Fráter család. (Ippi, érkeserűi és bél-mezei). | Nagy Iván: Magyarország családai

Fráter család. (Ippi, érkeserűi és bél-mezei).

A Fráter régi magyar nemes család magát az Árpádkori száz nyolcz nemzetségek egyikéből a Dobra hadból (genus) származtatja. Eme nemzetség egyik ága – talán az akkori viszontagságok miatt – birtokaitól elesve, a XIII. század közepén mint Bács várának szolgái (servientes castri) tünnek fel, mig érdemeikért V. István mint ifjabb magyar király a család kezén lévő okirat szerint 1265-ben Marczelnak fiait Kelement és Mártont, s több rokonait a várjobbágyság (a jobbagionatu castris) alul fölmentvén, a királyi serviensek sorába emelte*.

Az oklevél ide tartozó szavai ezek: „Stephanus Rex junior Hung. stb. attendentes fidelitates et servitia Clementis et Martini filiorum Marcelli, servientium Aegidii Magistri dapiferorum nostrorum dilecti fidelis nostri; nec non cognatorum eorundem Alexandri scilicet et Oliverii filiorum Andreae, Mathei, Vencencii, Thomae, Gregorii, Petri, Jacobi, Sávol et Thorzol de genere Dobra, Jobbagionibus castri Bacsiensis etc. a jobbagionatu castri praedicti eximendos duximus de nostra gratia pleniori et adeo plena, quod de cetero de Domo Regia in nostro Servientium Regalium computabiles habeantur etc. Datum per manus Magri Lodomerii aulae nostrae Vice Cancellarii. A. Dni 1265.“ – Közölve van ez oklevél Fejér Cod. Diplom. tom. IV. vol. III. p. 294.

Nyolcz év mulva nevezett Marcellnek * fiai Kelemen és Márton 1273-ban ugyanazon ifjabb István királytól a bácsi várhoz tartozott, de attól fölmentett (eximalt) Kezy földet nyerik – mint velem közöltetik – uj adomány czimén *, és még ugyanazon évben kelt iktató parancsa a kövi káptalanhoz *, mely káptalan 1276-ki iktatási és határjárási oklevele szerint az adományozott, és nyolcz határnak elégséges területül szolgáló Kezy földre nézve minden ellentmondás nélkül végre is hajtotta *.

Ezen Marczellel ugyanazonosnak igényli a család azon Marczelt, ki Bács és Kövi főispán, és udvar-ispán volt 1209–1211-ben. Lásd Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a legrégibb időktől az arany Bulláig. Pest, 1855. 514. lap és Lehoczky: Stemmatogr. I. p. 114. et 127.

Az oklevél ide tartozó szavai igy közöltetnek: „Stephanus Dei Gratia Junior Rex etc. Regia pietas singulorum merita tenetur prospicere, etc.… ad fidelitatis opera muneribus etc. attendentes fidelitates et servitiorum merita Clementis et Martini filiorum Marcelli etc. volentes grata vicissitudine eisdem occurrere etc. Terram Kezy quae immediate ad castrum Bacsienspectabat et pertinebat, a jurisdictione ejusdem Castri penitus eximendo memoratis Clementino et Martino, eorumque haeredibus etc. perpetuo contulimus novae donationis titulo etc. Duplici sigilli nostri munimine roboratas. Datum permanus Benedicti Praepositi Orodiensis, aulae nostrae Vice Cancellarii Anno Millesimo ducentesimo septuagesimo tertio.“

Az iktató parancs igy szól: „Stephanus etc. Fidelibus suis Capituli Ecclesiae de Kew etc. Terram Kezy quae immediate ad Castrum Bács spectabat etc. Clementi et Martino etc. contulimus. Et quia reambulatione meteorum et statutione ejusdem terrae memoratae Kezy plurimum indigerent etc. Datum prope Zolion secunda die festi S. Ladislai Regis 1273.

Az oklevél szövege ez, melyből az elkülönzött nyolcz villa nevei is kitünnek: „Capitulum Ecclesiae de Kew Omnibus Christi fidelibus etc. ad faciem terrae Kezy vocatam Philippum Halad de Kürth, Thomam Dobra, Sávol de Kezy, Venceslaum de Thegefalva etc. accessissemus et eandem terram Kezy reambulassemus metaliter; Clementinum et Martinum Regis nostri novae donationis titulo statuimus nomine contradicente etc. Et sicut ipsa terra se ostendebat, videbatur esse sufficiens octo scilicet usui villarum, quae ninirum villae sunt hoc: Szent-Ivány Kezy, Boldogasszony Kezy, Sávolkezi, vagy Boulkezy, Kereszthény theleke, Egres, Szent-Péter, Kastel theleke, Matyuka Kurth etc. Datum quindesimo die Statutionis Anno Dni 1276.“

Mint alább a nemzékrendi táblán láthatjuk, Kelemennek János fiátóli unokája Lőrincz, és Mártonnak fiai Balás és Demeter 1317-ben osztoznak meg. Lőrincznek Nagy-Kezi, Balásnak Mátyuka-Kezy, Demeternek pedig Kis-Kezy jut; igy ágazik három részre a család. Lőrincz fiában Imrében 1475-dik táján kihalt.

Balás vagy fia Miklós idővel Horvátországba szakadt, ott az Utjesenich családot alapitandó. És ha ez állitás valóban megáll, – akkor nevezettek egyike mint őse az Utjesenich-eknek e nevet érdemeivel szerzé meg.

Az Utjesenich család őse, Veranchich szerint, egy – a háborúk és szűk termés miatt – sanyarú időszakban bőkezüsége által a nép iránt ugy tünt fel mint enyhitője és vigasztalója az elnyomorodott népnek, s egyszersmind fegyverrel a közbátorság és csend előmozditására nézve is jótékonyan hatott. Ez okból nyerte az Utjesenich (= placator, consolator) nevet *.

Lásd Veranchich Antal összes munkái, közli Szalay László. A magyar Akademia történelmi Emlékei. Második osztály II. köt. 24–25.

A Frater család nemzékrende szerint Miklósnak fia András, ennek Bálint, ennek gyermekei Gergely és Bartók, kik ősi birtokaikban megosztozván, Bartók (Barthacus) Likkát kapta, Gergelynek Kanichack jutott *. Gergelynek nejétől Martinuzzi Annától a scardonai püspök Martinuzzinak nővérétől gyermekei: 1. Miklós, 2. Mátyás, kik korán haltak; 3. Jakab, ki Nándorfejérvárban a Neboize bástya védelmében 1521-ben esett el; 4. Ilona Draskovichné, és 5. György előbb Pálos barát, utóbb nagy esze által váradi püspök, Szapolyay minisztere, és bibornok, ki anyja nevéről a Martinuzzi nevet vevé föl, és ki közönségesen Fráter Györgynek neveztetett. 1551-ben meggyilkoltatott *. (Lásd Utjesenich).

Lásd Veranchich Antal összes munkái, közli Szalay László. A magyar Akademia történelmi Emlékei. Második osztály II. köt. 16–34.

Lásd életét Hatvani Mihály: Rajzok a magyar történelemből. Pest, 1859. 81–462.

Visszatérvén Balás testvéréhez Demeterhez, ennek fia Mihály, ennek László deák (litteratus), kinek 1475-ben Mátyás király megerősiti a Dobrák 1265-ki adománylevelét *; ennek Mátyás (szintén litteratus) és Kelemen 1485-ben, Mátyásnak fia Pál, mindnyájan de Kis-Kezi irták magukat.

Az oklevél szavai: „Mathias Dei Gratia Rex etc. ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod majestatis veniens in conspectum fidelis noster nobilis Ladislaus filius Michaelis, filii Demetrii de Kezy, exhibiut nobis quasdam tres litteras. Unam quandam Seremissimi Principis Domini Stephani Junioris Regis Hung. sigillo suo duplici, quo utebatur in pendenti etc. qua mediante idem condam Dominus Stephanus Rex terram Kezy vocatam in Cottu Bács, existentem ad usum octo villarum sufficientem, a jurisdictione Castri Bacsiensis eximendo, eandem Clementino et Martino filiis Marcelli de genere Dobra ipsorumque haeredibus etc.… contulisset etc.… Datum in oppido Futhak in F. Catharinac Virginis A. Dni 1475. etc.“

Nevezett Pál 1512-ben Mártha nevü feleségével Nagy-Keziben Viczmándy Miklóstól négy ülést szerez hatvan forintért örök bevallással, mint különben is vérség jogán őket illetőket *. E Pálnak fia volt György, kit mint jó katonát nagybátyja Martinuzzi vagyis Utjesenich György püspök „note Fráter trúfai“ szokott nevezgetni. E György Mohácsnál lelvén sírját 1526-ban, gyenge árvául hagyá fiát Pált, kit a bibornok nagybátyja neveltetett, s kire rámaradt a Fráter név, és e néven mintegy uj alapitójává lőn a családnak. Mielőtt azonban e Pálról többet mondanók, lássuk az eddig előadottaknak nemzékrendét a következő * táblázaton:

Az oklevél igy szól: „Capitulum Eccl. de Keuv. Omnibus Christi fidelibus harum serie volumus pervenire notitiam. Quod nob. Nicolaus de Viczmand onera prius et quaelibet gravamina nob. Dnarum Catharinae consortis et Sophiae sororis etc. Quomodo ipse pro quibusdam suis necessitatibus ipsum ad praesens summe urgentibus sublevandis quator sessiones in poone Nagy-Kezi vocato etc. pro sexaginta flnis in paratis pecuniis per nobilem Paulum Kis-Kezy et consortem Suam Martham persolutis etc. Datum in festo B. Benedicti Abb. et Conf. Anno Dni 1312.“

A család által közlött leszármazási rend szerint.

I. tábla.

Marczel de genere Dobra.; Kelemen 1265–1275.; Márton 1263–1275.; János 1317.; Balás de Mátyok-Kezi; Demeter de Kis-Kezi 1317.; Lőrincz 1388. de Nagy-Kezi.; Miklós 1360.; Mihály 1360.; Imre 1475. †; András 1410.; Bálint 1466.; László litteratus 1400.; Bartók; Gergely Utjesenich. (Martinuzzi Anna); Mátyás 1466.; Pál 1510. de Kis-Kezi. (Márta); Miklós †; Mátyás †; Jakab elesett 1521.; Ilona (Draskovichné); György váradi püsp. bibornok. † 1551.; György † 1526. (Fráter trúfai); I. Pál Ippi Fráter. Lásd a II. táblán.

Ippi Fráter I. Pál – kit Utjesenich György bibornok neveltetett fel, – vevé fel családnévül a már atyjára ragasztott Fráter családnevet. Erdélyben élvén, Báthori István fejedelemnek tett hasznos szolgálatokat. Első feleségét az ippi Bydeskuthy családból vevén, ezzel örökölte Kraszna vármegyében az ippi részjószágot, nejének nagyatyja Ippi Bertalan magszakadtan, mire nézve Báthori Istvántól az ippi részjószágra, valamint a Bihar megyében fekvő Nagy-Selindre és Asszonyvásárra adomány levelet nyert. Nemkülönben a nevezett fejedelem már mint lengyel király Varsoban 1582-ki november 14-én kelt oklevelében* őt s utódait régi nemességében megerősítvén, czimerrel is megajándékozza. E czimer egy égszinü háromszögü paizs, melyben egy félig kiemelkedő, első lábait felemelve tartó fehér mén látszik, szügyén nyillal átütve. A paizs fölötti királyi koronából ugyanezen alak tünik fel. Foszladék mindkét oldalról ezüst-kék. A család e czimerét itt a metszvény az ujabb alakú paizszsal és egész lóval ugy ábrázolja, mint azt a család jelenleg használja.

* Az oklevél igy hangzik: „Nos StephanusDei Gratia Rex Poloniae' Magnus Dux Lituaniae Russiae, Prussiae, Masoviae, Samogitiae, Kioviae, Voliniae, Pdlachiae, Livoniaeque etc. Dominus nec non Transilvaniae Princeps, Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis. Quod nos cum ad non nullorum fidelium Consiliariorum nostrorum humillimam supplicationem Majestatis nostrae propterea factam. Tum vero attentis et consideratis fidelitate et fidelibus servitiis, fidelis nostri Egregii Pauli Frater de Ipp, quae ipse Majestati nostrae, dum adhuc in ipso Transilvaniae Principatu nostro essemus, summa cum animi sui promptitudine et alacritate, fideliter exhibuit et impendit, ac in futurum quoque exhibiturus et impensurus est Eundem igitur Paulum Frater, alioquin etiam majorum suorum nobilitate insignem, sed quorum documenta litteris mandata per injuriam temporis amissa esse perhibentur, haeredesque et posteritates eiusdem utriusquae sexus universas, ex speciali gratia munificentiaque nostra Regia, de novo in Coetum et numerum verorum Transilvaniae et Ungariae nobilium cooptandos, assumendos, annumerandos, ascribendos, et agregandos esse duximus, decernentes expresse, ut iidem omnibus iisdem privilegis, libertatibus, indultis, immunitatibus et iuribus quibus ceteri veri Transilvaniae et Ungariae nobiles utuntur, fruuntur et gaudent, uti, frui et gaudere in perpetuum possint et valeant. Imo Cooptamus, assumimus, annumeramus, ascribimus et aggregamus, atque amissa priora monumenta revocamus, et in integrumque restituimus, ac si nullo anquae tempore interiissent. Pro ampliori vero erga eum exhibitae nostrae liberalitatis Regiae argumento, haec arma seu nobilitatis insignia; Scutum videlicet triangulare coelestini coloris, in quo albi equi dimidiianterior pars pedibus sursum erectis exstat, per cujus pectus inter utrumque pedem trajecti pugionis, hinc Capulus, illinc mucro eminet; Scuto incumbit galea militaris, ac ex ejus summitate lemnisci partim albi partim coelestini coloris per utraque Scuti latera defluunt, galeam Corona Regia contegit gemmis, atque unionibus ornata, ex qua dimidius equus priori in scuto depicti similis exsurgit quem admodum haec omnia in capite seu principio praesentium litterarum nostrarum depicta, et arte seu manu pictoris suis ad id accomodatis coloribus clarius expressa ac figurata conspiciuntur, eidem Paulo Frater ipsiusque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, dedimus, donavimus et contulimus, annuentes animoque deliberato, et ex certa scientia nostra concedentes, ut iidem huiusmodi arma, seu nobilitatis insignia; more aliorum Transilvaniae et Ungariae nobilium armis utentium, a modo in posterum, ubique in praeliis, duellis, monomachiis, torneamentis hastiludiis, clypeis, et aliis quibuslibet exercitiis nobilitaribus et militaribus, nec non sigillis, tentoriis, velis, Cortinis, domibus, aulaeis annullis vexillis, et generaliter in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae et sincerae nobilitatis titulo, puo eos ab omnibus et singulis cujuscumque status conditionis, dignitatis et prae eminentiae homines existant, insignitos dici et nominari haberique et reputari volumus, ferre gestare, illisque uti, frui, et gaudere possint et valeant. In cujus rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes litteras nostras secreti sigilli nostri, quo in rebus Transilvanicis utimur pendentis munimine roboratas, eidem Paulo Frater, ipsiusque haeredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, clementer duximus esse dandas et concedendas. Datum per manus magnifici fidelis nobis sincere dilecti, Martini de Berzevice, equitis, et per Transilvaniam Cancellarii nostri ac Capitanei Starogardiensis in arce nostra Regia Varsaviensi, decima quarta die mensis Novembris, anno domini millesimo, quingentesimo octogesimo secundo. Regni vero nostri septimo. Stephanus Rex m. p. Mart. de Berzevice Cancell. m. p.”

Kőváry: Erdély nev. családai 88. lapon a Fráter családnak Martinuzzi György bibornokkali összeköttetését kétesnek mondja; mert - ugymond - e Györgynek (Katona Hist. Critic. tom. XXXI. 539. szerint) nem volt Bartók testvére; de Verancsics egykori iró után (M. Akad. Tört. Emlékek II. k. 24. l.) teljesen bizonyos, hogy Bartók nem ugyan testvére, de nagybátyja volt.

I. Pálnak második neje a Vetésy családból való volt. Az általa szerzett Nagy-Selindet jelenleg is mindkét ágon álló utódai birják. Gyermeke kettő maradt: leánya Beöthyné, és egy fia I. István.

I. Páltól a család leszármazása tovább igy folyik:

II. tábla.

I. Pál lásd I. táblán. ippi Fráter. 1582. czimert. (1. Bydeskuthy N. 2. Vetéssy N.); I. István 1605–1629. erdélyi itélőmester. (Suselich Horváth Ilona); I. György †; II. Pál Bélmezei Fr. 1654. Hajdúk főkapit. (Barcsay Anna); II. György (1. Vér Anna. 2. Jánoky Zsófia); II. István Huszt várkapit. 1675. † 1703. (1. Szilágyi Anna. 2. Hartyáni Klára. 3. csebi Pogány Krisztina); Mária (Péchy Mik.); Zsófia (Bagotay Fer.); IV. György marmarosi só-administ. 1687–1699. (Baló Zsófia); III. István; I. László megöl. 1708.; I. Ferencz 1703. Lásd III. táblán.; I. Zsigmond 1703. Lásd IV. táblán.; III. György; Sára (Pogány Pál); Zsófia (Pápay László); Ilona (b. Perényi Zsigmond); Judit (b. Perényi Ádám); IV. István 1738. (Tárkányi Májos Erzse); Imre; V. István; VI. György; Ruben †; István †; IV. József Szathmárban.; VII. Pál Telegden.; László; Elek

*) Ezeknek nővéreik még: 1. Zsófia Kende Zsigmondné, 2. Anna Szalánczy Gáborné. 3. Borbála Ilosvay Péterné. 4. Klára Csernely Pálné. 5. Krisztina Darvay Mihályné. 6. Petronella Ujhelyi Lászlóné. 7. Fruzsina Barcsay Ferenczné.

IV. István 1738. (Tárkányi Májos Erzse); VI. István 1780. (Haranghy Sára); V. György 1790. (Igneczy Bora); IV. Pál szül. 1737. † 1810. (Szeremley Krisztina) † 1817.; István † 1806. (Dobozy Krisztina); Éva (Ravaszdy); N. (Kuthy); Dániel †; Sándor; VII. György †; Menyhért; István; Péter †; Sámuel †; VIII. György †; Imre lak. Álmosdon.; Ferencz catastr. hiv.; Victor gazda.; Ádám (Pély Julianna); Eszter (Fáy); Krisztina (Dőry); VI. Pál (Szmrcsányi Anna); Klára † 1831. (Plathy József); Lajos (Fényes Teréz); Julia (Sárközy Lőrincz); Bora (Szűcs Ábrahám); Klára (Benkó Jónás); V. József szül. 1802. lak. Csételeken. (Batik Luiza); VIII. Pál szül. 1808. Nógrád v. követ és alispán. (Plathy Klára †); Erzse (Madácz Imre); Béla

I. Pálnak fia I. István a XVI. század végén Kovacsóczy erdélyi kanczellár apródja, ennek irodájában képezé magát, később Bocskay várkapitánya Sz.-Jóbon 1605-ig *. – 1606-ban a bécsi békekötéskor már titkára Bocskaynak, kitől ugyanez évben érdemeiért Bihar vármegyében Fancsika helységet kapja adományban. Bocskay végrendeletében * is megemlékezett Istvánról: „a mivel adósok maradtam – ugymond – Horváth Péternek és Fráter Istvánnak, igaz lelkiösmeret szerint járván végére, adják meg a testamentomosok.“ 1608-ban Báthori Gábor titkára, kitől a Bihar megyei csételeki s ahoz tartozó határos jószágokat nyeri Topay Péter magvaszakadtán, de ennek birtokába akkor még nem jöhetett. 1609-ben osztozik neje Suselith Horváth Ilona, nővérével Zsófiával Pethőnével Szathmár megyei Csengerben „némi arany- és ezüst-marhák (értsd szerek) s egyéb ingóságok fölött“ *. 1611-ben Vesselény Istvánnal Bécsbe járt követül mint itélőmester. 1617-ben Bethlen már mint itélőmesterét küldi társaival teljes meghatalmazással Nagy-Szombatba béke-tanácskozásra *. 1622-ben ismét Bethlen Gábortól Báthory Annának hűtlenség és mérgezési kisérletek miatt elvesztett vagyonaiból Bihar megyei Bozsaj oláh helységet 400 forintban nyerte adományban, az okmány szavai szerint oly dicsérettel, mint ki „immortali nominis sui laude clarissima edidit documenta.“ – 1628-ban pedig Dévény várában kelt adomány-levélnél fogva Bihar megyei Érkeserűt Barát-Püspöki nevü pusztával kapja mindkét ágra adományban szintén Bethlen Gábortól az érkeserűi előnév használata mellett. E birtokokat neje Horváth Ilonával hozományul régen birt ugyan, de mint az okmány emliti „in quantum jus fisci regii lateret in eo“, – fi-ágon kihalván a Horváth család. – Bethlen Gábor alatti befolyását több oklevél mutatja *. I. Istvánnak két fia maradt: I. György, ki azonban kihalt, és

Istvánffy: Historia R. Hung. 1685-ki kiad. 524. l.

L. Rumy Monumenta Hungarica. I. 331. lap.

Melich Péter Bereg, Perényi György Abauj megyei főispánok és Vattay Ferencz osztoztatók előtt.

Nos Petrus Pázmán Arch. Eppus Strigoniensis, locique ejusdem Comes perpetuus, Primas Hung. Legatus natus, summus et Secretarius Cancellarius. Johan. a Molard. L. Baro in Renieg et Drozendorf, Int. Cons. bellici Praeses, Civ. Viennensis Supr. Capitaneus et Cubic. – Lad Pethe de Hethes et Paulus Appony stb. Nosque Simon Péchy Cancell. – Mag. Stephanus Frater de Belmező. Kelt ez oklevél Tyrnaviae die ultima M. Junii 1617. Lásd róla M. Akademia Történelmi tár IV. 186.

Ide vonatkoznak szent Jóbi Szabó Lászlónak Bethlen Gábortól 1618-ban kelt czimeres nemes levele; – melyben ezek olvashatók: „qui officio sartorii primum quidem Generosum Dnum Stephanum Fráter Protonotarium nostrum, nune vero magnificum Franciscum Rédey etc. praesidii nostri et arcis Várad supr. Capitaneum nostrum arte sua colit.“ – A csételeki Máguly és Kába oláh családok megnemesitéséről, és egy curiának tartozékaival együtt oda adományozásáról 1629-ben kelt oklevél is „ad consilium et intercessionem Stephani Frater“ kitételt tartalmazza. – Telve van a Fráter család levéltára – mint a családi közlemény értesit – ez őséhez intézett fejedelmektől, lengyel, moldvai főnököktől, és török basáktól irt hivatalos és bizalmas levelezésekkel.

II. Pál, ki szintén Bélmezőről irta magát, I. Rákóczy György és Kemény János alatt többször harczolt *. Ez utóbbival együtt később beárultatott váradi Veres Mihály által a fejedelemnek, mint annak ellensége, és Bethlen István hive, miért elfogatik, és Várad várába záratik *, a csételeki és bélmezei apai örökségétől megfosztatik. Az ország nemessége pártját fogja, ő kiszabadul, Veres pedig mint rágalmazó helyébe börtönbe jut. Azonban Rákóczytól javait sohasem kapta vissza, mig ennek halála után II. Rákóczy György saját kezével irt kiengesztelő levelében őt Hajdúk kapitányává nevezvén ki, a lengyel és moldvai táborozás után 1654-ben Bélmezőt vitézi jószágul uj adományképen fi-ágra szabályozva visszaadja, és abba még azon évben minden ellentmondás nélkül be is iktattatott *. És utódai a Fráter fi-ágon állók mind e mai napig annak birtokában vannak, élvén a bélmezei előnévvel is. Neje nagybarcsai Barcsay Anna az erdélyi fejedelmi Barcsay családból Barcsay Jánosnak Szénássy Judittól született leánya a kihalt régi Pásztóhi nemzetségből eredett, melynek jogán birnak a Fáy utódokkal együtt a Heves megyei Pásztói uradalomban is, valamint gyökeres jogigénynyel a kecskeméthi, tabajdi és hegyallyai régi zálogban vesztett birtokokhoz. Fiai voltak II. György és II. István.

Kemény Önéletirása. Kiadta Szalay L. 373. 376. 390. – Szalárdy Siralmas m. Krónika. 448. l.

Leirja ez eseményt Kemény Önéletirása. Kiadta Szalay L. 263.

Már 1652. előtt vám-jogot (jus telonii) nyert Selindre II. Rákóczy Györgytől.

II. György nejével Vér Annával kapta Bihar megyében a nagy kiterjedésü Álmosd helység egy ötödrészét, melyet e nejétől született egyetlen leánya Mária Pécsy Mihályné után a Pécsyek örököltek. Második nejétől Jánoky Zsófiától is csak egy leánya Zsófia Bagotay maradván, Belmezőt kivévén, egyéb birtokait emlitett két leánya utáni ivadéka örökölte.

II. István, mint vallásos szellemü végrendeletében maga emliti, az 1660–1675-ig diadalra emelt török fegyver által „téjjel mézzel folyó szép jószágaiból Biharból“ kiszorittatván, idegen helyeken bujdoklott, mig nem I. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem által Huszt vára alkapitányául neveztetett, annak porkolábja Gyulayval együtt, főkapitány Teleky Mihály lévén. Első neje Szilágyi Anna mint vértől származott Csókásy unokák a fejedelemnő Bornemisza Annával unokarokon lévén, élete utolsó két tizedét mindkét Apaffy alatt e várban töltötte, honnan még I. Leopold alatt is kétszer regalis által hivatott meg az erdélyi Gubernium által az országgyülésre *. Nevezett első neje után feleségül vevé Hartyány Klárát, és ezután az özvegyen hagyott Csebi Pogány Krisztinát, kiktől következő tizenkét gyermeke (öt fiu, hét leány) maradt: III. György, III. István, I. László, I. Ferencz, I. Zsigmond, Zsófia Kende Zsigmondné, Anna Szalánczy Gáborné, Bora Ilosvay Péternő, Klára Chernel Pálnő, Krisztina Darvay Mihálynő, Petronella Ujhelyi Lászlóné, és Fruzsina Barcsay Ferenczné. Meghalt II. István 1703-ban. Végrendeletében a legnagyobb lelkiismerettel osztja szét ingó és ingatlan birtokait, az ősieket szorosan a gyökeres jog szabályozása szerint, a szerzeményeket pedig mint hű férj és gondos atya. Számos utána maradt ereklyék között nevezetes egy még „1662-dik évből a kassai reform. egyház kegyes adományából maig birtokában lévő vert-ezüstből dombor czifrázatokkal ékesen kikalapált kanna“, melynek súlya egy lat hián négy fontot nyom, alkalmi latin feliratokkal, a Fráter és Szilágyi czimerekkel, valamint a kegyes adományozó és neje neveikkel, és az 1662-ki évszámmal. Gyermekei közül I. Ferencznek ágát a III. táblán, Zsigmond ágát a IV. táblán látandjuk; a többiről itt szólunk.

Eredetben a család levéltárában, valamint ott szintén eredetiben: „Instructio pro Gener. Stephano Frater de Keserű Vice Capitaneo et Egregiis Gregorio Szabó Castello, Joanneque Fekete Ductore arcis et Praesidii nostri Huszthiensis. Datum in Arce nostra Fogaras die 24. Martii 1675. Michael Apaffy m. p. (L. S.) Anna Bornemisza m. p. – Ugyan ő fogadta Huszt várába Caraffát 1688-ban fejedelme parancsára. Ugyanott eredetiben.

III. György (II. Istvánnak fia) II. Apaffy alatt a marmarosi só-aknák kamarása. Neje Baló Zsuzsa Baló László Apaffy főudvarmesterének és portai követének leánya volt. II. Apaffy Bécsből 1699-ben ily czim alatt küldé hozzá levelét: „Generoso Dno Georgio Frater de Keserű, domus salinariae nostrae Marmarosiensis Camerario nostro, nobis honorando.“ E levélben ezer kősót rendelt kiadatni „Tokai Császár ő Felsége Pünthner nevü tisztjének, melynek árára nézve ott fent már – irja Apaffy a levélben – excontentálva van stb. a levelet pedig tartsa meg ratiojában.“ – III. Györgynek nevezett nejétől gyermekei: 1. IV. György, 2. IV. István, 3. Sára Pogány Pálné, 4. Zsófia Pápay Lászlóné, 5. Ilona báró Perényi Zsigmondné, 6. Judit b. Perényi Ádámné.

IV. Györgynek ágán VII. Pált kivévén, kinek laka Biharban Telegd, és kinek fia Ágoston N.-Váradon törvényszéki hivatalnok, VII. Pálnak többi testvérei Szathmár vármegyében élnek.

IV. István a Bihar megyei nemességgel a Peró-féle lázadás megfékezésére 1738. táján egész Szegedig fáradozott. Nejétől Tarkányi Májos Erzsétől három fia: VI. István, V. György és IV. Pál születtek.

VI. Istvánnak (ki 1738. táján született, és 1780-ban is élt) Haranghy Sárától gyermekei: István a Dobozy Krisztina férje 1806-ban magnélkül halt el. Éva Ravazdyné, anyja Ravazdy István cs. kir. tanácsos és Ferencz-József-rendi vitéznek. Dániel magnélkül halt el. Még egy nővére Kúthyné, anyja Kúthy Károly cs. kir. járásbirónak Szathmárban.

V. György 1790-ben élt. Nejétől Ignéczy Borbálától gyermekei: 1. Sándor, kinek fiai Menyhért, atyja Ferencznek a catastralis hivatalnoknak és Victornak, ki gazdálkodik. István, ki atyja az Álmosdon lakó Imrének. 2. VII. György három fiút: Pétert, Samut és Györgyöt, kik mint koros férfiak magnélkül haltak el.

IV. Pál született 1737-ben Semjénben. Kora ifjuságában a hét éves porosz háborúban Laudon és Nádasdy alatt mint gránátos tiszt vett részt, és jelen volt Schweidnicz kifosztásán, és több csatán és ostromban. Ezután haza szabadulván, Debreczen városa nemsokára népszószóllójául (Fürmender v. tribunus) választá meg, és annyira megnyeré e város bizalmát s becsülését, hogy a biróságra is kitüzetnék, és ennek fölvállalása végett hozzá Pásztohára küldöttséget küldenek; de ő a diszes állást el nem vállalá, és élete utolsó szakát többnyire már ki is házasitott gyermekei körében akará tölteni pásztohai birtokában, melyet mint ősanyja Barcsay Anna után pásztohai ivadék a mult század végén idegen kezekből táblai pörrel végképen visszaszerzett. – Ő volt – mint iratik – első protestans megyei tiszt Heves vármegyében gróf Esterházy érsk főispán alatt, mint a mátrai járásnak főszolgabirája. Vallásosságát jellemzik könyveibe jegyzett jelszava: „Scopus vitae meae Christus.“ Meghalt 1810-ben, kora 70-dik évében Pásztóhán, és eltemettetett a Kis-Hegy nevü saját plántálta szőlődomb völgyében, a Hasznosi várnak romjai alatt, Pásztohától mintegy óra járásnyira igen kies helyen, családja számára épitetett sírboltban, hová hat év mulva 1816-ban özvegye Szeremley Krisztina is követte. Ettől öt gyermeke maradt: Ádám és VI. Pál, és leányai Eszter Fáy Antalné, Krisztina jobaházi Dőryné, és Klára († 1831.) thurócz-divéki Plathyné.

