Tököly család. (Késmárki)
Tököly család. (Késmárki)
A család eredetét némi homály borítja. Az bizonyos, hogy XVI. századbeli törzse Tököly Sebestyén 1572-ben
Miksa királytól kapott nemességet és czímert. * Ő lókereskedés által gazdagodott fel, * sőt állítólag egy, keresztyénségre állott török basa lefőzése által nagy kincs urává lett, és ugyan ez elbeszéllés szerint Sebestyén úr Lengyel országból eredt s nevet változtatott volna. *
Wagner Analecta Scepusii IV. 159.
Dacianus Simplicissimus Wagner Analecta Scepusii II. 312.
Thuróczi Lud. Ungaria cum suis regibus. Edit. Tyrnav. I. 159.
Mások Tököly Sebestyént régi magyar nemes családból származtatják. Őseűl Tököly Jánost írják, ki 1446-ban királyi zászlótartó volt, ennek nejétől Tardi Évától fia Leopold, ennek Udvardi Máriától fia Ferencz, ennek Balogh Krisztinától lett volna fia * a nevezett Sebestyén.
Wagner Analecta Scepussi IV. 157.
Lehet, hogy ez való, de még inkább valószinű az, hogy midőn már Tököly Sebestyén felgazdagodott és nemességre, báróságra emelkedett, annyi más számtalan példa mellett ő is rövid családfáját kivánta meghosszabbítani és így keletkezett a fölebbi származtatás.
Az bizonyos, hogy a Tököly név már előbb sem volt ismeretlen Magyar ország nemzetségei könyvében. Már a XIV. században virágzott ily nevű család: Tököly Andrásnak fia László 1360. táján élhetett, ennek leánya Erzsébet Bánóczy János özvegye 1386-ban Mária királynétól adományt vitt jószágaira. *
Fejér Cod. dipl. tomo X. vol. 1. pag. 288.
Mátyás király alatt két Tököly: Miklós és András mint vitéz hadfiak tüntek fel, és a törökök ellen vívott csatákban halálos sebeik mellett dicsőséget arattak. * Azonban – mint mondók – mind ezekkel Tököly Sebestyénnek vérségi viszonya eddig igazolva nincs.
Bel. M. Notitia nova Hung. III. 542. és köv. Epistolae Mathiae 224.
Annyiszor nevezett Tököly Sebestyén 1572-ben megnemesítetvén, * – mint Wagner írja – prédikátumát Tekelházáról kezdte írni. Mivel azonban e helység tán nem is tulajdona, különben is ösmeretlen és igénytelennek látszott, igyekezett családi előnévűl szolgálandó valamely várbirtokot szerezni. A sors Késmárkra esett. 1579-ben már a Laskiak késmárki és savniki urodalmai birtokában voltak. Így lett neve „Késmárki Tököly.“ Felfelé a második lépés egy jó házasság volt: nőűl vette a gazdag nagy-luchei Dóczy Zsuzsannát, és az által a bedeghi Nyáriakkal, Thurzókkal, Homonnayakkal, Révayakkal, Batthyányiakkal, Nádasdyakkal, Forgáchokkal stb. sógorságba jött. 1598-ban Győr visszavétele alkalmával magát kitüntetvén, bárói czímmel az úri rendbe soroztatott, és Bocskai korában már kitünő helyet foglalt el Felső-Magyarország evangelikus rendei közt. Meghalt 1607-ben. Nevezett nejétől Dóczy Zsuzsannától († 1596. jun. 9-én *) a táblán látható tizenkét gyermeke született, kikből azonban csak I. István maradt család fentartónak.
Rajcsányi szerint (Mss.) az armalis fia György és testvére Bálint neveikre is szól, és Pozsony megyében hirdettetett ki.
Eltemettetett Késmárkon a templomban.
I. István (szül. 1581. dec. 12) 1595–1600-ig beutazta Nyugoteurópát * visszajövet kir. apród, majd kir. táblai ülnök let. Első neje 1609-től Hoffman Zsófia 1618. april. 15-én meghalván, beházasodott (1620.) a Thurzók közé, elvévén Thurzó György nádor leányát Katalint, kivel az Árvai vár és urodalom családjára szálla, és II. Ferdinánd iránti hűségében inkább oda hagyta veszni hetvenezer m. forinton vásárolt bodrog-keresztúri urodalmát, mintsem hogy Bethlenhez álljon. Meghalt 1651. nov. 8-án. Eltemették 1652. febr. 11-én Késmárkon. Első nejétől négy, a másodiktól nyolcz gyermeke volt. Az előbbitől fia Zsigmond, a másodiktól II. István terjeszté családját. Leányai közűl Mária (szül. 1624. april. 13.) férjhez ment Károlyi Ádámhoz 1643. januar 11-én, Erzsébet (szül. 1629-ben) férjhez ment Petróczy Istvánhoz 1650. jan. 16-án.
