csökölyi viselet | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

csökölyi viselet: sok régies vonást őrző, fehér vagy sáfránnyal sárgára színezett gyászviseletéről számon tartott öltözet. A férfiak a századfordulóig kézelő nélküli, csipkebetétes bő ujjú és gallértalan T szabású → inget viseltek, később hímzett ráncolt kézelőjűt. A bő gatya valamivel térd alá ért. Ünneplő példányait hímezték és csipkebetéttel díszítették. Nyakukon fekete nyakravalót hordtak. Jellemző darabja volt a háton piros és zöld gyapjúszállal gazdagon hímzett, fekete bőrrel szegett, kétsor rézgombos, magasan záródó, fehér posztómellény. – A nők a hosszú alsóing felett díszesebb, vékony, patyolat rövid inget viseltek, melynek mellévarrott ujját vállban és csuklóban összehúzták, igen hosszú fodorral toldották meg, és rá lehajló csipkegallért varrtak. 3–4 vászon alsószoknya fölé sötét felsőszoknyát és 2–3 piros haránt szalaggal díszített kék kötényt, mellükön keresztbe vezetett nagy, hátul megkötött piros vállkendőt öltöttek. Csizmájuk magas sarkú volt fekete-vörös varrásokkal ékesítve. – A lányok szüzességük jeleként még a múlt század végén istenfából kötött zöld koszorút tettek a fejükre. Az asszonyok csipkefőkötőjét tenyérnyi széles, koronaszerű fejszorító vette körül, melyről a halántéknál két széles selyemszalag lógott le, ehhez hozzá tartozott egy gallér alakú, szalagokkal megrakott, fekete selyem fejszorító (kendő) vég, mely a vállakra borulva a csökölyi viseletet jellemezte. A fehér gyászviselet az I. világháború után szűnt meg.