A KIS POSZÁTA. Sylvia curruca (L.) 1758.

Full text search

A KIS POSZÁTA.
Sylvia curruca (L.) 1758.
[Motacilla curruca L. – Curruca garrula BRISS. – Sylvia garrula BECHST. – Curruca dumetorum, molaria BRHM. – Stoparola curruca BP.]
XXXIII-ik tábla

KIS POSZÁTA SYLVIA CURRUCA (L) KERTI POSZÁTA SYLVIA SIMPLEX LATH.
Népies nevei: l. előbbi fajnál.
Jegyei: kisebb mint előbbi, melyhez szinezetre is hasonlít, csakhogy fölül egérszürke, különösen a fej tiszta; a hát barnás, de nem rozsdás árnyalatú; szárnyfedői nem fahéjszínűen szegettek, 1-ső evezője pedig hosszabb, mint amazok; a 2-ik farktoll hegye nem mindig fehér; lábai ólomszürkék.
Mértéke: H. 12,5–13,6; Sz. 6,2–6,5; F. 5,5; L. 1,8–2; Cs. 0,9–1 centiméter.
Ez a faj is egész Európában; majd csaknem a Sarkkörig honos, úgy Kis-Ázsiában, Palesztinában. A Volgánál, Észak-Perzsiában, Szibériáig, ésszakkeli Khinában a Sylvia curruca affinis helyettesíti. Bokros házi kertekben, vágásokban, ligetekben, gyümölcsösöket szegélyző élősövények körül található; rétekre, mezőkön álló kisebb bokrokba, luczernásba, bükkönybe nem telepszik. Megfelelő tartózkodási helyein hazánkban is mindenütt közönséges.
Első érkezésének országos középnapja: április 11–12.*
« A madárvonulás elemei Magyarországban 1891-ig» 166. lapon adott idevágó adatsorozatból Horgos márczius 1. és Nagy-Szeben márczius 21-ki dátummal kihagyandó. Az országos középnap – a mit az 1894, 1896, 1896. évi pontos megfigyelések is tanusítanak – tehát így javítandó.
Megjövetelét jellemző énekével azonnal elárulja, mely poszátaszerű, gördülő, de halk bevezetőből áll, a mire azután hangos dlülülülülülü vagy dlillilillili következik; az első részt a madár bujkálás közben hangoztatja, csak mikor egy pillanatra megnyugszik, szaporázza el a befejező trillát. Hivogatója hasonló a többi poszáták egytagú csk, csk, tk, tk csettegéséhez. Viselkedésében sem tér el azoktól. Eleven, nyugtalan, vidám természetű, szüntelen bujkál a bokrok, falombok közt s szedegeti a rovarokat, bábokat, hernyókat. Kertünkben – mióta csak emlékszem – minden évben fészkelt egy pár, s pedig a magas kertfalat borító sűrű télizöldben, később – a fal bedűlvén s a repkény tökremenvén – hol rózsa-, köszmétebokorban, hol meg tiszafán, borókán rakta meg fészkét s megfigyeltem, hogy a mult évi fészek anyagát felhasználta új, más helyen épülő fészkéhez. Egyebütt tüskebokrokban, bozótos, csepőtés helyeken inkább alacsonyan – többnyire embermagasságban –, kertekben, házak körül azonban 4 méter magasan is fészkel. Fészke nem tér el egyéb poszáta-fészkektől; száraz növényszálakból, egyes gyapotdarabkákból, pókhálókból készül, csészéje pedig finom szálakkal, lószőrrel van kibélelve. 4–6 tojásának alapszine fehér, világosbarnán vagy zöldesbarnán pettyezve s szürkésen foltozva, pontozva, mely rajzolat a tojás vastagabb végét koszorúsan borítja.
Tojásmérték: H. 16–17,5; Sz, 12,5–13,6 mm.
Rendesen kétszer, május elején és juniusban költ Augusztus végén, valamint szeptember első felében szorgalmasan látogatják a bodza-bokrokat s más bogyótermő fákat, cserjéket, hogy kellő erőben induljanak a a nagy útra. Szeptember második felében mindinkább megritkul s telelő helyeire, Afrikába, távozik.
Gyümölcsöseinkben, ligeteinkben, kertjeinkben, vágásainkban mint a káros rovarok, hernyók korlátozója sok hasznot tesz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT