Kovács Lajos (járdánházi és berenczei),

Full text search

Kovács Lajos (járdánházi és berenczei),
földbirtokos és publicista; K. Sándor, megyei főjegyző, 1825–26-ban országgyűlési követ és Keresztury Jozefa fia, E. Eduard földbirtokos és író testvérbátyja, szül. 1812. febr. 25. Homokon (Szatmárm.). Nagybányán kezdette tanulmányait, Szatmárt a kath. gymnasiumban folytatta, a rhetorikát ismét Nagy-Károlyban tanulta; 1827-ben Pozsonyba ment a physika s jogudomány hallgatására. Ekkor kezdődött az országnak új politikai élete Széchenyi fellépésével. Az eszméknek mozgalma nagy befolyással volt az ifjú fogékony kedélyére, úgy hogy Pozsonyból előbb haza s onnét Selmeczre a bányászakadémiára már némi politikai ábrándokkal ment. 1830 körül kezdett Selmeczen a magyarság némi jelleget felvenni, melyre nem kevés hatással volt az ott általa alapított olvasókör. Itt tervezte egy bányászati szótár kiadatását, mely czélból egy külön társaság alakult. 1832-ben Széchenyi felszólította őt, hogy csak dolgozzanak a szótáron, a kiadás tekintetében ajánlotta is a m. tud. akadémia közbenjárását. De Selmeczről társaival együtt távozván, a megkezdett munkát összeállítani nem lehetett. Selmeczi tanulmányait befejezve 1834-ben Pozsonyba s onnét az akkor megnyilt erdélyi országgyűlésre ment. Itt lépett Kemény Zsigmond báróval szoros barátságba. Az erdélyi országgyűlés befejeztével 1843-ban Kolozsvárról visszament Nagybányára, hol Schweizer Gábor kamaragróf a bányakerület minden pontjának beutazásával bízta meg. Szenvedélyes bányász volt, de kamarai hivatalt nem akart vállalni politikai elvei miatt. Még akadémikus korában felszólította őt Pulszky Károly hg. Koburg teljhatalmú ügyvivője s meg is kinálta két évi külföldi utazásra költséggel, hogy a gyömöri vaskohók igazgatását vállalja el. Ezt az ajánlatot is visszautasította; Gr. Breuner bányászati referens pedig egyenesen a bécsi udvari kamarához hívta meg, de ezt sem fogadta el. Pályájára nézve ez időben úgy állott a dolog, hogy vagy kamarai hivatalt kellett elfogdnia, vagy a bányászatról lemondania. Atyja a gazdászathoz akarta fogni; azonban Nagybányát magánviszonyok miatt nem hagyhatta el; tehát magánbányászathoz fogott és annak élt. 1837-ben Szatmármegye megválasztotta táblabirájává (már előbb 1829. Kölcseynél volt joggyakorlaton, Nógrádmegyében pedig 1832. a bányászati operátumok revisiójában részt vett). 1838-ban meghalt Kölcsey, az ottani ellenzék lelke s a fiatalság mestere K. azon megyei gyűlésben (szept.), melyben Kölcsey haláláról szó volt, néhány fiatal emberrel szövekezett a kormánypárt ellen és az elvnek fényes diadalát vívták ki. Ekkor indítványozta K., hogy Kölcseynek éremei jegyzőkönyvbe igtassanak és életnagyságú arczképe a megye nagy termében helyeztessék el. E fellépése bizalmat szerzett neki, megállapította jó hírnevét és az ellenzék pártfőnökévé tette. 1839-ben a követséggel is megkinálták; a nemesség, mely tömegesen mellette volt, ki is kiáltotta, azonban ő a követutasításokra akarván hatni, otthon maradt. Ez időben kezdtek a politikai pártok Szatmárt élesebb állást foglalni. Ez évben kötött ismeretséget Erdélyben Szentiványi Mihálylyal és megerősítette a b. Keménynyel való barátságát, kivel szövetkezve az Erdélyi Hiradóban állandó közremunkálást vállalt, határozott ellenzéki elvek mellett. Az 1840. szatmári tisztújításon sokat tett arra nézve, hogy az ellenzék befolyását megmentse, noha a főispán csak a kormánypártiak közül jelölt ki. 1841-ben kelt ama hires szatmári 12 pont az Erdélyi Hiradóban már előbb közzétett eszmék szerint, mely az országban oly nagy zajt csinált. Hatalmas szónoka volt K., azonban Uray megbuktatta. 1842-ben Gyulafehérvár az erdélyi országgyűlésre követül választotta meg; mint követ az unio, urbéri rendezés és közteherviselés elvét képviselte. 1845-ben találkozott először Széchenyivel, ki elmondta eszméit a Tiszaszabályozásról (a térségi magyar faj öszpontosítása). K. azonnal hozzá látott és ez időtől fogva vele folytonosan levelezett. 1846. jan. 19. a pesti tiszaszabályozási nagygyűlésre feljött és a gyűlés ideiglenes jegyzőjének választotta; decz. 16. Frivaldszky és társai ajánlatára a m. tudom. akadémia levelező tagjává választotta (a mint maga emlékezik meg erről Széchenyiről írt munkájában); az akadémiának 1847. decz. 23. gyűlésének jegyzőkönyvében van ezen hó 13. kelt levele,melyben megválasztásáért köszönetet mond és mentegetődzik, hogy székét mindeddig nem foglalta el. Pesten tartózkodott a következő évben is, mint Széchenyi hű embere s munkatársa; a tiszaszabályozási munkálatokkal volt elfoglalva. 1847-ben Széchenyi István grófot sikerült megnyernie, hogy Szatmárt meglátogassa s ekkor a város Széchenyit és K.-ot díszpolgárrá választotta. Az 1847. országgyűlés összehivatván, a Széchenyi által alapított középpártnak volt híve. Az 1847–48. telet szintén Pesten a tiszai ügyekkel elfoglalva töltötte; többször utazott Pozsonyba, hova Széchenyi őt gyakran felhivta, hogy ott neki politikai dolgaiban s tervezéseiben tollával segédkezzék. Az első magyar minisztérium megalakulásakor gr. Széchenyi minisztériumában alkalmazta s mint osztályfőnökre az összes közlekedési ügyek vezetését reá bízta. Ezen hivatalos működése alatt határoztatott el a Pest-Debreczen-Szatmár vasútvonal kiépítése s Szatmárról Debreczen felé a felmérési munkálatok már meg is kezdődtek. Az 1848. pesti országgyűlésre Nagybánya követül választotta. Széchenyi balsorsa után Csányi kinevezéseig (1848. szept.-1849. máj.) az egész magyarországi közlekedést kormányozta, az erdély-nagyvárad-debreczeni vonalon a földhányásokat megkezdette; a székesfehérvári, arad-szolnoki vonalt rectifikáltatta. A szabadságharcz alatt a békepártnak volt egyik feje s annak értekezletei s olykor Görgey Artúrral találkozásai az ő lakásán tartottak; ez irányban sokat működött a publicistica s hirlapi téren is a párt organumában az Esti Lapokban. Mint Széchenyi István gróf ragaszkodó hive s iskolájának egyik legkitűnőbb tanítványa Kossuth merészebb rendszabályait és koczkáztató politikáját mindenkor ellenezte, s ily értelemben a debreczeni parlamentben gyakran és erélyesen szólalt fel; ezért a politikai üldözések nagyobb mérvét ki is kerülte s avasi birtokára vonulva, békén folytathatta közgazdászati tanulmányait és tervezéseit. Buzgó bajnoka volt a kiegyezésnek. Utolsó társadalmi alkotása volt az 1882. jún. 12. Szatmárt létesített Széchenyi-társulat. Meghalt 1890. decz. 19. Szatmárt.
1840-től 1849-ig számos czikke jelent meg a hirlapokban; az Erdélyi Hiradóban (1842–43) a vezérczikkeket b. Kemény Zsigmonddal nagyobbrészt ők írták. Írt a bányászatról egy törvényjavaslatot, melyet az országgyűlési választmány annak idejében használt is. Czikkei a Társalkodóban (1836. 56. szám Figyelmeztetés, 1839. 40. szám Szóbeli kötés ereje a régi magyaroknál, 1845. 532. szám, Svájczer Gábor királyi udvari tanácsos nyug. főkamara gróf), a kolozsvári Nemzeti Társalkodóban (1841. II. Érintések az erdélyi reformok körül sat.), a Pesti Hirlapban (1841. 41. sz. Szatmárból, 73. sz. Pillantás Erdély központi megyéje beléletébe s áttekintése Erdély napi kérdéseinek, 85. sz. Adalék a büntetőjogi eljárás ismertetéséhez), a Hetilapban (1847. A Tiszaügy további fejlődésében), a Pesti Naplóban, a Budapesti Szemlében (1882–83. Történelmi tanulmányok: A parlamentarismus, Administratori rendszer, A bécsi camarilla a magyar politikában, Szeptemberi napok 1848-ban), a Nemzetben (1883. 4. sz. A camarilla 1848. előtt, 31., 32. sz. Még egy szó a bécsi camarilla kérdésében), a Szamosban (1883.), a Szatmármegyei Közlönyben (1883. A kötelező gyermekóvás kérdése, 1886. Az elkeresztelések és áttérések kérdése), a Hazánkban (I. 1884. Az 1849. debreczeni pártok és az Esti Lapok), a Fővárosi Lapokban (1886. 270. sz. Kazinczy mint levéliró, K. műveiből.) Országgyűlési beszédei a Naplókban és a Közlönyben vannak.
Munkái:
1. Kisérlet a rendezési kérdések megoldása tárgyában. Pest, 1863. (Németül: U. ott, 1864.)
2. Der Theiss-Köröser Kanal. Wien, 1864.
3. A békepárt a magyar forradalomban. Válaszul Irányi Dániel röpiratára. Bpest, 1883. (Előbb a Budapesti Szemlében.)
4. Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846–1848. U. ott, 1889. Két kötet. (Ism. Ludovica Akadémia Közlönye, Főv. Lapok 153. sz.)
Alapította és szerkesztette a Független cz. politikai lapot 1863. jan. 1-től Pesten; nov. 17-től azonban a katonai törvényszék egy havi fogságra ítélte s ekkor megvált a laptól.
Levele Pest, 1862. deczember 17. Erdélyi Jánoshoz (az Erdélyi-Tárban, Erdélyi Pál birtokában.)
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 134. l.
Petrik Könyvészete.
Figyelő XVIII. 1885. (Vozáry Gyula) XIX. 21–23. l.
M. Könyvészet 1889.
Kiszlingstein Könyvészete.
Szamos 1890. 102. sz.
Egyetértés 1891. 350. sz.
Gróf Széchenyi István levelei. Bpest, 1891. III.
Vasárnapi Ujság 1891. 5. sz. arczk. (Életrajza s irodalmi működése Becsényi Gyulától).
Szatmármegyei Közlöny 1896. 25., 26. szám.
Irodalomtört. Közlemények 1898. (Ürmössy Lajos) és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT