ÁCSOLT ÉS ASZTALOS KÉSZÍTETTE ÁGY

Full text search

ÁCSOLT ÉS ASZTALOS KÉSZÍTETTE ÁGY
A megépített ágyak közt akad olyan technológiával előállított is – nevezetesen az ácsolt ágy –, mely a magyar paraszti bútorok közti előfordulásával arról vall, hogy voltak olyan területei az országnak, ahol még a középkorban el tudott terjedni a köznépnél valamely, a mai ágyaink előzményének tekinthető középkori típus. Az ácsolt ágyat a korai középkorban, az ácsolt ládák mintájára alakították ki. Ilyen ácsolt szerkesztésű a norvégiai Osebergben talált, 9. századi, királynői temetkezés ágya (lásd pl. Hinz, S. 1989: 70. kép). Az ácsolt ágy Magyarországon, az 1360 körül készült Képes Krónika tanúsága szerint, a 14. században még – majd megítélhetően egészen a 15. század elejéig – előkelő bútor volt. A 15. század folyamán, az új divatú, asztalosoktól származó, gótikus stílusú bútorok, így ágyak előretörésével, bekövetkezett a rangvesztésük. A kassai székesegyház 1474–1477 közt festett főoltárának a betegeket ápoló Szt. Erzsébetet megjelenítő tábláin már a szeretetházban láthatók ilyenek. Ekkorra falun is meghonosodhatott már az ácsolt ágy. A 19. századig történt továbbéléseket figyelembe véve, kétségtelen, hogy csak kis területre korlátozódva, Zala és Vas megyéből kerültek elő parasztházbeli emlékei, habár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a századforduló táján megtalálhatók voltak rutén falvakban is (K. Csilléry K. 1954; Bíró F. 1984).
Hozzá kell az elmondottakhoz tenni, hogy abban a 13–14. századi másolatban ismert francia versezetben, mely az asztalok kapcsán már említésre került és amely a házasulandó parasztlegényt a rengeteg beszereznivalóval riogatja, a ház felszereléséhez szükségesek közt ott az ágyállvány (chalit) is (Montaiglon, A.–Raynaud, G. 1877: 154). Néhány ritka, későbbi ábrázolás képet is ad a parasztházbeli ágyról, így 1513-ban egy gyilkosság kapcsán, a svájci, Luzernhez közeli Ettiswilből örökített meg a luzerni Diebold Schilling egy gótikus formajegyeket viselő, egyszerű és még a dikók módjára bekötött aljazatú ágyat – ácsolt láda szomszédságában, boronafalú házban –, egy zsoldoskatona lakásában (lásd pl. Eder Matt, K. 1994: 11. kép).
Magyarországon, ahol az ismert körülmények úgy hozták, hogy a köznépnek hosszú időn át állandóan menekülésre készen kellett élnie, érthető, hogy a mozdítható és menthető értéknek, az ágyneműnek lett nagyobb becse, ez vált, mint szó volt róla, rangjelzővé. Az így valóban pusztán állványnak tekintett ágyat a parasztcsaládok csak a békésebb napokat hozó 18. században kezdték illendően kialakítandónak, hozzáértő mesterembertől beszerzendőnek értékelni.
A kereslet megélénkülését jelzi, hogy a köznépi vevőkör ellátására és főként kelengyebútor előállítására szakosodott komáromi ládások hamar ráálltak a presztízsbútorok közé emelkedett ágyaknak – köztük a kortársi ízlést követő mennyezetes ágyaknak is – a készítésére (K. Csilléry K. 1991a: 510). Működésük messzire elérő hatása már a 18. századból kimutatható. Bizonyítja ezt például a Szentesen 1759-ből és Tápén (Csongrád m.) 1795-ből fennmaradt ágyfej (K. Csilléry K. 1990: 91., 135. kép, 116, 148–149).
407A 19. században azután már csak az előbbiekben is említett, kényszerűen lemaradó és egyre inkább zsugorodó területeken, nemkülönben egyes hátrányos helyzetű családoknál maradtak meg a régmúltat idéző formaadású ágyfélék – no meg a lakásból száműzve, istállókban, présházakban és egyebütt. Az ágyon való alvás megszokottá válása hozta a különféle pótágyak átvételét és létesítését – jórészt most már a használatból folyamatosan kikopó darabok átalakításával –, illetve a helyszűke kényszerítette ki a díszágy alatti búvóágyat.
A példaadó polgári divatnak megfelelően, eközben eltűntek a mennyezetes ágyak, melyek lényegében csak a két fővároshoz, Bécshez és Pozsonyhoz közeli helységekben, illetve az Alföld egyes részein a módos parasztságnál tudtak elterjedettebbé válni. A biedermeier stílus hatására fokozatosan egyszerűsödtek az ágyvégek, elveszítve a barokkos ágytornyot. Az ágyakra is kihatottak természetesen, bár inkább csak a 19. század végétől, a historizmus igényelte változtatások. Leginkább a már gyáripari eredetű, géppel sokszorosított faragású díszítőelemekkel felcicomázott neoreneszánsz ágyak jutottak el falura is, nemcsak a paplakba, a kurtanemesek otthonába, de a gazdaházakba úgyszintén (lásd pl. K. Csilléry K. 1975a: 12. kép, 599). Majd akárcsak a többi bútor esetében, velük együtt a 20. század folyamán veszi kezdetét a teljes felcserélődés, modern városi ízlésű fekvőhelyekre.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages