váltott gyerek (cserélt gyerek, düddös, idétlen, szőrmók, szőrmanók)
váltott gyerek (cserélt gyerek, düddös, idétlen, szőrmók, szőrmanók): satnya, torzszülött, vízfejű, szőrös, néma, rosszul fejlődő újszülött, ill. kisgyerek. A hit szerint valamilyen rosszindulatú → természetfeletti lény gyermeke, akire az az „igazi” gyermeket kicserélte. A váltott gyerek hiedelemköre a mai napig két forrásból táplálkozik: egyik a torszülöttek létezésének tapasztalati ténye, a másik a különböző rontó (→ rontás) lényekbe vetett hit és a tőlük való félelem. E részint konkrétabb (→ boszorkány, → bába), részint általánosabb, ill. elhomályosult lények (pl. „rosszak”, → szépasszony, → ördög) a hit szerint a még meg nem keresztelt újszülöttet kicserélhették. A hiedelmek országszerte meglehetősen egységesek; a nyelvterület K-i részén egyre inkább átadják helyüket a rokon → agos gyerek hiedelmeknek. A rá vonatkozó hiedelmeket már a 17–18. sz.-i → boszorkányperekből is ismerjük. A kicserélés megelőzésére általánosan elterjedtek voltak bizonyos óvintézkedések. Ezek egy része általános rontáselhárító (→ rontás elhárítása) eljárás, ill. eszköz: a bölcsőbe, pólyába tett olvasó, fokhagyma, kakukkfű; behintés szenteltvízzel, kifordítva feladott ing, betakarás anya kifordított kötőjével, ház köré szórt kása stb. Más részük csak az elváltás megelőzésével függ össze. Pl. általánosan elterjedt nézet, hogy a csecsemőt keresztelőig nem szabad egyedül hagyni, éjjel lámpát kell égetni mellette, továbbá az, hogy az újszülöttet nem szabad leendő nevén szólítani. A váltott gyerek gyógyításának, ill. „visszacserélésnek” legáltalánosabb módja a kemencébe vetéssel való fenyegetés: az anya vagy a gyógyító a váltott gyereket befűtött kemence szájánál a sütőlapátra ülteti, és úgy tesz – gyakran háromszor – mintha be akarná lökni, esetleg figyelmezteti is a rontót (pl. „Szépasszony, add vissza az enyémet; mert ha nem, megégetem a tiedet”) – mire az a hit szerint megijedve visszacseréli a gyereket. Ritkább – egyébként mint az agos gyerek gyógyítása közismert – a fazékban való jelképes főzés; vagy a váltott gyerek lenyakazásával való fenyegetés. – A váltott gyerekről szóló → hiedelemmondák általában → vándormondák, → fabulatok, noha jórészt megélt eseményként tárgyalják a történteket. A mondákban világosan kirajzolódik a váltott gyerek természetfeletti lény volta. Gyakori motívum, hogy igen öreg, noha pólyában van (a képzet oka a koraszülöttek, torzszülöttek „öreges”, ráncos arca). A mondákban a varázsló cselekményeket gyakran idegen (vándor koldus, katona, drótos stb.) tanácsára végzik. Mondái: a) Az elcserélés története. Az anya. „érezte”, „látta” „hallotta” hogy valaki megjelenik az ablakban, átnyúlik ágya fölött stb., és vagy sikerül gyermeke elvételét megakadályoznia vagy későn kap észbe: már sajátja helyett a váltott gyerek fekszik mellette. – Az anya alszik. A kosztos kanász ott jár, annyit hall: „Nesze, fogd meg!” Ő elveszi a gyereket, az ágyra teszi. Nagyfejű gyerekre váltották az anya gyerekét: – Egy felvidéki adat szerint maga a halál felesége cseréli ki a gyereket, mert neki csak torz gyerekei vannak. – b) Megszólaltatás kis bögrével és nagy kanállal: valakinek a tanácsára az anya a gyerek elé vagy a szoba közepére kedvenc ételét teszi kis bögrében, nagy kanállal. Padláson készített lyukon vagy a kulcslyukon lesik. A gyerek megszólal:
Kicsi csupor, nagy kanál
Biz isten, de furcsa
Sok földet bejártam
De ilyen csudát még nem láttam.
Biz isten, de furcsa
Sok földet bejártam
De ilyen csudát még nem láttam.
vagy:
Kicsi csupor, nagy kanál
Nagyobb ördög nálamnál
Nagyobb ördög nálamnál
Láttam már ördögnek erdejét, mezejét,
De kis bögrében nagy kanalat még sose stb.
De kis bögrében nagy kanalat még sose stb.
Gyakori motívum, hogy a váltott gyerek kivallja életkorát: „Megéltem már 36 (70, 100 stb.) esztendőt, de ilyet még nem láttam.” Bodrogközi monda szerint a 7 éves, bölcsőben fekvő gyermek csodálatos módon nyúlni, nőni kezd, a falról leakasztja a kis kanalat és békésen megeszi az ételt. Mint tényleges gyakorlat is előfordult, hogy ilyen módszerrel próbálták szólásra bírni a néma vagy rosszul beszélő gyereket. – c) Tudós ráismer a váltott gyerekre. A váltott gyereket tudóshoz viszik, ráismer, ráköp: „Phi, vén piszkos, szégyeld magad, mért szopod ezt a szegény asszonyt?” „Te vén piszkos Gazsi, vénebb vagy, mint a föld” stb. Felszólítja távozásra. A gyerek reggelre meghal, de a boszorkányok elviszik. Üres koporsót temetnek (Nyírgyulaj). – d) Átkelés a vízen. A váltott gyereket búcsúhelyre (rendszerint Máriapócsra) viszik. A gyerek átkeléskor a vízbe hajol és megszólal: „Ricsi pucsi Máriapócs!” Belehajítják a vízbe (Karcsa). Híd alól szépasszonyok szólítják, válaszol nekik „Vasz viszli kukli?” „Henderik ana Pócs”. Erre előhozzák az igazi gyereket. Sápadt, elmondja, hogy mindig nyargalásztak rajta (Bácsjózseffalva). Erdőn viszik, hang szól: „Bahin kegli?” Gyerek válasza: „Szentbenedek búcsú!” Az anya babot főz, aratóknak viszi. Hazaérve látja, hogy a bölcsőben fekvő gyermek megette a maradékot. Másnap magával viszi a hátán. Tó mellett mennek, hang szólítja a vízből: „Te vagy-e, hé?” A gyerek válasza: „Én vagyok, hé!” Anya ledobja, a gyerek vén emberré válik (Szentsimon; Borsod m.). – e) Tűzbevetés. A valóságos gyógyító gyakorlatként is ismert kemencébe vetés a mondákban természetfeletti motívumokkal egészül ki: pl. mikor lekapják a gyereket a lapátról, megszólal: „Csak 7 évig lettem volna nálad!”’ Vagy: „Hiába vetettél be, itt maradok nálad!” – Fekete kéz nyúlik ki a tűzből, az anya kötényébe egy szép fiút dobnak. Elmondja, hogy jól bántak vele, mert ő is jól bánt a váltott gyerekkel (Erdély). Vannak mondák, amelyek beszámolnak ugyan a váltott gyerek visszacseréléséről, de a visszakapott gyerekről is elismerik, hogy nyomorék, néma stb. maradt és meghalt. – f) Egyéb visszacserélési módok: Öreg koldus tojást kezd fűrészelni, hogy a gyerek feje is úgy váljon ketté. Kicserélik a gyereket (Újdombrád). Bölcsőben fekvő gyerekét anyja a ház küszöbén ülve találja: Valakinek a tanácsára teknővel leborítja, lábával az udvarra húzza, bottal üti. Nagy fekete felhő lesz, a boszorkányok előhozzák az igazi gyereket. A másik fiú addig teknő nélkül megy föl a levegőbe, a forgószéllel (Kocsord). (Számos monda mutatja még a váltott gyerek kapcsolatát a → táltossal.) – A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedelemanyag Közép-, Ny- és É-Európában ismert, részint vándormondaként (a magyar nyelvterületről D-re és K-re csak szórványosan), részint mindig újra feltöltődve valóságelemekkel, helyenként másképp és másképp színeződve át a rontás-gyógyítás helyi hagyományainak megfelelően. Pl. sok helyütt maga a váltott gyerek is ártó lény, másutt nem élőlény, hanem → ráolvasással feleleveníthető tárgy. A kicserélő lények változatos sora ismeretes a szláv és germán népeknél egyaránt (törpe, kobold, erdei lények, déli kísértet, tündérek stb.). Legegységesebbek Európa-szerte a megszólaltatás motívumai. – Irod. Haraszti Gyula: A táltos vagy a váltott gyerek (Magy. Nyelvőr 1878); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (I–III., Pécs, 1940); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGY, XI., Bp., 1963).
Nagy Ilona–Pócs Éva
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
