Kozma Sándor (leveldi),
Kozma Sándor (leveldi),
nyug. kir. főügyész. K. Ferencz miniszteri tanácsos és író testvérbátyja, szül. 1825. szept. 2. Kőröshegyen (Somogym.); a gymnasiumot Sopronban, Pécsett és Pápán (hol Petőfinek, Jókainak és Kerkapolynak iskolatársa volt) végezte; a jogot Pozsonyban hallgatta s 1847-ben nyert ügyvédi oklevelet. Az 1848. országgyűlésen Szegedy, s később a másik somogyi követ Madarász László mellett volt országgyűlési segd. Márcz. 13. a pozsonyi sétatér egyik fájáról ő hirdette ki lelkes beszéddel a bécsi forradalom útján elért vívmányokat. A szabadságharcz kitörésekor kezdetben a felső táborban, majd a ráczok elleni délvidéki hadjáratban vett részt. A harcz befejezése után az osztrák hadseregbe soroztatott, de onnét csakhamar kiszabadult és az ötvenes években internált és rendőri felügyelet alatti állapotban Somogyvármegyében ügyvédi gyakorlatot folytatott. Magasabb tehetsége és szónoki képessége által kitünvén, 1861-ben a pesti országgyűlésre képviselővé választatott, hol Deák-párti szellemben és irányban tekintélyes szerepet vitt, és miután széles jogtudományi és kodifikáló képességének általános elismerést vívott ki, 1867-ben Horváth Boldizsár miniszteriumában osztálytanácsosnak hivatott meg. Innét, a m. kir. curia uj rendezése után, 1869. szept. a legfőbb ítélőszéki osztályának birája s 1872. a kir. államügyészség felállítása után, kir. főügyész, az új hivatal országos főnöke s ennek szervezője s mostani alkatában megteremtője lett. Kozma, kinek hivatalos hatósága előbb az egész országra kiterjedt és ki ellenőrző s felügyelő látogatásait Soprontól kezdve Munkácsig és Szegedig végezte, a fegyintézeteket vizsgálta. A Szilágyi Dezső-féle újabb törvény életbeléptetése után csak a budapesti, győri s pécsi királyi ügyészségi kerület főügyésze volt. Különös gondot fordított a fogház és börtönrendszer tökéletesítésére, a kiszabadult rabok támogatására s a jó úton való megtartására pedig létrehozta az annyira üdvösnek bizonyult rabsegélyző egyesületet. 1896-ban nyugalomba vonult. A király a Lipótrend középkeresztjével tüntette ki. Meghalt 1897. aug. 5. Budapesten. Síremlékére gyűjtést rendeztek, 10,766 forint 85 krajczár gyűlt be, fele a síremlékre, a másik fele pedig az elhagyott gyermekek fölsegélésére fordítatott.
Szini kritikát írt a Regélőbe (1841–42. Leveldi névvel Pápáról) és czikkeket Bukógáti név alatt az akkori szépirodalmi lapokba; a Tavasz (Pápa, 1845) cz. zsebkönyvben három költeménye van; czikkei a M. Gazdában (1861. A somogymegyei gazdasági egyesület), a Reformban (1869–75-ig rendes politikai és jogi vezérczikkírói közé tartozott), a Jogtudom. Közlönyben (1871. Az elmélet felsőbb itélőszékeink gyakorlatában, Az elmélet felsőbb törvényszékeink gyakorlatában), egyik főmunkatársa volt 1880–1893-ig a Tarnai János által szerkesztett Magyar Igazságügy cz. folyóiratnak, a Nemzetben (1883. 83. szám husvéti melléklete, A multból, Petőfire visszaemlékezés), a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Kákay Aranyos (Kecskeméty Aurél), Ujabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.
Dunántúli Képes Naptár 1892. arczk.
Petőfi-Muzeum 1888. 167., 1889. 34., 36., 1892. 4. l.
Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajza. Bpest, 1896. I.
Pallas Nagy Laxikona X. 859. l. (Tóth Lőrincz).
Vasárnapi Ujság 1897. 32., 33. sz. arczk.
Pesti Napló 1897. 217. sz. (Eötvös K.)
Budapesti Hirlap 1899. 43. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
