gyékénymunka

Full text search

gyékénymunka: a széles levelű gyékény (lat. Typha latifolia) és a keskeny levelű gyékény (Typha angustifolia) leveleinek használati tárgyakká való feldolgozása. A gyékényt mocsaras, vízjárta réteken, tavakon, folyók mellékágaiban vágják, rendesen augusztusban. A napon kiteregetett, megszáradt növényt kévébe kötve szállítják és otthon dolgozzák föl. Másképp dolgozik a gyékényfonó és a szövő. A fonó általában a földön ül: lábával rögzíti a munkába vett holmit, kezével pedig fon. A gyékényfonatot ugyancsak gyékényhasítékkal burkolja, majd a gyékénykötélből rendszerint spirális technikával alakítja ki a terménytartó kosarakat, szakajtókat, lábtörlőket stb. A gyékényszövés több előkészületet kíván: először lehántják a gyékény külső rétegét, az alatta levő rostokról lefejtik a gyékényszár finom szalagjait, az ún. selymet, majd a bélgyékényt meghasítják. A selyemből két tenyér közt zsineget sodornak, amely a szövés hosszanti vetülékszálát képezi. A szövés földbe vert karókhoz erősített, egyszerű szövőszéken történik. Míg a gyékényvágás férfimunka, a szövés előkészületeiben a család apraja-nagyja részt vesz, addig a szövést leginkább asszonyok végzik. Így különböző méretű ponyvákat, szőnyegeket, szatyrokat készítenek. – A gyékénymunka a neolitikumtól ismert Európában. Minden bizonnyal már a honfoglalás előtt értett hozzá a magyarság. Ahol a gyékény megterem, minden faluban akad néhány hozzáértő gyékényfonó, aki alkalmilag és rendelésre dolgozik. Nagyobb mocsarak és vízjárta területek mellett a házimunkából fontos háziiparrá fejlődött. Tápé lakói a 16. sz. óta eladásra szövik a gyékényt. A község ma a legnevesebb mo.-i gyékényfeldolgozó központ. A közeli mocsarak lecsapolása után sem hagytak föl a gyékénymunkával. Távoli vidékekre is elmennek nyersanyagért. Háziipari szövetkezetük exportra is dolgozik. A közelmúltban jelentős gyékénymunka folyt a Fertő vidéki falvakban (Bősárkány, Sarród), a bihari Sárréten, a Bodrogközben (Cigánd), a Mezőségen és a Székelyföldön (Mezőfele, Mezőcsávás, Mezőkölpény, Szabéd, Harasztkerék). A gyékénymunka az elmúlt évszázadban háziiparként elsősorban az agrárszegénység kenyéradó foglalkozása volt. Újabban foglalkoznak vele a vályogvető és napszámos cigányok is. – Irod. Ébner Sándor: Gyékényszövés a Bodrogközön (Népr. Ért., 1929); Horváth Júlia: A tápéi gyékényszövés (Debreceni Szle, 1933); Szűcs Sándor: A gyékény földolgozása és eszközei a Biharmegyei Sárréten (Népr. Ért., 1940); Kálmán Béla: A bősárkányi gyékényszövés és szókincse (Bp., 1942); Ilia Mihály–Juhász Antal: A tápéi gyékényszövés és szókincse (Néprajz és Nyelvtudomány, 1959–60).

Gyékonyfonás a Sárréten (Hajdú-Bihar m.)

Gyékényszövés (Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
Kósa László

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages