sárközi ingujjhímzések
sárközi ingujjhímzések: vékonyabb vagy vastagabb fodorvászonra gyapjúszállal varrt hímzések. Két nagy csoportjuk van: az egyik, a feltehetően korábbi szálbehúzással készült, a másik, talán fiatalabb, a → keresztöltéses. Az első technikáról, amely alig vált el a mintás szövéstől, a cifrát – rendesen fekete, ritkábban vörös, vörös-kék gyapjúfonalat – még a szövőszéken kifeszített, éppen megszőtt vászonba húzták be tűvel. Az így nyert minta zsúfolt, tömör, néha merev. A másik csoport hímzéseit egyszerű keresztöltéssel varrták. Mintája két hosszanti, többé vagy kevésbé széles sávban helyezkedik el az ingujj külső hosszát díszítő → kötés vagy beillesztett vertcsipke- (→ csipke) betét mindkét oldalán. Legtöbbjüket fekete gyapjúszállal varrták, de vannak vörös, bordó, kék-piros, esetleg zölddel is tarkázott sárközi ingujjhímzések. A minták aprólékosak: kis négyszögek vagy más mértani alakok, továbbá szívek, indázó szár két oldalán elhelyezett hármas levélcsoportok, „tölgyfalevelek”, erőteljes zeg-zug vonalak. Egyes minták szélét hármas öltéssorok s ezekhez fűzött gépöltéses kacsok lazítják. Legtöbbjük felületét egybehangolja, szinte egyenletessé teszi a mértani rendben föléjük varrt arany → islógdísz. Az ingujjak alsó szélét, fodrát fonatöltéssor, majd közvetlenül mellette → huroköltéssor fejezi be. A 20. sz.-tól csipkefüggöny anyagon sokszínű gyapjúszállal, félkeresztöltéssel varrták ki a gyári függöny mintáit, s ezt ugyanúgy hosszú csík alakban helyezték az ingujjba, mint a korábbi változatokon a hímzést. A szálbehúzással készült díszítés valószínűleg a 18. sz.-ban kezdődött. A 19. sz. elejétől szinte napjainkig nagy területen terjedt el. Egymás szomszédságában élő magyarok és bunyevácok alkalmazták, utóbbiak fehéren és aprólékosabban, ingeken. Kendőkön ezt a technikát a moldvai és bukovinai magyarok szinte napjainkig alkalmazzák. De felhasználták a románok, a szerbek is a történeti Mo.-on belül. A Balkán északi részén ugyancsak igen gyakori. A keresztöltéses ingek fiatalabbak ezeknél; erre utal a hímzőfonálul felhasznált gyári gyapjúszál is. Annál nagyobb múltja van a történeti adatok szerint, az islógozásnak. – Irod. Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században (I–III., Bp., 1879–96); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961); Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz népművészete (Szekszárd, 1967).
Ing ujja, fodorvászon alapon kék-piros gyapjúszállal hímezve (Decs, Tolna m., 19. sz. második fele). Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
