táncszó

Full text search

táncszó: lakodalmi vonulás közben spontánul felhangzó, a jókedvet kifejező, hangulatkeltő, ritmusos szó, ill. mondóka. Egyéb elnevezései: táncréjja, táncrigmus, ujjogtatás, hujjantás, kiabálás, rikótozás, rikogatás, tánckurjantás, réjja, csujjogatás. Legegyszerűbb formája a kurjantásszerű egy-két szótagos indulatszavak ismételgetése: „uccu, hajrá, nosza, hopp stb.”. Ilyenekkel már a 17. sz.-i kéziratos énekanyagban is találkozunk: „hajda hopp, hajda!”, „hoppondáré, hopszassza!”. A tánckurjantás fejlettebb formája a tánc ritmusát követő, általában kétsoros, szellemes, csattanós rímű, tömör fogalmazású mondóka. Ez kötött ritmusával és határozatlan dallamvonalú, de a természetes beszéd hangsúlyától és tónusától, valamint a rigmusmondástól is eltérő előadásmódjával átmenetet alkot a recitáló dallamok és a rigmus szavalás között. Sajátos, emelt hanghordozással, kiáltásszerűen recitálva adják elő; kötött ritmusa mellett is eléggé alkalmi jellegű, rögtönzött lírai műfaj. A táncszókat bizonyos táncok közben a tánckedv, a mulatási hangulat magas fokán alkalmazzák (pl. a táncciklus végén a frissnél), főleg bizonyos táncalkalmak (lakodalom, juhbemérés) szabadosabb légkörében. A táncszók előadói gyakrabban a nők, ritkábban a férfiak. A táncszókat egyénileg vagy csoportosan, sokszor egymásnak felelgetve adják elő, főként a szövegtelen, hangszeres zenéjű táncoknál. A táncszók tartalmi csoportjai: 1. a táncra vonatkozók (férfi- vagy páros táncra, táncpartnerre, zenére, táncmódra, jó és rossz táncosra, másfalusiak táncára, a tánc körülményeire stb.). Pl. „Karikára legények, Betyárosan verjétek, Itt vagyok én, segítek.”. – 2. Szerelmi-udvarló tartalmúak: „Szép a tavasz, szép a nyár, Szép, aki előttem jár. De aki előttem jár, Még az éjjel vélem hál.” – 3. Évődő-csúfolódó szövegek: „Válaszúti leányok, Cukorporos a szájok. Bonchidai legények, Mind lenyalják szegények”. – A táncszók speciális csoportját képezik a lakodalmi táncszók és a kurjantások: hujjogatás, kiabálás, mendikálás, rikongatás, sivalkodás stb., amelyek a lakodalom költészetének egyik legváltozékonyabb, legnépszerűbb, általánosan ismert, epigrammatikus tömörségű és csípősségű, alkalomhoz kötött műfaja ( alkalmi költészet). Az alkalomnak megfelelően gunyorosabbak, szabadszájúbbak. A 2–4–6-soros ritmusos versikéket a hangulat fokozására recitálva kiabálja a lakodalmas nép. De nemcsak a vőfély, násznagy, nyoszolyólányok, menyecskék kurjongatnak, hanem a nézők (tátogatók, lesők, vadvendégek) is. A lakodalmi rigmusokból megismerhetjük a lakodalom lefolyását, a résztvevők testi-lelki jó- és rossz tulajdonságait. A táncszó frázisai közismertek, sablonszerűek, ezeket többnyire csak a nevekkel és helyi vonatkozások felemlegetésével aktualizálják. Az esetlegesnek látszó első sor(ok) után a csattanó fejezi ki a mondanivalót. A táncszók tartalmi csoportjai a lakodalom hagyományos menetéhez kapcsolódnak: menetindító; célbejelentő; „Arany bárány, arany kos | Esküvőre megyünk most!”; párbejelentő: „Cifra pohár, vízedény | Gál Imre a vőlegény!”; párdicsérő; menetdicsérő; hívogató: „Kopasz csirke, vadliba | Gyere pajtás lagziba!”; házasságdicsérő vagy csúfoló; a nézőket kigúnyoló: „Aki kiáll az uccára | Birkaharang a