Orbán József
Orbán József
ev. ref. akadémiai tanár, O. István néptanító és Kazay Éva fia, szül. 1818. nov. 21. Nagy-Bárczán (Borsodm.); 1830-ban Sárospatakra ment a gymnasium első osztályába. Atyja korán (1882.) elhalván, kénytelen volt a szolgaság kenyerén tartani fenn magát; de azért szorgalmasan tanult és csakhamar az elsők közé küzdötte föl magát és a gymnasiumi utolsó vizsgálaton a legjobb latin munkára kitűzött jutalmat 110 pályatársa közt ő nyerte el. 1837. júl. az akadémiába lépett és ezzel egyszersmind anyagi sorsa is jobbra fordult. Nevelőséget kapott a Kölcsey, majd a Sziráky, Csajkos és Péchy családok gyermekei mellett. E helyzetében néhány év alatt 400 váltóforintot takarított meg, mely összegen az 1842–1843. iskolai évet, a német nyelv gyakorlati elsajátítása végett, Iglón és Szepes-Olasziban töltötte. Innét visszatérvén, folytatta tanulását és az önképzőkör alelnökévé választatott. 1844–45-ben a IV. gymnasiumi osztály köztanítóságát bízta reá az iskolai hatóság. 1845-ben az akadémiában alkalmaztatott mint a görög nyelv és irodalom segédtanára s a szépműegylet (önképzőkör) elnöke s 1847-ben senior lett. 1848. febr. háromezer váltóforint megtakarított pénzzel és a Bárczy-alapból részére kiutalványozva két évi kamattal megindult külföldre, de a párisi, majd a márcziusi mozgalmak visszatartották Pesten. Itt érte Palóczy Lászlónak, a miskolczi ev. ref. egyház és iskola főgondnokának levele, melyben tudatja; hogy Miskolczra választatott rendes tanárnak a gymnasium IV. osztályához; máj. 5. hivatalába beállott és a tanítást megkezdette. A kápláni vizsgát is letette, azonban mindvégig a tanári pályán maradt. A szabadságharcz, bár rövid időre, őt is magával sodorta; résztvett mint önkéntes a felsővidék csatáiban. De 1849 tavaszán visszatért tanári székébe. A szabadságharcz után változván az iskolai rendszer, Orbán különböző osztályokban hol klasszikus nyelveket, majd történelmet, hol egy osztály minden tantárgyát tanította, míg végül a görög nyelvben állandósíttatott 1858–61-ig. 1861-ben Sárospatakra választatott a gymnasium IV. osztályához és ugyanekkor a VII. és VIII. osztályban a görög irodalmat is tanította. 1862. szept. akadémiai tanár lett az egyetemes történelem; oklevéltan és latin irodalomból; 1863. szept. 15. foglalta el tanszékét. 1875-ben a sárospataki jogakadémia a miniszteri szabályzat értelmében újra szerveztetvén, a latin irodalom és oklevéltan előadásától fölmentetett és az egyetemes európai jogtörténelem és magyar alkotmánytörténelem előadásával bízatott meg. 1891-ben lépett nyugalomba s 1895 tavaszán rokonaihoz Debreczenbe költözött, hol 1896. nov. 4. meghalt.
Költeménye az Örömdalok-ban (Sárospatak, 1842.); czikkei a Vahot Imre Magyarföld és Népeiben (1846. Sárospatak története); a Losonczi Phönixben (III. 1852. Velencze, utazási jegyzeteiből); a Sárospataki Füzetekben (1862–65. könyvismertetések, X. 1866. A féniek Irlandban és Amerikában, XI. 1867. Közigazgatói jelentés); a sárospataki ev. ref. főiskola Értesítőjében (1878. Történeti visszapillantás a sárospataki főiskola régibb épületeire s Igazgatói zárbeszéd); írt még a Prot. Egyházi és Iskolai Lapba és a Sárospataki Lapokba (napi kérdésekről sat. czikkeket és könyvismertetést).
Munkái:
1. Népszerű természettan népiskolák számára. Krüger János után. Sárospatak, 1859: (Népiskolai Könyvtár VIII. 2. kiadás 1861., 3. k. 1867., 5. jav. k. Vezérkönyvül néptanítók és olvasókönyvül népiskolai növendékek számára, 1869. ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap, 6. k. 1872. Rövid természettan kérdésekben és feleletekben. Sárospatak, 7. k. Sátoralja-Ujhely, 1874., 10. jav. k. 1886., 12. jav. kiad. 1892., 13. jav. k. 1895.).
2. Gymnasiumi tanterv, a szántói tanterv alapján, a sárospataki gymnasiumhoz alkalmazva. Sárospatak, 1862.
3. A világtörténelem feladata s a történész viszonya a történelemhez. Sárospatak, 1864. (Székfoglaló 1863-ban. Különnyomat a Sárospataki Füzetekből).
4. Egyetemes történelem vázlata akadémiai ifjak számára, kézirat helyett: Sárospatak, 1864.
5. Vezérkönyv az egyetemes és hazai történelem tanítására, népiskolai tanítók részére. Sárospatak, 1870.
6. Magyarország története népiskolák számára. Sárospatak, 1864. (Népiskolai Könyvtár VII, 10. k. 1875., 14. k. 1880. Sárospatak.).
7. Kézikönyv az egyetemes és hazai történelem tanítására népiskolai növendékek számára életrajzi irányban. Sárospatak, 1870. (Népiskolai Könyvtár X. 2. átdolg. kiadás. Sárospatak, 1882. Ismert. Prot. Egyh. és Isk. Lap, 4. k. 1898. Sárospatak.).
8. Emlékbeszéd Molnár István akadémiai tanár felett, Sárospatak, 1875.
9. Emlékbeszéd mélt. Bernáth Zsigmond úr felett. Sárospatak, 1882.
10. A sárospataki énekkar története százéves emlékünnepélyére. Sárospatak, 1882. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
11. Az alapok és alapítványok jogi természetéről. Sárospatak, 1882. (Előbb a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban). 12. Autonomia és államsegély. Sárospatak, 1884. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap).
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Kovács Gábor, A miskolczi ev. ref. főgymnasiam története. Miskolcz, 1885. 124. lap.
Uj M. Athenas 309., 517. l.
Magyar Könyvészet 1886., 1892., 1894.
Sárospatoki Lapok 1888. 35–37. sz. (Önéletrajza), 1896., 45. szám.
Kiszlingstein Könyvészete-
Pallas Nagy Lexikona XIII. 464. lap.
1896: Sárospataki Ifjúsági Közlöny 2. sz., Vasárnapi Ujság 46. sz. (Nekr.), Sátoralja 45. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
