Justh József (neczpáli),
Justh József (neczpáli),
országgyűlési képviselő, szül. 1809. máj. 12. Neczpálon (Turóczm.); iskoláit a selmeczi, pápai s pozsonyi főiskolában végezvén. 1828-ban Borsiczky Ignácz; Trencsénvármegye első alispánja mellett joggyakornok volt. 1829-ben Pestre jött jogi tanulmányait bevégezni, s 1830-ban ügyvédi oklevelet nyert. Édes atyja hirtelen halála miatt édes anyjához sietett. Családi s politikai okok miatt az akkori főispán semmi tisztségre nem akarta alkalmazni, sőt 1838-ban, midőn a nemesség fölszólalt és a másodalispánságra való kijelöltetését kívánta, ezt is megtagadta; miután pedig az összes nemesség mást választani nem akart, a tisztválasztó-széket eloszlatta. 1839-ben mint követjelölt lépett föl az akkor országgyűlésre s egyhangúlag meg is választák. Egyéni s politikai meggyőződése szerint J. a szabadelvű ellenzéki és haladási párttal tartott. 1847-ben másodalispánná választatott; működése most nagyobb súlyt nyert és a körülmények szerint eléggé jelentékeny pártot alakított a szabadelvű eszmék védelmére. Az első alispán távolléte miatt az 1843. országgyűlésre nem léphetett föl mint követjelölt. 1847-ben ismét országgyűlési követnek választották és az 1847–48. nevezetes országgyűlésen is az ellenzéki s haladási párttal szavazott. Az 1848. országgyűlés befejezte után Barsvármegye főispánja s a főrendiház tagja lett, 1849-ben pedig a magyar seregek előnyomulása következtében a kormány Turócz vármegye ideiglenes vezetésével bizta meg, a míg t. i. Barsba nem mehet. Ez nem sokára bekövetkezvén, Lévára ment és ott júl. 2. befejezte hivataloskodását; az onnan visszavonuló sereggel Aradra ment és sok visszontagság közt novemberig ott időzött, mire barátai segélyével vissza ment Turóczba, hol már ekkor minden birtoka lefoglalva volt; maradása azonban itt sem lehetett, mert a katonai törvényszék idézése folytán Pestre kellett mennie, honnét csak 1850. szept. kibocsátották biztonság-levéllel haza, hol szintén belebbezve volt, míg ebbeli kétes helyzetének végre az amnestia véget vetett. Ez időtől azonban más tere nem lévén, gazdálkodással foglalkozot és csak 1859-ben lépett ki ujból a protestáns egyházi önkormányzat védelmére. 1861-ben a turóczszent mártoni kerület képviselőjéül választotta, valamint az 1865. s az 1869. országgyűlésre is ugyanazon kerület. Az 1867. kiegyezés alkalmával a Deák-párt hive volt; a Deák-párt elnökének választotta és e tisztét viselte 1875. elejéig, midőn a politikai viszonyok kényszerűsége az új pártalakulást létre hozta. Otthon hasznos szolgálatokat tett a magyar nemzetiségnek a panszláv irányzatok ellen. 1875. nov. gyászos betegség lepte meg, elméje elborult, a halál azonban megkönyörült rajta. Meghalt 1875. decz. 5. Budapesten.
Czikke a Pesti Hirlapban (1841. 44. sz. Szegények ügyvédei); még több czikket is írt a 40-es években és azután is a politikai lapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. (Közlöny 1848–49. és Endrődi Sándor, Általános Mutató a magyar országgyűlés képviselőházának Naplóköteteihez. Bpest, 1896. II. 3. 83. l.)
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 375. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 16., 20. sz. arczk., 1875. 51. sz. arczk.
Budapesti Közlöny 1869. 53., 64. sz.
Pesti Napló 1875. 280. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
