gyalogszék, kisszék

Full text search

gyalogszék, kisszék: támla nélküli ülőbútor, mely deszkalapból és belecsapolt lábakból áll. Főleg Európában terjedt el. – A kerek ülőlapú, háromlábú gyalogszék az egyiptomi középbirodalom idején (kb. i. e. 2060–1785) jelent meg kézművesek körében, akik azt megelőzően a földön ültek. Mintájára alakult ki az egyetlen fatömbből kifaragott kisszék ( tőkeszék). A gyalogszék azonos társadalmi szinten öröklődött tovább, majd a római birodalomban kialakult a négyszegletes ülésű, négylábú gyalogszék, melyből a méretek és az arányok módosításával további bútorfélék, ill. változatok jöttek létre ( ágyszék, asztalszék, magasszék, mosószék, pad). A barbár népeknél kezdetben a gyalogszék alacsonyabb méltóságjelzőként is terjedt, de hamarosan itt is főleg az alávetettek, kézművesek, parasztok bútora lett. – A magyarok valószínűleg még a honfoglalás előtt, a szék szóval együtt ismerték meg. Mo.-i ábrázolásokon a 13. sz.-tól fordul elő, szegényes lakásviszonyok megjelenítésekor. A 15. sz.-ban már egyaránt volt kerek, félkörös és négyszögletes forma. Az asztalosbútor terjedésével a 18–19. sz.-ban a parasztságnál is mindinkább háttérbe szorult a gyalogszék, a mint barkácsolók készítette, sokcélú kiegészítő bútor maradt meg, melynek újabb versenytársa az asztalos készítette zsámoly. Többnyire négyszegletes, négy lábbal, s rendszerint csupán méreteiben különbözik az ágyrajáró, a varró-, a szoptató-, a templomba járó szék, a présházbeli hegyi kisszék vagy tanyaszék, a fejőszék vagy a gyermekszék. Félkörű ülőlapú a szülőszék. Kerek lapú a csizmadia- vagy suszterszék, melynek teknőszerűen kimélyített változata is van (kupásszék). Kerek lapú, háromlábú gyalogszék készülhetett tapló ülőkével is ( taplószék). – A díszítését általában a peremen körbefutó bemetszések képezik. Ajándéknak díszesebb példányok is készültek. Kalotaszegen a szerelmi ajándékok közé tartozott a láb alá való vagy fonóba való kicsi szék, ilyenek a 19. sz. második felétől ismertek, mind hozzáértő specialisták munkái (kalotaszegi faragás), s részben gazdag ékrovással díszítették, részben festették. – Irod. Szendrey Ákos: Magyar gyalogszékek (Népr. Ért., 1931); K. Csilléry Klára: A maconkai szék (Ethn., 1948); Blomkviszt, Jevgenyija: Vosztocsnoszlavjanszkij etnograficseszkij szbornyik (Moszkva, 1956). Kiss Lajos: Vásárhelyi hétköznapok (Bp., 1958); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los paises románicos (Anales del Instituto de Linguistica, 1959).

Gyalogszék, „kupásszék” teknőszerűen kimélyített üléssel (20. sz., Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Gyalogszék, „fonóba való kicsi szék”, a fonó személy a lábát helyezi rá (Magyarvalkó, v. Kolozs m., 1885) Bp. Néprajzi Múzeum

Gyalogszék a tűzhely melletti üléshez (19. sz., Ormánság, Baranya m.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT