gyümölcstermesztés

Full text search

gyümölcstermesztés: 1. a gyümölcsfák állandó helyen történő gondozása és szaporítása gyümölcshozam céljából. A gyümölcstermesztés egyike a legrégibb termesztési ágaknak. Az ember igen korán kiválasztotta a vadon bőven termő fákat, számon tartotta és rendszeresen szüretelte őket ( hagyásfa). Az ókori nagy folyam menti birodalmak az öntözéses növénytermesztés mellett a gyümölcstermesztés központjai is voltak. A rómaiaknak szintén fejlett gyümölcskultúrájuk volt. – Nyelvünk néhány honfoglalás előtti török jövevényszavának tanúsága szerint a magyarok korán megismerkedtek a gyümölcskultúrákkal (gyümölcs, alma, dió, körte, som, szőlő), azonban nem bizonyos, hogy a rendszeres gyűjtögetésen, szüretelésen kívül egyébbel is foglalkoztak. A magyarság a Kárpát-medencében ismerkedett meg egy sor új gyümölcsfélével, amelyek őshonosak voltak itt, ill. a Balkánról kerültek az ország területére ( cseresznye, málna, mandula, őszibarack, szilva stb.). Különösen nagy jelentősége volt a korabeli Mo.-on a rómaiak óta fejlett gyümölcstermesztésű Szerémségnek. A középkori rendszeres gyümölcstermesztést nemcsak az okleveles feljegyzések, hanem nagyszámú földrajzi név is bizonyítja (pl. Váralmás, Érkörtvélyes, Meggyes, Diósgyőr, Eperjes stb.), amelyek valószínűleg gondozott gyümölcsösök emlékét őrzik. A gyümölcsösöket erdőkből, ligetekből alakították ki. A bekerített gyümölcsösök neve vadkert volt (Érsekvadkert, Soltvadkert). A 16. sz.-tól tudunk tervszerűen ültetett gyümölcsösökről is. A 17. sz.-ban már kisebb gyümölcskivitele volt Mo.-nak Ausztriába, Cseho.-ba és Sziléziába (szilva). 1664-ben jelent meg az első magyar nyelvű gyümölcstermesztési szakkönyv, Lippai János Posoni kertje, amely a korszerű európai termesztési ismeretek mellett a korabeli hazai termelési tapasztalatokat is összefoglalta. A gyümölcstermesztés újabb fellendülése a 18. sz. végén kezdődött. Ennek állomásai: az első nagyarányú gyümölcsfa-telepítések, a Ny-európai és amerikai gyümölcsfajták meghonosodása, a faiskolák létesítése és a korszerű gyümölcsnemesítés megindulása voltak. – A paraszti gyümölcstermesztés a 20 sz. közepéig középkori formákat őrzött meg: az erdei és ártéri gyümölcsösök kertszerű használatát és kertbe foglalását. Kertszerűen használták még az 1930-as években is a Maros D-erdélyi völgyében és mellékvölgyeiben a ligeteket és erdőket alkotó dió- és almafákat ( gyógyi alma). A nedvességet kedvelő alma, körte és szilva kisebb-nagyobb ártéri gyümölcsösöket képezett a Szamos mentén Nagybányától a torkolatig, a Felső-Tisza mentén Dombrádig, a Duna partján és ártéri szigetein a Csepel-szigettől délre. Ezeket a gyümölcsösöket szabálytalanul ültették, a fák egy része magról kelt, vagy homlítással szaporították, egyszerű oltással nemesítették. Gondozásuk tavaszi tisztogatásból, a száraz és tört ágak eltávolításából, újabban hernyózásból állt. Fáról vagy fa alól bárkinek joga volt gyümölcsöt szedni, de a fa rázása, az összeszedett gyümölcs elszállítása lopásnak számított. A gyümölcsösök általában nem voltak bekerítve, a családok örökléssel adták tovább a tulajdonjogot. A tolvajok távoltartására, a hulló gyümölcs fölszedésére és földolgozására (aszalás) a távol lakó tulajdonosok csekélyebb munkaerőt képviselő leányokat, fiatal legényeket, idősebb embereket – általában családtagokat – alkalmaztak. Az ártéri és erdei gyümölcsösök jelentősége a múlt század második felében az új, bőven termő, nemes fajták elterjedésével visszaesett. A mo.-i gyümölcstermesztés súlypontja áttevődött a Duna-Tisza közére, majd az 1920-as évektől a Nyírségre is. A gyümölcsösöket korszerű módszerekkel telepítették, és a paraszti termelésben előtérbe került az addig kevésbé nevelt kajszibarack, őszibarack, cseresznye és meggy. – Kisebb jelentőségű gyümölcstermesztés folyik a házikertekben és a szőlőhegyeken. A szőlőbeli gyümölcsfaültetést, mivel a nagy lombú fák árnyéka csökkentette a bortermést, 1848 előtt földesúri rendelkezések tiltották. – A Duna–Tisza közén a gyümölcstermesztés nagy területeken szőlővel vegyesen folyik. Az utakat és az országutakat szegélyező gyümölcsfákat az utóbbi száz évben hivatalos rendeletekre ültették. ( még: áfonya, birs, eperfa, füge, görögdinnye, gránátalma, kajszibarack, mogyoró, meggy, naspolya, pöszméte, ribiszke, sárgadinnye, szamóca, szeder) – Irod. Szabó Kálmán: Kecskemét szőllő és gyümölcstermelésének múltja (Kecskemét, 1934); Szilády Zoltán: A Maros melléki diósvölgyek (Botanikai Közl., 1934); Luby Margit: A szilva hazája (Népr. Ért., 1939); Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs (Bp., 1940); Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században (Népr. Ért., 1955); Andrásfalvy Bertalan: Dunamenti gyümölcsöskertek (Klny., Bp., 1964). – 2. Sok mozzanatához különféle hiedelmek fűződtek. Ismertek voltak a gyümölcsfák ültetésének és oltásának időpontjával kapcsolatos előírások és tilalmak ( tilalom) pl. újholdkor kell ültetni vagy metszeni, hogy majd a növő holddal növekedjék a fa, a legjobb faültető nap október 31.; gyümölcsfát Kisboldogasszony és Nagyboldogasszony napja között kell ültetni; gyümölcsfát holdtöltekor kell ültetni, hogy sok szép gyümölcsöt hozzon; gyümölcsfát oltani Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) kell; keddi napon nem jó diófát ültetni, mert keserű lesz a gyümölcse; a diófát augusztusban lehet nyesni,; a diófa tövébe döglött kutyát vagy macskát ástak el, hogy jobban teremjen. Ez az utóbbi hiedelem már a gyümölcsfák termésének serkentésével van összefüggésben, ilyen pl. még az, hogy a karácsonyi morzsát a gyümölcsfa alá szórják; az első termést a terhes anya eszi meg; szilvaszedéskor megfenyegetik a szilvafát: „ha jövőre nem teremsz többet, kiváglak!”; az almafát almaszedés után fejszével megfenyegetik; tavasszal, még virágzás előtt husánggal megverik a terméketlen gyümölcsfákat. Óvják a gyümölcsfát szemveréstől is: első virágzáskor feldíszítik színes szalagokkal. Meg lehet rontani a gyümölcsfát azzal, ha koporsószeget, nyúlfogat vernek bele. Ismertek voltak a gyümölcsfákkal kapcsolatban a következő tilalmak: terhes asszony ne másszon a virágzó fára, mert az elszárad: gyermektelen asszony ne vegye le az első termést, mert rosszul fog teremni a fa; kedden és pénteken nem szabad a fát rázni, mert elszárad; nem szabad lerázni a gyümölcsfákról a zuzmarát, a ráfagyott havat, mert elszárad, lehull róla a gyümölcs.

Kávás fűrész (Átány, Heves m.)

Kisfűrész (Átány, Heves m.)

Bal oldali kép: Hernyózó – Középső kép: Gyümölcsszedő kampó – Jobb oldali kép: Ágfűrész (Mind: Átány, Heves m.)

Gyümölcsfametszés (Monor, Pest m.)

Metszőolló (Átány, Heves m.)

Gyümölcsöskert a falu szélén (Felsővály, v. Gömör m.)

Filoxérától kipusztult szőlők helyére telepített gyümölcsös. Előtérben elhagyott borospince (Szádelő, v. Abaúj-Torna m.)

Régi Duna menti gyümölcsös szállásépülettel (Bátya, Bács-Kiskun m.)

Szilváskert a felsővályi ref. erődtemplom udvarában (v. Gömör m.)

Prés vadalma és vadkörte feldolgozásához (Domokos, Lápos völgye, v. Szolnok-Doboka m.)

Gyümölcskirakodás: „éjjeli gyümölcs” (Kecskemét, 1937)
Kósa LászlóHoppál Mihály

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages