gazda

Full text search

gazda: 1. a parasztgazdaság tulajdonosa, a termelés irányítója, a család feje. A gazdának a vagyona állatai, földje, munkaeszközei voltak. A nincstelen földnélküli sohasem gazda. A gazda földdel bíró paraszt, a telkes jobbágy utóda. A jobbágytelek nagyságától függően az I. világháborúig általánosan használt kategória volt a telkes, egész helyes, háromnegyedes, félhelyes, féltelkes, negyedes gazda, amely a vagyoni állapot szerinti megkülönböztetés folytán egyúttal rangsorolás, presztizsjelző is volt. A paraszti rétegződés új kategóriái az I. világháború után a kis- és nagygazda. A kisgazda kategóriához számíthatók mindazok az önálló parasztgazdák, akiknek akkora birtokuk volt, hogy azon önálló gazdálkodást folytathattak, más gazdaságában nem dolgoztak, viszont a saját gazdaságukban elsősorban saját családi munkaerővel végezték el a munkát, és idegen munkaerőre csak időnként vagy mellékesen szorultak. Ide kell számítani a nagyobb haszonbérlőket, valamint azokat, akik törpebirtokukat bérlettel egészítették ki. A nagygazdák birtokuk nagysága miatt a családi munkaerő mellett idegen munkaerőre szorultak. A nagy- és a kisgazda réteg magatartásformában sem volt egységes. A kisgazdának és családjának minden idejét és erejét a munka kötötte le, tevékenysége a puszta megélhetésre irányult. A nagy gazda már csak irányította a mezőgazdasági munkát, cselédeit ellenőrizte. Haszonélvező volt, jutott ideje gazdakörbe, kávéházba járni, posztóruhája, aranyórája, könnyű kocsiszekere megmutatta rangját. A kisgazdáktól, cselédektől távoltartotta, elhatárolta magát ( pógár). 2. az elszegődött cselédek, felfogadott bérmunkások, ledolgozási viszonyba kerülő felesek, harmadosok stb. felfogadó munkaadója, akit országszerte szinte általánosan gazduramnak szólítottak. – 3. az együttélő nagycsaládok feje, a család legidősebb férfitagja volt, tisztét haláláig viselte. A családtagok engedelmességgel tartoztak neki, a család minden egyes tagját joga volt megszidni, testileg megfenyíteni, a bűnöst bizonyos időre vagy véglegesen elűzhette a család kötelékéből. A családtagok tisztelettel közeledtek hozzá, jelenlétében a család asszonyai csak suttogva beszéltek, nem nevettek, akkor szólították meg, ha elkerülhetetlen volt. – A családi vagyont egyedül csak ő kezelte, nála volt a pénz. Ő rendelkezett a gazdasági termékek, állatok, készletek felett; vásárra ment, kereskedett. A család élelmiszerkészletét, felhalmozott javait őrizte, pl. a palócoknál a gazdánál volt a „hambár” (kamara) kulcsa, amelyben a szemes termények egy részét és az élelmiszereket – liszt, szalonna stb. – őrizték. Általában nem tartozott senkinek számadással, képessége és természete szerint őrizte, gyarapította vagy kisebbítette a család küzös vagyonát. – Ha elöregedett, rendszerint az utána következő legidősebb férfit, fiát vagy öccsét vette maga mellé, kinek tanácsát esetleg kikérte, de a döntés joga, a szellemi irányítás élete végéig övé maradt. – A társadalom felé a családot a gazda képviselte: hatósági ügyekben ő járt el, a törvény elé ő állt családtagjai helyett. Ha családjából valaki helytelenül cselekedett, őt is szégyen érte, ezért éberen ügyelt a családtagok viselkedésére, pl. ellenőrizte a vallási szertartások gyakorlását, beleszólt az asszonyok, a lányok ruházkodásába. Vasárnap délután a Bibliából vagy imádságoskönyvből olvasott fel a családtagoknak. – Feladata elsősorban a gazdasági munkák megtervezése, gyakorlati megszervezése, irányítása, az elvégzett munkák ellenőrzése, a javak őrzése volt. Munkaköre és tekintélye mentesítette minden határbeli és nehezebb udvarbeli munka alól. Tisztsége, társadalmi rangja ruházkodásában is kifejezésre jutott, pl. egyes vidékeken subát csak ő hordott, míg a család többi férfitagjai ködmönt vagy szűrt; a lajbiján, ujjasán nagy ezüstgombok mutatták tekintélyét. – A gyermekek irányításában, szellemi nevelésében a gazdának jelentős szerepe volt, ő mesélte el a falu, a család történetét, mondáit, tudatosította a helyes magatartást, kialakította gondolkozásmódjukat, értékrendjüket. – A gazda halála igen gyakran a nagycsalád újraszerveződését vagy felbomlását vonta maga után. – A feudális jellegű nagybirtok – még a jobbágyfelszabadítás után is – a gazdákon keresztül fegyelmezte a családokat, irányította a szolgáltatásokat, alakította a közvéleményt. – 4. a legénycéh vezetőjének, a legénybírónak helyi neve. – 5. lakodalmi gazdaIrod. Erdei Ferenc: Magyar paraszttársadalom (Bp., 1941); Veres Péter: Az Alföld parasztsága (Bp., 1942); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Morvay Judit: A had és nemzetség fogalmának körülhatárolása. (Ethn., 1966).
Morvay JuditSzabó László

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages