gombászás

Full text search

gombászás: gombagyűjtés. Erdős vidéken, nagyobb kiterjedésű réteken még napjainkban is sokfajta gombát gyűjtenek, amelyeket főleg frissen elkészítve fogyaszt a falusi nép. A napon, kemencében szárított gombát télire teszik el. Már K. Mátyus István körültekintő részletességgel ismertette a gombák gyűjtését és fogyasztását. A nyári szarvasgombáról (lat. Tuber aestivum) elmondja, hogy a Csiki- és a Gyergyói-havasokban a szarvasok ’kivakarásai’ és a disznók ’feltúrásai’ helyén keresik, hasonlóan mint Cseho.-ban és Sziléziában. A szepességi pásztorok és favágók mezítláb, bottal a kezükben csoszogva járnak, a csupasz talpukkal megérzik a mohás talajban a szarvasgombát, amelyet botjukkal kikaparnak. A bakonyi gombagyűjtők két-, háromágú bottal keresik a fű között, az avarban a gombát. A moldvai magyarok, a Bakonyban, Somogyban, az Ormánságban, Szlavóniában a közönséges laskagombát (lat. Pleurotus ostreatus); a gévagombát (lat. Polyporus sulphureus), a pesztericét (lat. Polyporus aquamosus) termő odvas fatörzset, korhadt tuskót hazacipelik, s a kertben árnyékos helyre téve, félig földbe süllyesztve időnként öntözik, hogy minél gyakrabban legyen friss gomba a háznál. Az egyes családoknak megvan a hagyományos gombászóhelye. Ahol valaki gombászás alkalmával edényét, valamelyik ruhadarabját földre helyezte, ott nem illik másnak gombát gyűjteni. Egy-egy faluban gyakran 10–15 fajta gombát is számon tartanak és gyűjtenek. (A beregi Dercenben a következő gombákat gyűjtik: barna tinó, bokros, csúszó, fehér tinó, fingó vagy füles, galamb, keserű, mogyoróajja, picerke, szarvas, szilvafa, talló, tinó, tövis, tyúk és vereshátú gomba.) Vannak gombák, amelyeket egyik vidéken ehetőnek, a másikon ehetetlennek tartanak. Csíkban a bimbós pöfeteggombát (lat. Lycoperdon perlatum) nem eszik, de Marostordában már fogyasztják. A közönséges keserűgombát (lat. Lactarius piperatus) Ny-Mo.-on nem kedvelik, de az erdélyiek sütik-pirítják. A székely pásztorok felhevített kőlapon, a tűzhely forró hamujában juhtúróval meghintve sütik a keserűgombát. K. Mátyus István a havasalji székelyek kedvenc eledelének mondja a laskagombát. Zemplénben a gyenge taplógombát (lat. Fomes fomentarius) is megeszik. A palócoknál a gombaleves karácsonyesti böjti eledel. A beregi magyarok jellegzetes étele a káposztával főzött gomba. Itt a besózott vagy almaecettel leöntött keserűgombát kis hordócskákban télire elteszik. Az erdélyi magyar és román juhászok a keserűgombával tejet oltanak. A gombagyűjtés jelentőségére utal, hogy a 17. sz.-ban a munkácsi uradalom jobbágyai komlót, mogyorót, vadgyümölcsöket és gombát tartoztak szedni s részben aszalva beszolgáltatni. – Népünk gombafogyasztása K- és Közép-Európa gombafogyasztó területébe tartozik. Sok és sokfajta gombát fogyasztanak a szláv, a román népek, akik a gombafogyasztás terén élesen elkülönülnek a németektől és skandinávoktól. Németo. belső területein még századunk elején is megvetették a gombát, s a németeknél csak a szlávokkal és román népekkel érintkező területeken terjedt el fogyasztása. Az itáliai kolostori konyhának nagy szerepe volt a gombafogyasztás elterjesztésében. – Irod. K. Mátyus István: Ó- és új diaetetica... (II., Pozsony, 1787–93); Vajkai Aurél: A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon (Népr. Ért., 1941); Bödei János: Adatok Zalabaksa gyűjtögető gazdálkodásához (Népr. Ért., 1943); Hensel, W.: Die Slawen im frühen Mittelalter (Berlin, 1965); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966); Gregor Ferenc: Magyar népi gombanevek (Bp., 1973).
Gunda Béla

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages