gyapjúszőttesek

Full text search

gyapjúszőttesek: olyan házi készítésű szőttesek, amelyeket a régi fajtájú hosszú szőrű juhok (pl. a racka) gyapjából házilag font fonálból szőttek parasztasszonyok. A gyapjút szőtték eredeti színében, ill. a fekete és a szürke gyapjút váltogatva is, és növényi, utóbb vegyi festékekkel színezték. Teljes férfiöltözetek készültek gyapjúszőttesből, nőknek kötények, szoknyák (alföldi városi és mezővárosi viselet, erdélyi magyar népviselet stb.), a ház felszereléséhez takarók, terítők ( szőnyeg) a sokféle zsák és tarisznya mellett. E szőttesek nagyobb részének a láncfonala kender, azonban a viseleti ruhák anyagának, a kisebb méretű abroszoknak, tarisznyáknak gyapjúszál a láncfonala is. Újabb kutatások szerint a gyapjúszövés korábban – a juh-birka fajtaváltásig – kisebb-nagyobb mértékben minden magyar népcsoportnál ismert volt. Történeti források említései mellett Heves m. alföldi részén és a Hajdúságban gyapjúból szőtt, csíkozott kötények, lópokrócok, díványtakarók maradtak fenn. A Duna–Tisza közének némely községeiből négy nyüsttel szőtt fehér gyapjúlepedőket ismerünk, melyeket színesen csíkoztak, széleikre bojtot kötöttek. Legintenzívebben azonban az erdélyi magyar csoportoknál maradt fenn a gyapjúszövés, sok helyen máig is ( széki szőttesek, csángó szőttesek). Fönnmaradt a gyapjúszövés a D-dunántúli magyar, a bácskai horvát, a sokác, a bunyevác csoportoknál is ( baranyai szőttesek).

Gyapjútakaró részlete. Nyers színű gyapjú, világos és sötétebb csíkozással (Mezőség v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum</u>

Gyapjútakaró részlete szálbehúzással (Mezőkeszü, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Gyapjútakaró részlete, ún. táblás szőttes (Sóvárad, v. Maros-Torda m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Kötény részlete. Nyers színű és vörösre festett gyapjúszőttes (Feketelak, v. Szolnok-Doboka m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT