Jósika Lajos (branyicskai báró),

Full text search

Jósika Lajos (branyicskai báró),
cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos, az arany gyapjasrend vitéze s a főrendiház tagja, b. J. János, erdélyi főkormányszéki elnök és keresszegi gróf Csáky Rozália fia, szül. 1807. márcz. 19. Kolozsvárt, hol a lyceumban végezte tanulmányait. Ezek befejeztével 1827-ben a marosvásárhelyi kir. táblán gyakornokoskodott egy évig. 1829-ben Kolozsvárra visszament és a kormányszéknél rövid ideig irnok volt. Mint regalista az 1834. országgyűlésen szólalt fel először. 1835-ben Tordamegye administratora. 1836-ban e megye főispánja lett. 1838-ban hosszabb külföldi utat tett, többek közt Spanyolországba a carlista forradalom okainak megismerése végett és a carlista vezérek táborában több hetet töltött. 1842-ben kormányszéki consiliarius, majd Dobokamegye főispánja lett. Élénk részt vett az 1846–48. országgyűlésen és azon az erdélyi conservativ párt vezérszónoka gyanánt szerepelt. 1848. máj. visszavonult. 1858-ban az erdélyi úrbéri főtörvényszék elnökévé neveztetett ki, ez állásáról azonban már 1860. jún. lemondott. 1861-ben kormányszéki tanácsos lett, de 1862-ben ez állásáról is visszalépett, hogy 1864-ben átvegye Kolozsmegye főispánságát. 1867 őszén lemondott főispáni méltóságáról; azóta a főrendiházban csak időnként jelent meg. Legutóbbi nagy beszédjét a főrendiház reformja alkalmával mondta el. 1841-től kamarás, 1848-ban a szent István-rend kis keresztjét, 1866-ban a val. belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. A census alapján lett az új főrendiház tagja. Az erdélyi róm. kath. status világi elnökségét egészen 1891-ig viselte. Az ő felsége elé kivonult erdélyi banderiumot J. vezette Kolozsvárt a király-látogatás alkalmával. 1890 elején az aranygyapjasrendet kapta a királytól. Már 14 évs korában Kolozsvárt Biasini Kajetántól kezdett vívást tanulni, azután Bécsben Proto, a magyar gárda akkori vívómestere oktatta, végre Friedrichnek látogatta rendszeresen vívóiskoláját; több ízben fölkereste Páris, London, Berlin és más európai város vívóiskoláit és jelesebb vívómestereit. A vívást úgy tekintette, mint tudományt, mint művészetet; kiváló talentuma lévén hozzá, egyike volt Európa legjelesebb vívóinak. Mint a kolozsvári athletikai klub elnöke nagy érdemeket szerzett a klub felvirágoztatásában. J. valódi mintaképe volta lovagias férfiúnak. Gentlemannak lenni, e szó s fogalom legszebb értelmében, volt jelszava s tanítása az ifjúsággal szemben. Hatvanegy év munkája és a közélet terén való fáradozása után pihenni vágyott és a kolozsvári athletikai klubnak 1888. január 30-iki közgyűlésén J. bejelentette, hogy teljesen visszalép a közügyektől és e miatt megválik elnöki tisztétől is. Mielőt azonban ezt tenné, hattyúdalaképen elmondja, hogy tapasztalatai szerint milyennek kell lenni egy gentlemannak és ez volt utolsó beszéde. Meghalt 1891. nov. 8. Kolozsvárt.
Czikke a Társalkodóban (1848. 15. sz. Az erdélyi unio ügye); utolsó beszédjét a Kolozsvár (1891. 255. sz.) hozta s utána: A lovagias ember cz. melyben a kolozsvári athletikai klub számára a gentleman törvényeit végezte el, a fővárosi napilapok legnagyobb része. Beszédeit az egykorú politikai lapok és országgyűlési Naplók közölték.
Magyarország és a Nagyvilág 1865. 14. sz., arczk.
Magyarország 1866. 51. sz.
Sturm, Uj országgyülési Almanach 113. l.
M. Nemzetiségi Zsebkönyv 352. l.
1891: Vasárnapi Ujság 36. sz. arczk., Kolozsvár 255., 256. sz., Ellenzék 256. sz., Nemzet 309. sz., P. Hirlap 309. és gyászjelentés.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages