fajdhurok
fajdhurok: a siketfajd (lat. Tetrao urogallus), császármadár (lat. Tetraotes bonasia) fogásához használt, villa formájú ágra kötött lószőr, marhabél, farkasín zsineg vagy vékony drót hurok (urok). A villa két ágát a madarak látogatta helyen a mely hóba szúrják. Azokat a fenyőket, ahol a fajdok éjszakáznak, az ilyen hurkokkal körül is rakják. A három-négy lépés távolságra elhelyezett hurkokat kb. 30–40 cm magas kerítéssel veszik körül. A fajdhurokkal azonos hurkokat használnak a finnek, lappok, osztjákok is. A Csíki- és Háromszéki-havasokban a → csikléhez hasonló felrántó hurokkal (urok) is fogják a fajdféléket. Ez a hurok azonban a csiklétől abban különbözik, hogy a függőleges pecket (a) tartó vízszintes (b) pálcára keresztben vékony ágacskákat (c) helyeznek el, olyanképpen, hogy azok egyik vége a földön nyugszik. Erre a talpra terítik rá a marhabélből, a beviaszkozott, zsinegből készült hurkot. A talp körül hintik el a csalatékot (fenyőtű, bükkmakk, bükk-, nyír-, mogorórügy, borókamag, hangyatojás stb.). Ha a talpat alkotó ágacskákra rálép a madár, elmozdul a vízszintes pálcika, a pecek kiakad és a hurok a magasba rántja a zsákmányt. A moldvai magyarok az ilyen hurokkal (árkán) varjút, foglyot fognak. Ezt a fajdhurok-típust szintén ismerik a finnugor népek (észtek, osztjákok), lettek, oroszok, de a természeti népek (Afrika, D-Amerika) is. – A fajd finnugor eredetű szó a magyar nyelvben, s a fajdhurkok analógiáit ismerjük a finnugor népektől, ezért valószínű, hogy a fajdhurok mindkét típusa még a finnugor népekkel való együttélés idejéből maradhatott fenn. A hurkok a fajdfélék kipusztulása miatt csak a Székelyföldön és Moldvában maradtak meg. – Irod. Gunda Béla: Unkarilaisten käyttämiä, suomalais–ugrilai–selta ajalta peräisin olevia linnunansoja (Virittäjä, 1964); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).
Fajhurok (Kászonfeltíz, v. Csík m.)
Fajdhurok (Gelence, v. Háromszék m.)
Gunda Béla
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
