gazda

Full text search

gazda: 1. a parasztgazdaság tulajdonosa, a termelés irányítója, a család feje. A gazdának a vagyona állatai, földje, munkaeszközei voltak. A nincstelen földnélküli sohasem gazda. A gazda földdel bíró paraszt, a telkes jobbágy utóda. A jobbágytelek nagyságától függően az I. világháborúig általánosan használt kategória volt a telkes, egész helyes, háromnegyedes, félhelyes, féltelkes, negyedes gazda, amely a vagyoni állapot szerinti megkülönböztetés folytán egyúttal rangsorolás, presztizsjelző is volt. A paraszti rétegződés új kategóriái az I. világháború után a kis- és nagygazda. A kisgazda kategóriához számíthatók mindazok az önálló parasztgazdák, akiknek akkora birtokuk volt, hogy azon önálló gazdálkodást folytathattak, más gazdaságában nem dolgoztak, viszont a saját gazdaságukban elsősorban saját családi munkaerővel végezték el a munkát, és idegen munkaerőre csak időnként vagy mellékesen szorultak. Ide kell számítani a nagyobb haszonbérlőket, valamint azokat, akik törpebirtokukat bérlettel egészítették ki. A nagygazdák birtokuk nagysága miatt a családi munkaerő mellett idegen munkaerőre szorultak. A nagy- és a kisgazda réteg magatartásformában sem volt egységes. A kisgazdának és családjának minden idejét és erejét a munka kötötte le, tevékenysége a puszta megélhetésre irányult. A nagy gazda már csak irányította a mezőgazdasági munkát, cselédeit ellenőrizte. Haszonélvező volt, jutott ideje gazdakörbe, kávéházba járni, posztóruhája, aranyórája, könnyű kocsiszekere megmutatta rangját. A kisgazdáktól, cselédektől távoltartotta, elhatárolta magát ( pógár). 2. az elszegődött cselédek, felfogadott bérmunkások, ledolgozási viszonyba kerülő felesek, harmadosok stb. felfogadó munkaadója, akit országszerte szinte általánosan gazduramnak szólítottak. – 3. az együttélő nagycsaládok feje, a család legidősebb férfitagja volt, tisztét haláláig viselte. A családtagok engedelmességgel tartoztak neki, a család minden egyes tagját joga volt megszidni, testileg megfenyíteni, a bűnöst bizonyos időre vagy véglegesen elűzhette a család kötelékéből. A családtagok tisztelettel közeledtek hozzá, jelenlétében a család asszonyai csak suttogva beszéltek, nem nevettek, akkor szólították meg, ha elkerülhetetlen volt. – A családi vagyont egyedül csak ő kezelte, nála volt a pénz. Ő rendelkezett a gazdasági termékek, állatok, készletek felett; vásárra ment, kereskedett. A család élelmiszerkészletét, felhalmozott javait őrizte, pl. a palócoknál a gazdánál volt a „hambár” (kamara) kulcsa, amelyben a szemes termények egy részét és az élelmiszereket – liszt, szalonna stb. – őrizték. Általában nem tartozott senkinek számadással, képessége és természete szerint őrizte, gyarapította vagy kisebbítette a család küzös vagyonát. – Ha elöregedett, rendszerint az utána következő legidősebb férfit, fiát vagy öccsét vette maga mellé, kinek tanácsát esetleg kikérte, de a döntés joga, a szellemi irányítás élete végéig övé maradt. – A társadalom felé a családot a gazda képviselte: hatósági ügyekben ő járt el, a törvény elé ő állt családtagjai helyett. Ha családjából valaki helytelenül cselekedett, őt is szégyen érte, ezért éberen ügyelt a családtagok viselkedésére, pl. ellenőrizte a vallási szertartások gyakorlását, beleszólt az asszonyok, a lányok ruházkodásába. Vasárnap délután a Bibliából vagy imádságoskönyvből olvasott fel a családtagoknak. – Feladata elsősorban a gazdasági munkák megtervezése, gyakorlati megszervezése, irányítása, az elvégzett munkák ellenőrzése, a javak őrzése volt. Munkaköre és tekintélye mentesítette minden határbeli és nehezebb udvarbeli munka alól. Tisztsége, társadalmi rangja ruházkodásában is kifejezésre jutott, pl. egyes vidékeken subát csak ő hordott, míg a család többi férfitagjai ködmönt vagy szűrt; a lajbiján, ujjasán nagy ezüstgombok mutatták tekintélyét. – A gyermekek irányításában, szellemi nevelésében a gazdának jelentős szerepe volt, ő mesélte el a falu, a család történetét, mondáit, tudatosította a helyes magatartást, kialakította gondolkozásmódjukat, értékrendjüket. – A gazda halála igen gyakran a nagycsalád újraszerveződését vagy felbomlását vonta maga után. – A feudális jellegű nagybirtok – még a jobbágyfelszabadítás után is – a gazdákon keresztül fegyelmezte a családokat, irányította a szolgáltatásokat, alakította a közvéleményt. – 4. a legénycéh vezetőjének, a legénybírónak helyi neve. – 5. lakodalmi gazdaIrod. Erdei Ferenc: Magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Veres Péter: Az Alföld parasztsága (Bp., 1942); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Morvay Judit: A had és nemzetség fogalmának körülhatárolása. (Ethn., 1966).
Morvay JuditSzabó László

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT