gyógynövények

Full text search

gyógynövények: a népi gyógyászatban gyógyításra használatos vadon termő és termesztett növények. Leggyakrabban virágukat, termésüket, gyökerüket vagy levelüket használják fel. Ritkán frissen, gyakrabban szárított állapotban kerültek felhasználásra. Tárolásukra nagy gondot fordítottak a paraszti háztartásokban. Majd minden faluban éltek, még a 20. sz. elején is specialisták ( gyógyító, füves), akik jól ismertek és számon tartották a gyógynövények szedésének legjobb időpontját, a szárítás és az alkalmazás módjait, azonkívül azokat a mágikus eljárásokat is, amelyek a hatékonyságát voltak hivatva növelni. Nem minden vadon termett növényhez járult valamilyen babona. Ritkán használták fel a gyógynövényeket természetes állapotban; leggyakrabban vízben megfőzték, és ivásra, borogatásra, sebek lemosására vagy fürdőnek ( fürdés) használták. Az is gyakran előfordult, hogy többféle füvet is összefőztek, pl. 3-, 7- vagy 9-féle növényt ( számok), s a készítés vagy szedés időpontja is fontos volt. Leginkább bizonyos jeles napok ( Szent György napja, május elseje, pünkösd, Szent Iván-nap stb.) jöttek számításba. A gyógynövények egy része már elnevezésével utal arra, hogy milyen betegségre használható: sömörfű, ínnyújtó, méregvonófű, gyújtoványfű, Szent Jakab-fű, Szent Antal-fű (az utóbbit pl. a Szent Antal tüze gyógyítására használták). A martilaput (lat. Tussilago farfara L.) pl. sebek borogatására használják, a fehérürömről (lat. Artemisia absinthium L.) azt tartják, hogy kiváló gyomorerősítő, étvágygerjesztő hatású, a nadragulyát (lat. Atropa belladonna L.) viszont bolondító szerként tartják számon. A hasznos tisztesfű (lat. Stachys recta) különösen nagy becsben állt, pl. a csecsemőket szemverés esetén fürösztötték főzetében. Belsőleg alkalmazták a békarokka (mezei zsurló, lat. Equinetum arvense) főzetét gyomorbaj, hólyaggyulladás ellen; az erdei zsálya (lat. Salvia silventris) főzetét kehe ellen; a közönséges keskenylevelű kakukkfű (lat. Thymus glabrescens) főzetét gyomorbaj, kehe, fogfájás ellen; az ezerjófű (lat. Centaurium) főzetét gyomor-, bélbajok ellen. A vérehulló fecskefű (lat. Chelidonium majus) virágának főzetét a similia similibus (’hasonlót a hasonlóval’) elve alapján sárgaságban szenvedő betegnek adták be. A fekete nadály (lat. Symphytum officinale) gyökeréből készült masszát törött csontú végtagra kenték, gyógyhatására utal népies neve is: összeforrasztó fű. Sebre a farkasalma (lat. Aristolochia clematitis) levelét tették, míg a fülfájós beteg fülébe a hazai kövirózsa (fülfű, lat. Sempervirum tectorum) levelének kifacsart levét csorgatták. – A példákat hosszan lehetne sorolni, hiszen évszázadok tapasztalati tudásanyaga halmozódott fel a gyógynövények ismeretében. A legrégebben kiadott orvosi és gyógyszerkönyvek gyakran közlik pontosan azokat a javaslatokat, amelyeket a mai gyűjtésekből megismerhetünk. ( még: füvek, füvészkönyv) – Irod. Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis (Kolozsvár, 1690); Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa-völgyében (Kolozsvár, 1943); Faller Jenő: Növényeink a népies gyógyászatban, kuruzslásban és babonában (Debrecen, 1943); Vajkai Aurél: Népünk természetismerete (Magyar Népkutatók kézikve, II., Bp., 1948); Vajkai Aurél: A magyar népi orvoslás kutatása, (klny., II., Bp., 1948).

Gyógynövények: fekete nadálytő – hasznos tisztesfű – martilapu

Gyógynövények: nadragulya – fehérüröm – vérehulló fecskefű

Aszatoló feje (Alföld)

Aszatoló (általános)
Hoppál MihályVajkai Aurél

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages