Tholway család. (Menyői)
Tholway család. (Menyői)
Közép-Szolnok vármegye ős régi családainak egyike. Törzse Tholway Balás 1484. körűl élt, kitől a családi egykorú oklevelek nyomán a nemzékrend * következő:
Családi közlés szerint.
Tholway Balás 1484.; Mihály; Máté 1513.; Kata (Fodor István); Mihály.; Imre; Gergely.; Bálint.; István.; Antal; Benedek (Rátony N.); Erzse (Oloszi Márton; György.; János.; Ferencz.; Péter.; György.; István.; Benedek; György; János; Bora (menyői Török Bálint); Zsófia (baksai Szabó András)
Mihály; Simon 1535.; János 1535.; István.; Péter.; István 1641.; Anna (Baló György); István †; I. Zsigmond 1671. (Geszti Rebeka); Erzse (Szodorai Zsigmond); Ferencz †; Mihály †; II. Zsigmond (Hendelőczi Mária); Erzsébet (Dobrai Mihály); Mária (Tokos József); III. Zsigmond (Szőllősi Bora); IV. Zsigmond «»1881. (Jakab Lidia); József (m. gy. monostori Kabós Polixen); Imre †; Ferencz sz. 1828. (Tömösvári Klára); V. Zsigmond sz. 1812. (Kelemen Kata); Juliana (Szabó Ferencz); Lidia †; Karolina.; Benedek sz. 1846.
A törzsnek unokái közűl menyői Tholway János és Simon 1535-ben Közép-Szolnok megye előtt menyői Fodor János nejétől Dorottyától és fiától lelei Pálffy Páltól megszerzik ennek menyői birtokrészét, mely bevallás a családnak Közép-Szolnok vármegyében törzsökös birtokos voltát igazolván, miután az a család egyik tagja által velem eredetiben közöltetett, érdekesnek tartom itt történelmi szempontból egészen közölni, a mint * következik:
A rövidítéseket is kiírva.
„Nos Joannes Pap et Nicolaus Haraklyany Vice-Comites et quator Judlium Comitatus Zolnok mediocris; Damus pro memeoria, quod honesta Dorothea consors nobilis Joannis Fodor de Mewnye (így) unacum filio Paulo Pálffy de Lele coram nobis personaliter constituti sponte ac libere fassi sunt et retulerunt in hunc modum: Quod ipsi matura in se ipsos deliberatione praehabita, duas partes unius sessionis in possessione Mewnye in de Comitatu Zolnok mediocri, simul cum cunctis suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet, puta terris arabilibus cultis et incultis, prout fenetis, silvis, memoribus, rubetis, aquis, aquarumque decursibus, ac aliis universis proventibus quovis nominis vocabulo vocitatis ad eandem de jure et ab antiquo quovis titulo juris concernentibus et pertinere debentibus Nobilibus Joanni, Simoni Tholway de praefata Mewnye pro florenis quinque et denariis septvaginta hungaricalibus (ut dixit) jam plene receptis, et levatis dedisset, vendidisset, inscripsisset, et perpetuasset, jure perpetuo et irrevocabiliter in filios filiorum, ac heredes heredum tenendas, possidendas pariter et habendas; nullum jus, nullamve juris et dominii proprietatem praedicte possessionis sibi ipsis de cetero reservando, sed totum et omne jus, omnem juris et dominii proprietatem is praefatos Joannem et Simonem Tholway contulissent, jurique ipsorum ascripsissent; imo dederunt, vendiderunt, inscripserunt, et perpetuaverunt pleno cum effectu, harum nostrarum líterarum vigore et testimonio mediante. Datum in Akos feria secunda post festum visitationis Virginis Mariae, Anno Domini Millesimo Quingentesimo Tricesino Quinto.“ (L. S.) (L. S.) (L. S.) (L. S.) (L. S.) *
Az öt pecsét középsője zöld viasz, a többi természetes barna viaszra nyomva.
A család több helyütt birtokos. Élő tagjai közűl V. Zsigmond tanúlmányait a kolosvári ev. reform. főiskolában végezvén, több évig nevelő volt, azután az okszerű földmívelést, gazdászatot buzdító példaadással, sikerrel folytatja. Lakik Bánffy-Hunyadon. Nejétől Kelemen Katától fia Benedek jogász Kolosvárt.
Testvérei: 1. József, kinek nejétől m.-gyerő monostori Kabós Polixenától leánya Karolina, lakík Székely-Földvárt Aranyosszékben. 2-ik Ferencz özvegy, lakik az ősi birtokban Menyőn.
A család czímere, mint fölebb a metszvény is ábrázolja – a vért kék udvarában hátulsó lábain ágaskodó oroszlán, első jobb lábával kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján pánczélos kar kivont kardot villogtat. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
E családból származott azon Menyői Tolvay Ferencz is, ki Heves megyei Gyöngyösi születésűnek iratik, * valószinűleg atyja költözvén ki közép-Szolnokból, és a ki számtani munkáin kivül 1677-ben mint Losonczi ref. iskolai igazgató magyar versekben fordítá Comenius Erkölcsi szabályait, (Praecepta Morum) Enyedi Sam. deák versei után, mely 1690-ben Lőcsén nyomatott, * és melynek egyetlen ismert példányát e munka irója jaándékozta a m. tud. Akademia könyvtárának.
Horányi Memoria Hung. I.
Új magyar Museum 1853. évi II. k. 214–216.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