Ádám ifju korában Heves vármegye esküdtje volt, s midőn a Pély Nagy családból nősült, Tisza-Várkonyba vette lakását, „hol mint megyei táblabiró, és a várkonyi reform. egyháznak – melynek sugártornya létét leginkább neki köszönheti – gondnoka, közhirü vendégházat tarta, és szeretett családja körében végzé be életpályáját, szerettetve jobbágyai által is.“ Lajos nevü fia, és három férjhez ment leánya maradt.

VI. Pál mint tanuló Debreczenben, az akkor ott állomásozó sógora hg. Hohenlohe cs. ezredes ezredébe hadfiul (Cadet) állott be, és az 1787–90-ki utolsó török háborúban Belgrád alatt magát kitüntetvén, egyszerre zászlótartóul neveztetett ki, és noha fején súlyos ütést (contusio) és lábsérvet kapott, még 1791-ben is a lengyelországi táborozásban is részt vett *. Hazakerülvén megnősült, feleségül vévén Szmrcsányi Annát, és Nógrád megyei Csécse helységbe telepedett, hol e század elején Nógrád megye szolgabirájául választatott, azon érdemeinél fogva is, mivel e század elején azon megye felkelő seregét I. Napoleon ellen szervezte és betanitotta. Sebei miatti hosszas sinylődésben néhány hónappal atyja előtt meghalt 1810-ben. Hagyván maga után életben özvegyét, és két fiu-gyermeket: V. Józsefet és VII. Pált.

Megvannak a családi levéltárban ez időből Monastericskából hazairt levelei is.

V. József született 1802-ben. Atyja kora halálával nagyatyjához Pásztohára került, hol elemi képeztetését magántanitó által nyeré, majd nagyatyja is elhalván, Losonczon folytatá iskoláit. 1811-ben édes anyja ismét házi neveltetés alá fogta. 1813–16-ban a pozsonyi evang. lyceumban tanult, és a legkitünőbb előmenetelt mutatá *. Édesanyjának 1816-ban történt halálával első derék gyámja (Ágoston Ferencz) vezetése alá kerülvén, ismét Losonczon tanult s végezte iskoláit egészen a jogi folyamig, mit 1820-ban a hires Kövy alatt S.-Patakon hallgatott. Törvényes gyakorlaton Hont megyénél, és a kir. Curián volt. Majd hajlamai a mezei gazdászatra vezetvén, főleg miután második nem kedves gyámja miatt örökségének árva birtokának rendbeszedése is igénybe vette e téreni föllépését. 1825-ben nőül vévén sarudi Batik Lucziát, Csécsén atyai örökségébe telepedett, és gazdászata mellett mint megyei táblabiró a közügyekbe is részt vett egész 1841-ig, midőn az egy századnál tovább zálogban hevert Bihar megyei ősi Bélmezei birtokot egy harmadrészre kikerekitve, testvére közrehatásával is visszaszerezvén, lakását Csételekre (Bihar megyébe) tette át, hol gazdászata rendezése mellett a közérdek előmozditásában is munkálkodik. Élő gyermekei: 1. Erzsébet szül. 1827-ben (1845-ben férjhez ment sztregovai Madách Imrével); és 2. Béla szül. 1832-ben, egybekelt 1852-ben Vály Ilonával.

A veteranus syntaxisták közt (120 tanuló) első helyet érdemelt, és a közvizsga alkalmával „Vellejus Paterculus“ munkájával jutalmaztatott.

VII. Pál született szintén Csécsen 1808-ban. 1830-ban ügyvédi vizsgálatot tévén, Nógrád megyénél mint tiszteletbeli jegyző kezdé hivatalos pályáját. 1832-ben alszolgabiró. 1836-tól 1843-ig járási főszolgabiró, és ezen közben az 1839/40-ki országgyülésen követ, és mint ilyen a nemzeti szinházi küldöttségnek rendes *, valamint a katonai élelmezés tárgyában kiküldött választmánynak * helyettesitett tagja működött. Az országgyülés után 1844-től 1847-ig pedig mint első alispán hivataloskodott. Jelenleg Pásztohán magányába vonulva él. Nejétől Plathy Klárától, ki 1858-ban halt meg, gyermekei nem maradtak.

44. törv. cz.

3. törv. cz.

