góré | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

góré: csöves → kukorica tárolására szolgáló, fonott vagy lécezett építmény. Egyéb elnevezése: kas, kotárka. A fonott góré kukoricatárolásra való használatát a növény mo.-i meghonosodása idején már említik a korabeli írásos források. Az építménynek a Földközi-tenger mellékén az ókorig visszanyúló nagy múltja van. Valószínű, hogy Mo.-on sem a kukoricával jelent meg, csupán fejlettebb formái alakultak ki. Korábban leginkább gabonatárolásra használtak egyszerűbb konstrukciójú fonott kasokat. A fonott góré a múlt században még az egész mo.-i kukoricatermesztő vidéken általános volt. A 20. sz. elejére a D-Dunántúlon, ÉK-Mo.-on és Erdélyben maradt általános a használata. Tájanként más-más formai változatban (kerek, szögletes, hosszúkás) készítették, szalmával, zsúppal, zsindellyel vagy cseréppel fedték. A léces oldalú góréhoz hasonló épületek már az amerikai indián földművelésben megvoltak. Lehetséges, hogy azok példájára honosodtak meg Európában is. Hazánkban feltehetőleg Ny-európai mintára a 18. sz. végén a nagybirtokokon jelentek meg, és a múlt század folyamán a kukorica-vetésterület növekedésével párhuzamosan terjedtek el. Tömeges paraszti használatuk nem régi. A századforduló idején többnyire még csak a gazdag- és ritkábban a középparaszti szintig jutottak el. Utóbb a fonott górékat és más egyszerűbb kukoricatároló módokat háttérbe szorítva, egyszerűbb kivitelben (husáng-, napraforgó-, dróthálófal, szalmatető) általánosan elterjedtek. A D-Alföldön, a Tiszántúlon és a Dunántúlon hatalmas, tágas, erős építmények, melyek alatt gyakran disznóól, kocsiszín vagy más gazdasági rendeltetésű helyiség foglal helyet. – Irod. Balassa Iván: A magyar kukorica (Bp., 1960).