Justh Zsigmond (neczpáli),
Justh Zsigmond (neczpáli),
földbirtokos és költő, szül. 1863. febr. 16. Szent-Tornyán (Békésm.), hol gyermekéveit töltötte; az alsó gymnasialis osztályokat a háznál, a felsőbbeket részben a budapesti ev. ref. gymnasiumban, részben László Mihály nyilvános nevelőintézetében végezte. Az egyetemre Budapesten, majd Kielben és végül Párisban járt. Már a gymnasiumi évek alatt nagy kedvet mutatott a művészetek és irodalom iránt, sőt annyira ment, hogy szakítani akart középiskolai tanulmányaival s a zeneakadémia növendékei közé lépni; azonban szülei unszolására, a magyar traditióhoz hiven, a jogi pályára készült. 1885-ben nemzetgazdaságtani tanulmányok czéljából Párisba ment és a gróf Zichy Imre szerkesztésében megjelent Szemlében Párisból czikkeket írt. E czikkek többek figyelmét, így Reviczky Gyuláét felköltvén, ezek unszolására hátat fordított a politikai tudományoknak és az irodalomra adta magát. Ekkor nyáron írta meg első nagyobb munkáját: Ádám cz. regényét, mely azonban kéziratban marad. 1886-ban ismét visszatért Párisba, hol megismerkedett a franczia írók és művészek kitünőbbjeivel. Visszatérve egész szívvel-lélekkel az irodalomnak adta magát. Elemző erejével nemsokára az alföldi népélet felé fordult, melynek mai sajátszerű életét és typikus alakjait nagy szeretettel rajzolta, így a gányót, a nazarénust sat. Érdekes és nem sikertelen kisérlete volt, hogy birtokán paraszt színházat állított, melyben a néppel magyar népszínműveket, továbbá classicus drámákat, shakesperei s moliérei darabokat adatott elő; a betanítást maga vezette. 1890. tavaszát Egyptomban, Görög- és Törökországban töltötte, öszén Szicziliában, 1891. telén és tavaszán tunisz, Algir, Marocó s Spanyolországban, 1891. őszén Egyptomba utazott nagy betegen. 1894-ben utolsó regényét (Fuimus) már alig fejezhette be; tüdőbaja, mely ellen hol Olaszországba, hol Indiába, hol a franczia Rivierára menekült, megölte okt. 9. Cannesban (Francziaország); Szent-Tornyán temették el. Kora halála irodalmunkat ez nemes, finom és még fejlődésben levő szellemtől fosztotta meg, melyben azonban több volt az észlelő és elemző képesség, mint a művészi alkotó erő.
Czikkei s apróbb dolgozatai a M. Szalonban (1886. Paul Bourget, tanulmány, Párisi typusok, 1887. Jászai Mari, 1888. Sarah Bernhardtnál, Comtesse Diane salonja, Ki nem szeret, nem él. elb., A jövő nemzedékekért, elb., 1889. Aggházy Károly, tanulmány, 1891. Reviczky Gyuláról. 1893. Czóbel Minka és művei); az Arad és Vidékében (1886. Comtesse Diane, 1888. Istennő elb. 1890. Rupert C. W. Bunny angol festőről); az Ország-Világban (1887. Magyar urak otthon: Gróf Andrássy Manó sat. rajzokkal, Jegyzetek, 1889. Wohl Stephanie); a Nemzetben (1888. A párisi szalon ismertetése, 316. sz. Sarah Bernhardt egyénisége, tanulmány); a Pesti Hirlapban (1888. Jean Berge, ismertetés, 355. sz. mellékl. Egy párisi nap benyomása); a Fővárosi Lapokban (1888. Magyar Robinson, tanulmány, A párisi salonok hatása a franczia irodalomra, A franczia művészetek és a párisi társaság); az Arad és vidékében (1888–90. tárczák); az Egyetértésben (1890. Az utazás philosophiája, czikksorozat); a Hétben (1890. Báró Mednyánszky Lászlóról, 1892. Czóbel Minka); a Pesti Naplóban (1890. 160. sz. Az arany szobor márványból); a Vasárnapi Ujságban (1891. A pusztán, I. A puszta bölcse, II. Az elkárhozott); a M. Szellemi életben (Bpest, 1892. Szent-Tornyai világomból); tárczákat írt még az Orosházi Közlönybe. Egy beszélye: Für die künftigen Generationen cz. németül is megjelent (Bibliothek der Fremden Zungen. Stuttgart, Leipzig, Berlin, Wien, 1894. XVII. k.)
Munkái:
Káprázatok. Elbeszélések. Bpest, 1887. (Taedium vitae, Fehér lap, Utolsó hangulat, Keresztutak. Ism. Budapesti Szemle LII., LIX., Fővárosi Lapok 129. sz., Nemzet 166. sz. Budap. Hirlap 142. sz., P. Napló 150. sz.)
Művész-szerelem. Regény. U. ott. 1888. (Ism. M. Bazár. 7. sz.)
Páris elemei. U. ott, 1889. (Párisi első benyomások, A párisi négy fő typusa. Parisienne! A társaságról, Parisianismus, Páris viziója. Ism. Ország-Világ 17. sz., M. Szalon XI. k.)
A puszta könyve. U. ott, 1891. (Ism. Főv. Lapok 299. sz., Nemzet 312. sz., 1892. 125. sz. Czóbel István, Vasárnapi Ujság 1891. 44. sz., Hét 44. sz., M. Hirlap 245. sz. P. Napló 328. sz. Francziául: Le livre de la pousta, Traduit du hongrois par Guillaume Vauthier. Paris, 1892., csakhamar három kiadást ért és a franczia sajtó melegen fogadta, különösen a Figaro, Gil Blas és a Gaulois.)
A pénz legendája. Bpest, 1893.
Gányó Julcsa. U. ott. 1895. (Ism. Budapesti Hirlap 59. sz., Kath. Szemle, Jókai 18. sz.)
Fuimus. Regény. Malonyay Dezső és Pekár Gyula bevezetésével. U. ott, 1895. (Ism. Élet 1894., Magyarország 1895. 30. sz., Hazánk 195. sz.)
Delelő és egyéb elbeszélések. U. ott, (Az Athenaeum Olvasótára II. 22.)
Jegyei: N. Z. J., régibb czikkeinél és a Fővárosi Lapokban.
M. Könyvészet 1887–89., 1891., 1893–94.
Szana Tamás, Ujabb elbeszélők. Bpest, 1889.
M. Szellemi Élet. Bpest, 1892. arczk. és névaláirása.
A Hét 1892. 32. sz. arczk. (Bródy Sándor), 1894. 41. sz.
1894: Pesti Napló 280., 319., 356. sz. (Francois Coppée, Egy párisi magyarról), 283. sz. esti (Pekár Gyula), Békés 41. sz. (Czóbel Minka), Győri Közlöny 96. sz., Fővárosi Lapok 280., 283. sz., M. Szalon 22. k. 397–402. l., Vasárnapi Ujság 41. sz. (Nekr.), 46. sz. arczk., M. Geniusz 42. sz., Hazánk 287. sz. (Erdélyi Pál), Budapesti Hirlap 280. sz., Ország-Világ 22. sz., Máramaros 45. sz. (Lövey Klára), M. Irók és Művészek. Bpest, 1894. arczk. és kézirathasonmással.
Pallas Nagy Lexikona IX. 1011. I. (Négyesy László) és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
