ÉKSZEREK

Full text search

719ÉKSZEREK
Bár századunkra a magyar parasztság a környező szláv, román parasztokhoz képest kevésbé tűnt ékszerkedvelőnek – részint Horváth Terézia (1983) kutatási eredményeit felidézve –, látni fogjuk, hogy a múlt században még a magyar parasztok is tájilag jellegzetes ékszereket viseltek. A még távolabbi múltban, reneszánsz hatásra egész Európára (Newton, S. M. 1988: 63), így a magyarságra is jellemző volt az ékszer szeretete. 1672-ben Kecskemét város – mikor lakosait hit alatt kötelezte az adóalapot képező vagyontárgyaik bejelentésére, személyenként többek között – egy pártaövet és egy öltözetre való ezüstkapcsot, mint a „tisztességes ruházkodás fő kellékeit”, az adózás alól felmentette (Hornyik J. 1927: 88). A barokk korban még a puritánságáról híres debreceni polgárokon is erőt vett a pompaszeretet, öltözetükön a csillogó ékszert szerették (Zoltai L. 1938: 53). A falvak módosabb népe a 18. század elejétől fokozottan törekedett arra, hogy meg-jelenésével hasonlítson a nemességhez. Amint a korábban csak a nemességet megillető mentét öltözetébe illeszthette, a rang- és vagyonjelző ékszereket is igyekezett megszerezni, amelyekkel ünnepélyessé tehette magát. A derekat összefogó övek, a ruhaelejeket összetartó kapcsok, csatok, gombok, a lepleket, fátylakat rögzítő tűk azonban csak másodsorban számítanak az ékszerek közé, s ezekről az általuk díszített öltözetdaraboknál szólunk.
A szorosabb értelemben vett, a testet díszítő ékszerek között említenünk kell ugyan a korábban élő virágból, különösen rozmaringból, majd művirágból készített fejdíszeket, madártollból, termésekből, csigákból, szaruból, lószőrből csinált kezdetleges ékszereket, és idesoroljuk a gyöngyszemekből házilag előállított ékességeket is, a klasszikus értelemben vett ékszert azonban az ötvösök készítették aranyból, ezüstből. Ezekhez hasonló ón-, sárgaréz-, pakfon- és újabban dubléékszereket a hivatásos iparosok mellett falusi kontárok is csináltak.
A honfoglaló magyarság ötvöskultúrája az erős európai hatásra megszűnt, s a 12. századra új, filigrán-technika vált jellemzővé, pl. az esztergomi királyi ötvösműhelyben. A hazai ötvösművészet a 14–16. századra lett európai hírű, különösen a török elől a Felföldre és Erdélybe húzódó műhelyek révén. A Dunántúlon és az Alföldön a vidéki, parasztötvösök alakítottak ki kisebb központokat, melyekben vásárkörzetükre jellemző helyi stílusjegyek is kiformálódtak. Az ötvösök a 19. században a finomabb, rendelt munka mellett tömegárut, ún. parasztárut is előállítottak, amely vásárokon, búcsúkon 720kelt el. Századunk fordulójára, amikor a köznép felsőbb rétegeiben is az ún. hamis ékszer lett a módi, a parasztság is könnyebben lépést tarthatott a divattal. Az értékesebb ezüstékszerek díszítményei, a gyöngyház, türkiz vagy korall, gránát helyett, megjelentek ezeknek kék, piros mesterséges változatai, s nagy keletje volt a különféle gyári üveggyöngyöknek. Csak a 20. században jelentek meg a polgárosultabb parasztkörökben a helyi jelleget már nélkülöző aranyékszerek.
A testen viselt ékszereket aszerint csoportosíthatjuk, hogy nyakban, fülön, karon vagy ujjon viselték őket.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages