gyermekfolklór

Full text search

gyermekfolklór: a gyermekek által ismert vagy számukra alkotott folklórjelenségek összessége. Általában műfajaiban és céljában is különbözik a felnőttek folklórjától. Fő tartalma a játék, amelyhez szorosan kapcsolódik a társadalmi életbe és a hagyományokba való belenevelődés. Ilyen értelemben a nevelés (még az iskolai nevelés is) tartalmaz folklór jellegű elemeket. A gyermekek által gyakorolt folklór jelenségek körében megkülönböztetjük a gyermekdalokat, a gyermekjátékokat és gyermekmeséket, tágabb értelemben a gyermeknyelv és a tanulás számos részletet. Mindezeket jellemzi többé-kevésbé csoporttevékenység jellegük, a játékosság (amely, főként mozgalmas, élénkítő mivoltukban jelenik meg). A gyermekek gyakran önellátóak, eszközeiket maguk készítik, játékaik rögtönzöttek, a játék keretei nagyjából állandóak, hagyományosak, egyszerűek. A játékszerek is egyszerűek, igen gyakran a munkára nevelés eszközeiként foghatók fel. A felnőttek által alkotott és előadott gyermekfolklór legjellemzőbb termékei a különböző gyermekdalok ( bölcsődal), az ezektől ritkán elválasztható mondókák, amelyekhez közel állhatnak egyszerű találós kérdések, másrészt viszont a nevelő célzattal is megszövegezett gyermekijesztők. Voltaképpen a későbbi és már a folklór keretein kívüli gyermekirodalom (valamint a tankönyvek) anyagának egy része is innen származik. Az ilyen értelemben vett gyermekfolklór jellemző vonása a didaktikus jelleg, valamint a felnőttek folklórjának egyszerűsített, kivonatos előadása. – A gyermekfolklór kultúránként rendkívül változékony. Annak megfelelően, hogy a kultúra milyen korcsoportokat ismer, milyen korszaktól kezdve és hogyan választja el egymástól a lányokat én fiúkat, valamint a nevelés mennyire prefiguratív (a múltra orientált), ill. posztfiguratív (a jövőre orientált), lényeges tartalmi különbségek fedezhetők fel. Általában a gyermekfolklórt a folklór egészen külön, önálló tartományának ismerhetjük, amelynek kutatása azonban mind a nemzetközi, mind a magyar folklorisztikában legfeljebb csak a kultúra játékszerű elemeinek összefoglaló vizsgálatában merült ki. A gyermekfolklór milyensége szorosan összefügg a nevelés szervezetével is. A hagyományos parasztkultúrában a hivatalos iskoláztatás voltaképpeni hiánya következtében ez családi, közösségi jellegű. Az iskola (és óvoda) nem szünteti meg, csupán egy más közösséget ad, amely jóval tágabb, nemzeti jellegűnek mondható, és a hivatásos kultúra egyszerűsített változatának fogható fel. – Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban (Népr. Tanulm., 1949); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy, VII., Bp., 1953); Brewster, Paul G.: American Nonsinging Games (Norman, 1953); Hausenblas, Karel: O sztile gyetszkoj poezii (ZRL, 1962); Opie, Iona–Opie, Peter: The Lore and Language of Schoolchildren (London, 1967); Pinon, Roger: Probleme einer europäischen Kinderspielforschung (Hensische Blätter, 1967).
Voigt Vilmos

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT