gyalogszék, kisszék
gyalogszék, kisszék: támla nélküli ülőbútor, mely deszkalapból és belecsapolt lábakból áll. Főleg Európában terjedt el. – A kerek ülőlapú, háromlábú gyalogszék az egyiptomi középbirodalom idején (kb. i. e. 2060–1785) jelent meg kézművesek körében, akik azt megelőzően a földön ültek. Mintájára alakult ki az egyetlen fatömbből kifaragott kisszék (→ tőkeszék). A gyalogszék azonos társadalmi szinten öröklődött tovább, majd a római birodalomban kialakult a négyszegletes ülésű, négylábú gyalogszék, melyből a méretek és az arányok módosításával további bútorfélék, ill. változatok jöttek létre (→ ágyszék, → asztalszék, → magasszék, → mosószék, → pad). A barbár népeknél kezdetben a gyalogszék alacsonyabb méltóságjelzőként is terjedt, de hamarosan itt is főleg az alávetettek, kézművesek, parasztok bútora lett. – A magyarok valószínűleg még a honfoglalás előtt, a szék szóval együtt ismerték meg. Mo.-i ábrázolásokon a 13. sz.-tól fordul elő, szegényes lakásviszonyok megjelenítésekor. A 15. sz.-ban már egyaránt volt kerek, félkörös és négyszögletes forma. Az asztalosbútor terjedésével a 18–19. sz.-ban a parasztságnál is mindinkább háttérbe szorult a gyalogszék, a mint barkácsolók készítette, sokcélú kiegészítő bútor maradt meg, melynek újabb versenytársa az asztalos készítette → zsámoly. Többnyire négyszegletes, négy lábbal, s rendszerint csupán méreteiben különbözik az ágyrajáró, a varró-, a szoptató-, a templomba járó szék, a présházbeli hegyi kisszék vagy tanyaszék, a → fejőszék vagy a → gyermekszék. Félkörű ülőlapú a → szülőszék. Kerek lapú a csizmadia- vagy suszterszék, melynek teknőszerűen kimélyített változata is van (kupásszék). Kerek lapú, háromlábú gyalogszék készülhetett tapló ülőkével is (→ taplószék). – A díszítését általában a peremen körbefutó bemetszések képezik. Ajándéknak díszesebb példányok is készültek. Kalotaszegen a szerelmi ajándékok közé tartozott a láb alá való vagy fonóba való kicsi szék, ilyenek a 19. sz. második felétől ismertek, mind hozzáértő specialisták munkái (kalotaszegi faragás), s részben gazdag → ékrovással díszítették, részben festették. – Irod. Szendrey Ákos: Magyar gyalogszékek (Népr. Ért., 1931); K. Csilléry Klára: A maconkai szék (Ethn., 1948); Blomkviszt, Jevgenyija: Vosztocsnoszlavjanszkij etnograficseszkij szbornyik (Moszkva, 1956). Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los paises románicos (Anales del Instituto de Linguistica, 1959).
Gyalogszék, „kupásszék” teknőszerűen kimélyített üléssel (20. sz., Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Gyalogszék, „fonóba való kicsi szék”, a fonó személy a lábát helyezi rá (Magyarvalkó, v. Kolozs m., 1885) Bp. Néprajzi Múzeum
Gyalogszék a tűzhely melletti üléshez (19. sz., Ormánság, Baranya m.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me