nyakára!”; a lakodalmas népet gúnyoló: „Azért nincsen kalácsok | Nem kelt meg a kovászok!” vagy „Alig megyünk három házig | A menyasszony megbabázik!”; házasságbejelentő; leánybúcsúztató; újasszonyvivő; újasszony-bejelentő: „Fehér galamb száll a házra. Új menyecske jön a házhoz!”; stáció-rigmusok: a lakodalmas menet utcai táncait élénkítő táncszavak; lakomarigmusok: ezek egy része vőfélyvers; lakodalmi táncszó: vaskosabbak, trágárabbak, mint az egyéb táncok alkalmával elhangzó táncszók; ismertek féktelenül szabadszájú, erotikus kriptádiák. – A táncszó tempója a zene és a tánc függvénye. Többségük mérsékelt tempójú régi táncokhoz ( = 100–120, ugrós, mars, kettős, legényes, marosszéki) kapcsolódik, csak a friss csárdáshoz ( = 160–200) járulnak gyorsabbak. A csaknem kizárólag 7- és 8-szótagos sorokból álló táncszók jellemző ritmusa vagy . Többségük kétsoros, de 1, 3, 4 s ritkábban többsorosak is lehetnek. A többsoros táncszókban a két sortípus gyakran keveredik (pl. 7, 7, 8, 8). A táncszók szoros tartozéka a magas fejhangon kiáltott záradék. Egy- és kétütemes változataik az: ijjú, újjú; ijjujú, csujujú, ihaha; ijjú-jujujú; ijjujuju-jujujú szótagok. Ezek ritmusú variánsokban fordulnak elő. A nők zárókiáltása mindig éles visítás, míg a férfiaké rikkantásszerű. Kalotaszegen e záradék nemenként eltér: a nők az ijjujú szótagokat hosszabb, kétütemes változatokban, a férfiak csupán az együtemes ihaha záradékot kiáltják. Mivel a dipodikus táncszók többnyire a régies tetrapodikus dallamokkal kísért táncokhoz kapcsolódnak, könnyen illeszkednek a tánc és a zene egységeihez. A táncszó többnyire nem egyvégtében, folyamatosan hangzik el, hanem az egyes verssorokat egy-egy sornyi, kétütemes szünet választja el egymástól. A záradék viszont mindig közvetlenül kapcsolódik az utolsó sorhoz. A csak a dallam metrumát, de nem a ritmusát követi, olykor sajátosan ellenpontozza azt. Nem is mindig fedi, hanem néha keresztezi a zenei egységeket. A kalotaszegi legényesnél pl. gyakran a dallami sorvég utolso hangsúlytalan negyedén kezdik a táncszót. – A táncszók érintkeznek, gyakran egyeznek bizonyos tréfás és szerelmi dalok, régi táncdalok szövegeivel, mégpedig a giusto 7- és 8-, 16-szótagos és jaj-nóta típusú dalokkal. A táncszó formája, ritmikája rokon gyermekmondókáink egyik csoportjával, a kiolvasóval. A táncszók használatára gyakran utalnak a hajdútánchoz a verbunkoshoz és a páros táncokhoz fűződő történeti adatok. Gyűjtésük a múlt században megkezdődött (Erdélyi János, Kriza János), s így igen sok feljegyzés áll a kutatás rendelkezésére. A románok 7- és 8-szótagos táncszavai (strigătura, chiuituri) formailag a előadásban a magyarhoz hasonlók. A horvát poskočica-k a hangszeres kolo-dallamok egyszerű vázát követő énekelt mondókák. A cigányok táncszói rövid, biztató jellegű, jelentés nélküli ritmikus szótagok. – Irod. Borbély Sándor: Az aranyosszékiek tánca (Ethn., 1891); Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai (Bp., 1924); Szendrey Zsigmond: Lakodalmi kurjantások (Szeged, 1929); Lajtha László–Gönyey Sándor: Tánc (A magyarság néprajza, IV., Bp., 1941–43); Lakodalom (III., A–B, A Magyar Népzene Tára, Bp., 1955–56).
Küllős ImolaMartin György

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages