család

Full text search

család: azoknak az embereknek társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik. A család kisebb egysége a rokonságnak, amely több családot foglal magában. A magyar család szó az ószláv cseljad átvétele, eredeti jelentése háznép, cselédség. Legkorábbi írásos előfordulása magyar nyelven 12. sz.-i. Általában családon két generáció, szülők és nem házas gyermekek együttélő csoportját értjük, a szakirodalomban ezt kiscsaládként is jelölik. A paraszti szóhasználatban a családtagok, ill. az együtt élő generáció száma nem meghatározója a család fogalmának; családnak mondják a 28–30 tagot számláló, négy generációt is magában foglaló, együtt élő ún. nagycsaládot csakúgy, mint az egygyermekes házaspárokat. A nem együtt élő egynevű rokonságot is jelölik család szóval. A családdal majdnem azonos jelentésű szó a família, amelyet az egész nyelvterületen ebben az értelemben is használnak. Ha a család nagy létszámú, nagycsaládként, házcsaládként is emlegetik. Némely helyzetben család helyett ház kifejezést használnak, pl. „lakodalomba meghívták az egész házat”, vagy „száz házat is meghívtak a lagziba”, ezekben az esetekben a ház családot, háznépet jelent. A család, família, házcsalád, ház fogalmába tágabb értelemben beleértik a háznál lakó távolabbi rokonokat, barátokat, szolgákat, cselédeket is. A család szerkezete határozta meg a családtagok egymáshoz való viszonyát, ez a viszony a hagyományos megszólítási formákban tükröződött. A magyar parasztságnál a patriarchális családforma volt az általános, vagyis a legöregebb férfi, ill. a kiscsaládoknál a házaspár férfitagja rendelkezett gyakorlatilag a család vagyonával, ő ellenőrizte és irányította a családtagok erkölcsi magatartását, elsősorban ő képviselte a társadalmi presztízsét, ennek előnyeit ő használta ki, a családba fogadás szokásánál az ő véleménye érvényesült. A család a paraszti életformában egyúttal munkaszervezeti csoport ( családi munka), amelyben a családtagok nemüknek és életkoruknak megfelelően szigorúan megszabott munkakörökben dolgoztak a családfő irányítása alatt. A család jogi helyzetét, a családtagok egymáshoz való viszonyát mindenkor a családjog határozza meg. A tételes jog nem minden esetben azonos a paraszti gyakorlatban társadalmilag elfogadott jogszokásokkal. Pl. a paraszti jogszokás a családfőnek nagyobb hatalmat tulajdonít: a családtagokat megütheti, esetleg elűzheti, házasságukba, magatartásukba beleszólhat, vagyonával életében szabadon rendelkezik, fiait kizárhatta az örökségből, felesége vagyonát sokszor elszámolási kötelezettség nélkül kezelhette. A család família jelentés mellett a házasságban született gyermekeket is jelöli. Pl. Szeged környékén: „három családom van, egy gyerök és két lány”. Erre az analógiára nevezik a kisgyermeket kiscsaládnak, a ki nem házasított gyermeket neveletlen családnak, a fiatal házast újembörcsaládnak stb. A család szó mellett gyermek jelentésben párhuzamosan cselédet is mondanak, pl. négy cselédem van, vagyis négy gyermekem. – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944); Bálint Sándor: A vérszerinti, lelki és jelképes rokonság szegedi formái, megnevezései (Kézirat); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
Morvay Judit

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT