Zabeler Jakab, | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Zabeler Jakab,

ev. püspök, Z. Péter unokája, szül. 1639. jún. 26. Bártfán, a hol, valamint Eperjesen, Sárospatakon és ismét Bártfán tanult. Külföldre menvén, 1658 tavaszán a jenai egyetemre iratkozott be, melyen öt évet töltött. Hazatérve 1664. conrector, 1665. diaconus, később lelkész lett Bártfán, honnét 1674. számüzetésbe kellett mennie. Németországba vonult s miután Grossenhainban három évig időzött, 1677-től Mühlbergben másodlelkészi hivatalt viselt, míg 1682. visszatérhetett előbbi állásába Bártfára. 1686. a szabad királyi városi egyházker. püspökévé választatott, 1699. azonban újra elűzetett hivatalából és évekig bujdosott Szepes- és Sárosmegyékben. Csak 1703. ment vissza ekklezsiájába, hol 1709. máj. 28. meghalt.

Munkái:

1. Exercitium Academicum De Persona... submittit Jacobus Zablerus... Jenae, 1660.

2. Frommen Christen Lust und Unlust. Grossenhain, 1675.

3. De Sirmio . . . Disputavit Jacobus Zabler... Wittenbergae, 1690. (Újabb kiadása. Wittenbergae, 1698.)

4. Antidotum preciosum. Bártfa, 1694. (Német gyászbeszéd Náthán Sámuel felett.)

Üdvözlő verseket írt Klesch Dánielhez a kőszegi lelkészségbe léptekor (1659.) és Hanset János értekezése mellé (1669.).

Horányi, Memoria III. 577. lap.

Klein, Nachrichten III. 137., 144., 206., 303. l.

Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár II. III.

Hörk József, Az ev. Tisza-kerület püspökei. Kassa, 1888. 24. l.

Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 408. l.