Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád,
Ozoray (Nincsich Tóbiás) Árpád,
hirlapíró, szül. 1833. szept. 3. Ó-Kanizsán (Bács-Bodrogm.); tanulmányainak félbeszakításával 1848-ban a szegedi gymnasium IV. osztálybeli hallgatóival Péterváradon az első lovas tüzér-ütegbe lépett, hol fokozatosan hadnagyi rangra emelkedett. Résztvett a vár és a hídfő védelmezésében, a kameniczi sánczok ostromában és bevételében. Itt sebet kapott bal vállán. 1849. máj. Guyon hadtestéhez helyezték át, mellyel részt vett a szőregi csatában, hol fején kapott sebet. Innét 400 sebesülttel Új-Aradra vezényelték, hol átadta a sebesülteket, mire Lugosra húzódott, hol aug. 12. ismét Guyon tábornok vezetése alatt részt vett az oroszok ellen vívott csatában, hogy menekülőink időt nyerjenek; nyolcz óráig vívott csata után visszavonultak. Ezután bujdosott és 1850. febr. tizenegyedmagával fogták el és Nagyváradra kisérték, hol Braunhof tábornok németül így szólt hozzájuk: «menjetek haza, anyátokhoz, szopni». Szülőföldére visszatérve, sebeinek begyógyulása után folytatta tanulmányait Hódmezővásárhelyen, majd Szegeden a főgymnasiumban. 1855-ben a fővárosba jött és be akart iratkozni az egyetemre; de miután ott az előadás német nyelven folyt, elállott szándékától. Egy ideig (1858–60.) vidéki szintársulatoknál súgó is volt. 1860-ban ismét a fővárosba jött és az irodalom terén kezdett működni; írt a Hölgyfutárba, Délibábba s Napkeletbe. Megismerkedett az akkori fővárosi írókkal és baráti viszonyban volt Beőthy László, Lisznyay Kálmán, Kövér Lajos, Balázs Sándor sat. írótársaival. Az említett lapoknak állandó munkatársa lett, majd az 1851-ben megindult Nefelejtsnek, Ország Tükrének, a Jövő cz. politikai lapnak (1862–1863.) főmunkatársa; később a Magyarország és Nagyvilágnak és Képes Világnak. 1868-ban műszaki fordítónak lépett be a m. kir. vasútépítészeti igazgatósághoz, honnét 1870. szept. 1. a m. kir államvasutak igazgatóságához mint fogalmazó helyeztetett át. Itt sem maradt sokáig. Ezután lázas munkával dolgozott, fordított és apró füzeteket készített kiadóknak; ebből élt sanyarogva, de azért nagy buzgalmat fejtett ki a mások sorsának javításán; így szervezte a házmesterek egyletét, majd leányegyletet alakított a gyári munkásnők között. A legnagyobb komolysággal nyári ruhában tél idején tartotta az ünnepi beszédet egy asztaltársaságnak szegény gyermekeket ruházó ünnepén. Megéljenezték. Meghalt 1896. aug. 12. a budapesti Szent István kórházban és az írói segélyegylet temettette el.
Czikkei a Hölgyfutárban (1859–1864. Költemények és francziából ford. beszélyek); a Divatcsarnokban (1859. Úgy legyen, Dumas Sándor legújabb regénye ford., 1860. Leonardo da Vinci, ford.); Emich G. Nagy Naptárában (1860. Dózsa Dániel); Emich Nagy Képes Naptárában (1861. Verbőczy István életrajza); a Balatonfüredi Naplóban (1861. 12. sz. Szőllösi Nina siremlékének leleplezése alkalmával mondott beszéde); a Szegedi Hiradóban (1861. czikkek Figaró álnévvel); a Honban (1861. Magyar vasuti politika, három czikk); az Ország Tükrében (1863. A pesti gyep történetének vázlata, 1865. Egy éj az egyiptomi katakombákban); a Képes Világban (1867. beszély); a Vasárnapi Ujságban (1872. A pesti vízvezeték); a Pécsi Figyelőben (1878. 17. sz. Az ötvenes évek irodalma a fővárosban); a Hölgyek Lapjában (1883–87. Az ötvenes évek irodalmi élete a fővárosban, Csongor álnévvel); a Gyulafehérvárban (1889. 41. sz. Egy költemény története); a Tasnádban (1890. Tóth Kálmán és az öreg Bucsánszky); írt még a Magyar Föld, Budapesti Ujság, Nemzeti Hirlap, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Pester Journal czimű lapokba s 1876–1878-ig főmunkatársa volt a Curiai Értesítőnek és a Magyar Jogásznak.
Munkái:
1. Játékszini Emlény 1858-ra. Gyula, 1858.
2. Pécsi nemzeti szinházi Emlény 1858–1859-re. Pécs, 1859.
3. Játékszini Emlény. Nemzeti szinházi évkönyv. Magyar-Óvár, 1860.
4. Emlény. Emlék-zsebkönyv. Egész új, komoly és tréfás napkeleti virágnyelv. Kiadta Vahot Imre. Pest, 1860.
5. Eredeti virágnyelv humoriszt. kifejtés szerint. Agg és ifjú szerelmesek részére. Ugyanott, 1860.
6. Nefelejtsbokor. Eredeti virágnyelv. A virágra alkalmazott költői gondolatok gyűjteménye. U. ott, 1865.
7. Tapin asszony. Regény. Irta Kock Pál, francziából ford. U. ott, 1870.
8. Vasut-építési-, üzleti-, távirászati- és gépészeti német-magyar és magyar-német szótár. U. ott, 1872. és 1877. (Czímkiadás).
9. A szeretet áldozata. Regény. Irta Dash grófnő, francziából ford. U. ott, 1872.
10. Kis patakból lesznek nagy folyók. Regény. Ch. P. de Kock után. Francziából ford. U. ott, 1873.
11. Friquet. Regény. Ch. P. de Kock után francziából ford. U. ott, 1873.
12. A kovácsok strájkja. Irta Coppée Ferencz, francziából. U. ott, 1873. (Versben).
13. Judásfiak. Regény Ponson du Terrailtól, francziából ford. Bpest, 1874. Két kötet (két kiadás, fametszetekkel).
14. Casanova Jakab emlékiratai és kalandjai. Lipcse, 1873–76. 22 rész 11 kötetben. (Fordították többen, legtöbb részét O. fordította). Ezeken kívül a Révai testvérek számára egy levelező, egy pohárköszöntő s egy gyermekköszöntő könyvet írt; Méhner Vilmos részére pedig körülbelül 18 füzetnyi erkölcsi olvasmányt dolgozott át németből.
Kéziratban: Nőm alszik, vígj. egy felv. (először a pesti nemzeti színházban 1861. júl. 10.); A szerencse gyermeke, jellemrajz, öt felv. Irta Birchpfeifer Sarolta, ford. (a kassai szinházban 1873. szept. 12. adták elő).
Kiadta a Szőllösi Nina költeményeit.
Szerkesztette a Család Lapját 1878. szeptembertől 1879. márczius végéig és a Pénzügyőrségi Közlönyt 1884 első négy hónapjában ápr. 17-ig.
Álnevei az említetteken kívül: Szemes, Tünde az Omnibusban (1869.), a Pikáns Lapokban (1884.), a Budapesti Ujságban (1886.), Pesti Hirlapban (1886.) és Nemzeti Hirlapban (1885–86.) és jegyei: y-d., y.
Vasárnapi Ujság 1860. (Jósika M. levele).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Figyelő XIII. 111. lap.
Vasárnapi Ujság 1896. 33. sz. (Nekr.).
Hazánk 1896. 259. sz. (Erdélyi Gyula).
Budapesti Hirlap 1896. 222. sz. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