L. Serpilius, Sertum Semper virens etc. Nyom. Lőcsén.
Zsigmond (szül. 1618.) osztályba Savnik várat és urodalmat kapta, a várkastélyt kiujította és felékesítette, kápolnát építetett. * III. Ferdinánd tanácsosa, kir. táblai báró volt, sőt a nádori kijelöltek közt is állott. Utóbb a pártütőkkeli egyetértéssel vádoltatván, savniki jószágát 1674-ben a savniki apátság részére a kir. ügyésznek átbocsátotta, maga pedig a kath. hitre tért. Meghalt 1678-ban. Első nejétől Monoki Zsuzsannától egy fia II. Miklós, második nejétől Pogrányi Salomeatól egy leánya Zsófia maradt, ki iránt, hogy bedeghi Nyáry Ferencznek nőűl adassék, 1670. dec. 6-án Szelepcsényi Érsek és Kanczellár is megkereste levelével a vonakodó anyát Pogrányi Salomeát. *
Klescki Dan. Solennitas inaugurationis templi sive sacelli, quod III. Spec. et magn. DD. Sigism. Tökölyi L. B. de Késmárk exstruxit. Bartfae 1670.
Thewrewk József: Magyar nyelv kincsek.
II. Miklós anyja után Sárosban a somosi, Zemplinben a monoki, Gömörben a csetneki urodalom részese lett, azonban közbe jött akadályok roppant gazdagodását meggátolták. Meghalt 1679. előtt. Nejétől orbovai Jakussich Zsuzsannától *, Balassa Bálint özvegyétől két leánya maradt: Éva előbb Sirchich Istvánné, utóbb Stejdell Lőrinczné, és Erzsébet slavniczai b. Sándor Gáspárné.
Jakussich Jánosnak Szúnyogh Katától leánya.
II. István (I. Istvánnak fia) született 1623. febr. 5-én. 1654-ben * grófi czímet, majd Árva vármegye örökös főispánságát nyerte. Az árvai, likavai, késmárki és rosembergi urodalmak után százezer talléra becsült jövedelemmel birt, s ráthóti Gyulaffy Máriával († 1659.) * (iktari Bethlen Mária leányával) 1651. nov. 14-én lépvén házasságra, Erdélyben is nagyértékű jószágokra tett szert. * Mint Wesselényi és Nádasdy meghitt barátja, kiknek terveit tetemes pénzöszlettel ügyekezett elősegíteni, 1670-ben árvai erősségébe zárkozott, egyetlen életben maradt fiát a tizenhárom éves Imrét Liptóba a likavai várba kűldötte. Midőn 1670. végén Leopold tábornoka Árvát ostromlá, István már halálos ágyban nyavalgott, és midőn a várat megvették, már halott volt. Meghalt Wagner szerint * 1670. dec. 4-én. Két fia Ádám és III. István korán elhalván, leányai közűl: Kata (szül. 1655. april. 18. † 1670. nov. 15.) előbb gr. Eszterházy Ferencznek († 1683. oct. 16.) másodszor gr. Jörger Maxnak († 1698.) végre Löwenberg János Jakabnak lett neje. Mária (szül. 1656. jun. 2-án) előbb gersei Pethő László, azután gr. Nádasdy István, s végre gr. tarnowi Tarnowszky János felesége. Éva (szül. 1659. febr. 1. † 1716. aug. 22.) férjhez ment 1682. aug. 9-én herczeg Eszterházy Pál nádorhoz. E három leány örökösei Erdélyben az ilyei urodalmat, úgy a v.-hunyadi, küküllővári, szigeti és huszti jószágokat Kászoni János utóbb báróvá lett Bornemiszának adták el, ki az utóbbiakat utóbb elcserélte 1723-ban Apaffy II. Mihálynéval Bethlen Katával más jószágokért.
Lehoczky Stemmat. I. 170.
L. fölötte 1661. febr. 1. mondott halotti beszédet e czím alatt: Acerbissimum Funus. Nyom. Lőcsén. és Pia Suspiria Andrea Jánostól.
Libri regii XIII.
Eszterházy Pál jegyzete ellenében Wagner Anal. Scepus IV. 197.
Imre szül. 1657. sept. 25-én. Atyja halálának hirére Likaváról Erdélybe anyai jószágaira vette magát. Gazdagsága s korán nyilatkozott elmebeli tehetségei rendkivüli fejleménynek indúltak, és már első ifjuságában tekintélyt szereztek neki a bujdosók előtt, kik a Wesselényi összeesküvés következményei elől Erdélybe menekültek. E tekintélyt megnövelte azon körülmény, hogy Erdélybe érkezése után röviddel anyai nagybátyja, a magzatok nélkül elhalt Rhédei Ferencz máramarosi urodalmai is reá szállottak. Atyja multja, saját helyzete, neveltetése, szabadságra törekvő szelleme a felkelők fejévé tette őt. Mennyi erély, mennyi eszély, csel és szerencse, fény és bukás kisérte őt fölkelő vezéri pályáján, a történelem lapjaira tartozik. Erdélynek választott fejedelme lett, Magyar ország részeinek ura, sőt a török királynak is kikiáltatá. Sok hányodás, jó és bal szerencse után, mint beljebbezett Török országban Nikomediában a bithiniai öbölben halt meg 1705. sept. 13-án, hol az örmények templomában eltemettetett. Neje Rákóczy I. Ferencznek özvegye, a hősies Zrínyi Ilona volt, ki előbb 1703. febr. 18-án halt meg. Ettől több leánya * született, ezek közt Erzsébet (szül. 1683. mart. 26. † april. 3.) de érett kort egy sem ért. Így benne a Tököly család elenyészett.
Lásd Tököly Imre Naplóját. Kiadta a M. Akadémia Pest, 1862.
A családfa * következő:
A Tököly családról tüzetesen értekezett Wagner Analecta Scepus IV. 155–208. hol a családfa is látható. Ezenkivül Kaprinai Mss. A. XLI. 188. XLVI. 106. stb.
Sebestyén 1572. ns. 1598. báró † 1607. (Dóczy Zsuzsa); I. István sz. 1581. † 1651. kir. táb. ülnök (1. Hoffmann Zsófia. 2. Thurzó Kata); Ilona sz. 1583. mart. 19. † 1584. máj. 18.; Gábor sz. 1584. nov. 8. † 1585. apr. 9.; Ferencz sz. 1585. nov. 11. † 1587. febr. 13.; Erzse sz. 1586. nov. 19. † 1623.; I. Miklós sz. 1587. † 1617. apr. 22.; Mihály sz. 1589. jan. 13. † 1595.; Pál sz. 1590. † 1591.; Ferencz sz. 1591. † 1592.; Anna sz. 1592. nov. 9. (Osztrosith István); Krisztina.; György.; Márton † 1641. jun. 8. Galgóczon; eltem. Tót-Prónán.; 1-t. Krisztina sz. 1610. sept. 22. † 1611.; Zsófia sz. 1613. mart. 9. † 1619.; Gábor sz. 1615. dec. 13. † 1618.; Zsigmond sz. 1618. † 1678. (1. Monoki Zsuzsi 2. Pogrányi Salomea); 2-t. Imre sz. 1621. †; II. István sz. 1623. febr. 5. † 1670. gróf lett Árvai főisp. (Gyulaffy Mária); Mária sz. 1624. apr. 13. (Károlyi Ádám 1643. jan. 11.); Bora sz. 1625. † 1629.; Krisztina sz. 1627. † 1629.; Erzsébet sz. 1629. † 1650. jan. 6. (Petróczy István); János sz. 1630. † 1633.; Éva sz. 1632. † 1633.; II. Miklós (Jakussich Zsuzsi); Zsófia 1670. (bedeghi Nyáry Ferencz); Éva (1. Sirchich Istv. 2. Szejdell Lőr.); Erzse (slavniczai báró Sándor Gáspár)
II. István sz. 1623. feb. 5. † 1670. gróf lett Árvai főisp. (Gyulaffy Mária); Ádám sz. 1652. sept. 30. † 1652. oct. 28.; III. István sz. 1654. máj. 2. † 1655. dec. 24.; Kata sz. 1655. april. 18. † 1670. nov. 15. (1. gr. Eszterházy Ferencz 2. gr. Jörger Max. 3. Löwenburg János Jak.); Mária sz. 1656. jun. 6. (1. Pethő László 2. gr. Nádasdy István 3. gr. Tarnowski János); Imre sz. 1657. † 1705. erdélyi v. fej. (gr. Zrínyi Ilona); Éva sz. 1659. febr. 1. † 1716. aug. 23. (hzg. Eszterházy Pál nádor); Erzsébet sz. 1683. nov. 26. † 1683. apr. 3.; stb.
A család czímere – mint fölebb a metszvény is ábrázolja – négy felé osztott vért, egy közép kisebb vérttel, melynek arany udvarában kétfejű fekete sas látszik. Az 1. és 4-ik ezüst udvarban, valamint a 2. és 3-ik kék udvarban is arany oroszlán hátulsó lábain áll, kivont kardot tartva. A vért fölötti sisak koronájából szintén koronás oroszlán emelkedik ki, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. * Néhol két udvarba tigrisek iratnak. *
Siebmacher, Grosses Wappenbuch VIII. nro 29. és Troph. Estorasianum, mely hitelesen ismerhette.
Lehoczky Stemmat. II. 396. egy szarvúról, zergéről, liliomról beszél, Bel. Podromus pag. 84. tigrist is említ. Wagner is Analect. Scepus. II. p. 844. – Gelehrte Anzeigen V. 390. Leh. szerint.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me