához is egyes erdélyi családokról némi családfai adatokkal, és főleg a hívatalos Schematismusokból kijegyzett névsorozatokkal járult, buzgóságáért fogadja köszönetemet.
Viktor 1845-ban tett ügyvédi vizsgát az erdélyi kir. táblán 1848. előtt több megye táblabirájának neveztetett ki. 1862-ben a főkormányszéknél hites jegyző lett, onnan Alsó-Fejér m. törvényszékéhez alkalmaztatott. Gyermekei a táblán láthatók.
Rudolf 1846-ban az erdélyi kir. táblán a törvényekből tett vizsga után haza menvén, utóbb 1848-ban Mátyás huszár volt. Végre sz.-imrei birtokán gazdálkodott, meghalt 1864. mart. 9-én.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