Eddig III. György ágáról; most visszatérve ennek testvéréhez I. Ferenczhez, ennek ivadékát a következő nemzékrend mutatja:

III. tábla.

I. Ferencz lásd II. táblán. 1703; III. Pál (Beleznay Zsófia); IV. György †; II. László (Herfell Anna); Antal (Tusay Janka); II. Ferencz (Pécsy Zsuzsa); Anna (Dobozy István); Karolina (Vály Károly); Benedek (Csoma Zsófia); Miklós; Sándor stb.; többen.; I. József (1. Húnyor. 2. Kovács Mária); VII. György †; Mária (Czeglédy); Kata (Gúthy); Éva (Bernáth); Zsuzsa (Szenczy); Sára (ifj. Gázsy)

I. József (1. Húnyor. 2. Kovács Mária); V. Pál Bihar v. fő-sz.-biró. (Pécsy Kata); Lajos gyalog kapit.; II. József (Nemiró Anna); Ágnes (Nadány László); Elek Bihar v.-sz.-biró (1. Nadány Teréz. 2. Erős Krisztina); Gáspár Bihar v. főpénztárn. † 1840. (Buday Franc.); Farkas; Dezső; Sándor; István; Ida; Jozefa (Fráter János); Albert Bihar v. sz.-biró 1837. (Szűcs Julia); V. József sz.-biró 1837. (Kállay Róza); Dienes (1. Kis Teréz. 2. Olaj Petronella); IX. György (Nadányi Karolina); Gusztáv; Gyula; Árpád; Mária; István; Mihály Bihar v. alisp. 1836. † 1854. (Dobozy Teréz); Gedeon † 1855.; Tamás perceptor 1826–36. (Szilágyi Janka); Gusztáv testőr. † 1829.; Imre (Biró Ágnes); IX. Pál Bihar v. alügyv. (Fráter Czeczil); Zsigm. (nőtl.); Vincze (nőtl.); Béla (gr. Rhédey Julia); Aladár; Tivadar; Sarolta; Zoltán; III. Ferencz (Kubinyi Anna); Ignácz (Bernát Ida); Gyula (Szilágyi Vilma); Czeczilia (Fráter Pálné); Olga; Gejza; Mihály

*) Ennek testvérei még: Károly és Gábor.
**) Nővérei még: Dobozyné Victor; Csöginé Karolina; Gencseyné Julianna.
***) Ide tartozó testvérek még: András; Petronella Radványnő; Teréz Botka Lajosné.

I. Ferencz ágán is többen viseltek hivatalt, s többen hadi pályán szolgáltak.

V. Pál Bihar vármegye főszolgabirája volt. Fiai közül Mihály 1836-ban első alispánságig vitte. Gyermekei és unokái a táblázaton láthatók. Ugyanaz időben Tamás pénztárnok 1826–36-ig. (Fiát s unokáját lásd a táblázaton). Gusztáv m. kir. testőr, később Hessen-Homburg huszár-főhadnagy. Lováról lebukván, meghalt 1829-ben.

Lajos (V. Pálnak testvére) a mult század végén testőr, a franczia háborúban mint gyalog kapitány esett el. Másik testvére

Gáspár Bihar megyének sok éven át főpénztárnoka.

Elek szintén Bihar vármegye szolgabirája.

II. József előbb szolgabiró, utóbb táblabiró, nejétől Nemiró Annától fiai közül Albert alszolgabiró, és József esküdt 1837-ben Bihar megyében.

Most nézzük az I. Zsigmond ágát, mely mig ama két előbbi reformatus, emez kath. vallású. Ez ágnak hazája Erdély. A családfa igy áll:

IV. tábla.

I. Zsigmond lásd II. táblán. 1703.; II. Zsigmond Erdélyi ág.; III. László Bihari ág.; I. Antal (Rátony Kata); Anna (Keresztesy); Teréz (Vinkler); IV. László (Gázsy Anna); Imre † 1758; II. Antal Belső-Szolnok v. alispán. 1794. † 1808. (Jábroczky Mária); III. Zsigmond (Szent-Iványi N.); V. László (Drescher Anna); Lajos †; Stanczi; Farkas szül. 1796. (Ajtay Anna); Anna (Osd. Vas Antal); Krisztina (Dániel István); Ignácz †; Teréz (Szarvadi Pál); III. József (Lészkay Anna); N. (Winkler); N. (Buday); N. (Erős); Miklós †; János (Fráter Jozefa); VI. László; Alajos menekvő Londonban.; Krisztina (Boer Lajos); Lajos (Szlávy); Victor (Darvay); Mária; Teréz; Mihály testőr. †; Janka (Ambrus); Bertalan; Kálmán; N. (Borbolané)

I. Zsigmond ága ismét kétfelé sarjadzik, az egyik Erdélyben marad, főleg Belső-Szolnok vármegyében, hol II. Antal azon megyei alispán volt 1794-ben. Ennek egyetlen fiában Farkasban áll jelenleg ez ág, – s ugy látszik – benne fi-ágon ki fog halni.

III. László ágán a végnemzedék közt Mihály testőr 1840-ig, s csakhamar azután meghalt.

Alajos előbb (1839.) cs. őrmester, kórosan hazajő. 1848-ban nemzetőri kapitány, 1849-ben a forradalmiaknál honvéd-százados az erdélyi táborozásban. Utóbb menekült Törökországon keresztül Amerikába, s onnan Londonba.

A Fráter család – mint a táblázatokból láthatjuk – a három utóbbi század alatt számtalan nevezetesb családdal is sógorosodva három fővonalon sarjadzott szét, és Erdélyen kivül, Bihar, Szabolcs, Szathmár, Heves, Pest, Nógrád vármegyékben szétterjedve él, jelenleg legnagyobb részben birtokaikban a mezei gazdászattal foglalkozva.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me