Támár Imre
Támár Imre
kath. plébános, szül. 1822. márcz. 22. Török-Szent-Miklóson; az egyházi pályát választván, 1845-ben felszenteltetett és Egyekre lőn helyezve; innét mint lelkészhelyettes Nagy-Kállóba majd Miskolczra küldte főpásztora segédlelkésznek, honnét 1848. az egri székesegyházhoz hitszónoknak neveztetett ki. A szabadságharcz mozgalmai őt is magukkal ragadták és 1849-ben tábori káplánságot vállalt, melyért a leveretés után öt hónapig fogságot szenvedett. Visszatérvén egyházmegyéjébe, egyideig mint kunhegyesi lelkészhelyettes működött, míg 1850. ugyanott lelkész lett. 1859. átköltözött a pécs-petrii, 1861. a nagykállói plébániára. Nagy feltűnést keltett egyházi és politikai beszédeivel. Meghalt 1873. ápr. 7. Nagy-Kállóban.
Czikkei a Religióban (1858–59. Lelkipásztori tárgyalások, 1860. Anglia ujból egyesülése a kath. egyházzal, 12 közlés, 1861. Fridrik és a kath. egyház Sziléziában); a Tanodai Lapokban (1860. Miként tanultak és tanítottak ezer év előtt); a M. Sionban (1864. A nagykállói plébánia története); az Idők Tanújában (1863. P. Deschamps conferentiai beszédeiből, Reményeink Oroszország egyesüléséhez, 1864. Egy orosz katekizmus, Visszapillantás a Jézus-társaság magyar származású tagjainak irodalmi működése és érdemei A-tól K-ig, Begovcsevics kéziratából); a Kath. Lelkipásztorban (több egyházi beszéd).
Egri Emlékkönyv 1865. 288. l.
Borsodmegyei Lapok 1889. 72. sz.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 229. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
