Manes
Manes, (a jók, ellentéte immanens), a rómaiaknál euphemistikus neve a halottak szellemenek, kiket halhatatlanoknak tartottak; a síriratok így is nevezik őket: dii Manes: a felirat D. M. (diis Manibus) vagy D. M. S. (diis Manibus sacrum) rövidítéssel kezdődik. A nép hite szerint a föld alatt laknak s évenként csak bizonyos napokon jönnek a felvilágra. Plin. 33, 2. Serv. Aen. 3, 63. Mint Italia egyéb városaiban úgy a római Palatinuson is a város alapításakor mély gödröt ástak (ez volt a mundus) melynek legalsóbb része az ég megfordított alakjával az alvilági isteneknek, tehát a M.-nek is vala szentelve. Egy kőlap, az alvilág bejárata, az ú. n. lapis manalis, fedte be, melyet évenként háromszor (aug. 24-én, oct. 5-én és nov. 8-án) emeltek föl abban a hitben, hogy a M. éjjel feljönnek. Ezért e napok is dies religiosi, melyeken semmi fontosabb dolgot nem végeztek, hanem áldozatot mutattak be a siroknál, melyeket virágokkal és füstölő szerekkel tettek illatosakká. Főleg a Parentalia nevű ünnep (febr. 13–21) utolsó napján, melynek külön neve Feralia, áldoztak általánosan a M.-nek. Ov. fast. 2,569. Gyakran szolgál nevük a költőknél az alvilág jelölésére. Verg. G. 1, 243. A. 4, 387. G. J.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
