Jónás János,
Jónás János,
kereskedelmi akadémiai igazgató, szül. 1848. nov. 4. Kiskun-Halason (Pestm.) zsidó vallású szegény sorsú szülőktől; 1858-ban az akkoriban újon megválasztott orthodox rabbi házába s pár év múlva a balassa-gyarmati rabbiiskolába került, hogy belőle is a vallás hirdetője legyen. De a fiú megismerkedvén a világi tudományokkal, ebbeli hajlamának akart élni; mivel azonban oktatója a profán dolgokkal való foglalkozását tűrni nem akarta, három hónap múlva haza tért. Három évet minden irány nélkül való tanulással töltött el és súlyos betegségbe esett; minek következtében az orvosok eltiltották őt a tanulástól és J. szüleinek liszt-üzletében segédkezett, szabad óráiban pedig mohón olvasta a magyar írók műveit. Később a halasi ev. ref. gymnasium egyik tanáránál, Csontó Lajosnál, rendszeres magánoktatást vett a gymnasium tantárgyaiban és 1865 őszén magánvizsgálatot tett a gymnasium négy alsó osztályának tárgyaiból; azután mint rendes tanuló belépett az ötödikosztályba. Szilády Áron, a halasi ev. ref. egyház lelkésze, pártfogásába vette az ifjút, ki 1865–66-ban magántanulás útján a VI. osztály is elvégezte s 1868-ban az érettségi vizsgát is letette. Ekkor Pesten beiratkozott az egyetem orvosi fakultásán; egyszersmind a bölcseleti karban a keleti nyelveket is tanulmányozta, de a megélhetés végett mellékesen fordítással is kellett foglalkoznia. Miután az orvosi tudomány nem felelt meg hajlamainak, néhány hónap mulva átlépett a bölcseleti karba, hol főkép mathematikát és physikát hallgatott. Az első egyetemi év végén (1869) a berlini egyetemre ment. Többféle kenyérkereset mellett (ez időben volt a porosz igazságügyi miniszteriumnak egyik fordítója a magyar hivatalos kiadványok részére, a berlini kir. törvényszéknek esküdt magyar tolmácsa, a Lehmann-féle magazin für die Literatur des Auslandes munkatársa s Rákosi Jenő megbízásából Garibaldi regényének fordítója) a keleti nyelveken kívül históriát, philosophiát, ethnographiát, aesthetikát és más tárgyú előadásokat hallgatott. György Aladárnak, a berlini magyar egylet titkárának távozása után az egylet ügyeinek vezetését J. vette át. Eötvös József báró közoktatási miniszter 1870-ben 800 ftos állami ösztöndíjat juttatott számára, oly kikötéssel, hogy gymnasiumi szakokból tanárnak készüljön. Az 1870–71. háború kitörése rövid időre hazatérésre kényszerítette. De az új egyetemi év megnyitásakor a müncheni egyetemen históriai, nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Főkép a történelem vonzotta; Giesebrecht és Riehl seminariumainak szorgalmas tagja lett. Benyújtott tanulmányai s az egyetemen tartott próba-előadása alapján bajor ösztöndíjat is nyert. Társadalmilag szorosabb összeköttetésbe lépett a sociálistákkal, levelezett Schultze-Delitschel és Bebellel. A müncheni magyar egyletnek csakhamar lelke lett és távozásakor, úgy, mint annakidején Berlinben is, az egylet dísztagjául választották meg honfitársai. Az 1870–71-én nyári semesterét a lipcsei egyetemen töltötte, hol a Münchenben megkezdett irányban folytatta tanulmányait, kiegészítvén azokat Roscher vezetése alatt beható közgazdasági tanulmányokkal. Személyes érintkezésbe lépett Bebellel is, valamint a sociálisták néhány más vezérével, de nem tudták rá csalogatni az agitationális irányra, csupán elméletilg tanulmányozta a nagy sociális kérdést. Ezalatt meghívást nyert rendes tanárnak szülővárosa református gymnasiumához és 1871. okt. 1. el is foglalta tanszékét. Egy évi tanári működése után elhagyta Halast, kiment Németországba menyasszonyához, de semmikép sem találván határozott czélt és irányt a jövendőre nézve, visszatért Budapestre, hol helyettes tanári állást nyert az ág. ev. főgymnasiumban és egyszermind mint segédtanár működött a budapesti IV. kerületi polgári iskolánál. 1872. decz. 3. Bécsben polgári házasságra lépett Burow Idával, kivel Berlinben ismerkedett meg. Egyházi áldást e frigy csak valamivel később nyert, mikor J. Török Pál superintendenstől megkereszteltetvén, végre külsőleg is áttért a református vallásra. Még 1872-ben összeköttetésbe lépett a budapesti kereskedelmi s iparkamarával, mely megbízta őt nagyobb kiadványai fordításával. 1874. elején a budapesti II. kerületi állami főreáliskolához helyettes tanárnak, majd Zilahra, az államtól átvett polgári iskolához neveztetett ki tanárnak. Ugyanez év nyarán ismét meghívást kapott a halasi ev. ref. főgymnasiumhoz, melyet el is fogadott és ott 1876-ig működött. (1875. decz. 2. megszerezte a tanári oklevelet.) 1876. szept. 2. a székesfejérvári főreáliskolához neveztetett ki rendes tanárnak. 1878. közepén a budapesti kereskedelmi s iparkamaránál fogalmazó lett. Közel hét és fél évig működött a kamaránál, mely idő alatt bejárta a kamarának akkor még egész Közép-Magyarországra kiterjedő kerületét, behatóan tanulmányozván a fővárosnak és a kerületnek közgazdasági s különösen ipari viszonyait. Szerzett ismereteit a kamara évi jelentéseiben és egyes kereskedelmi s ipari kérdésekről a kormányhoz felterjesztett emlékirataiban érvényesítette. Már 1879-ben a budapesti kereskedelmi akadémiánál is nyert segédtanári tanszéket, később pedig ezen intézetnek titkára lett. Munkásságát 1884-ben egy ideig az 1885. országos kiállítás előkészítésénél is igénybe vették, a mennyiben mint a kiállítás nemzetközi bizottságának jegyzője működött. Az 1885. év elején Trefort Agoston vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte az akkor szervezés alatt lévő pozsonyi kereskedelmi akadémia igazgatójává, melynek azóta egész tevékenységét szenteli. Ismereteit és képességeit a társadalmi élet és a közművelődés érdekében is érvényesítette. Évenként többször tartott felolvasásokat a pozsonyi Toldi-körben, a kereskedők körében, a pozsonyi munkások Vorwäts cz. egyletében, az országos középiskolai tanár egyesület pozsonyi körében, melynek két év óta alelnöke. Több évig külső birálója volt az országos közoktatási tanácsnak; mint csoportbizottsági tag részt vett a kereskedelmi iskolák millenniumi kiállításának szervezésében; egyik kezdeményezője volt a pozsonyi ifjúsági játszótér megteremtésének. Jelenleg alelnöke a pozsonyi Toldy-körnek, főgondnoka a pozsonyi ev. ref. egyházközségnek, jegyzője a Pozsony városi szabadelvű pártnak. Tanártársai 1896. október 24-én ünnepelték huszonöt évi tanári jubilaeumát. A király 1897. január 22-én a tanügy terén szerzett érdemeinek elismeréseül a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét adományozta neki.
Hunfalvy Pál kiadta a Nyelvtudományi Közleményekben (VII. 1868.) a Mohammed előtti korból származó Moallakat czímű arab költeménygyűjteményről írt tanulmányát, fordítási mutatványnyal: Amrau l'Kaisz és Tarafa költeményei); míg Dsámi persa költőnek Juszuf és Zuleika cz. kötelményéről írt tanulmányát és fordítását a Kisfaludy-társaságbanolvasta fel (megjelent a Budapesti Szemlében fordítási kisérlettel; u. ott XIV. 1869. Confucius élete és főbb tanai); egy politikai napilap számára 1869. fordította Dumás, A tűzsziget cz. regényét; a Reformban (1870., 73., 76. sz. A színészet Persiában, ford. 215., 216. sz. A dráma kelet kulturnépeinél, 1871. tárczák, czikkek); Magazin für Literatur des Auslandesbe (1869–70 több könyvismertetést írt); a Tanáregylet közlönyében (V. 1872. Az ó-német Hildebrand ének, VIII. 1875. A modern nyelvek oktatása középtanodáinkban); a M. Tanügyben (II. 1873. Művészet és iskola); a Szegedi Hiradóban (1878. 19–21. sz. Rousseau János Jakab); több paedagogiai s közgazdasági czikke jelent meg a Nemzetben, Pester Lloydban és a Közgazdasági Szemlében; programmértekezése a székesfejérvári községi reáliskola Értesítőjében (1877. Az iskola és a család) sat.
Munkái:
Indiai tündérmesék. Irta Vámbéry Armin, angolból ford. Pest, 1869. (2. jav. kiadás Bpest. 1881.)
A szerzetes uralma, vagy Róma a XIX. században. Pest, 1870. (Garibaldi regénye, ford. névtelenül.)
Az ókor története. Duncker Miksa munkájának 3. kiadása alapján a m. tudom. akadémia megbízásából ford. Bpest, 1876–78. Négy kötet. (A m. tudom. akadémia könyvkiadó-vállalata I. sorozat.)
Német nyelvtan és olvasókönyv. (Deutsches Sprach- und Lesebuch.) U. ott, 1876–79, Négy rész. (I 2. jav. kiadás. 1884, 3. k. 1892. II. 2. jav. k. 1890. U. ott.)
Uarda. Regény, Ebers György utánford. Bpest, 1878. Két kötet.
Moritz Ballagi's Grammatik der ungarischen Spracha für Deutsche. 8. Auflage. Neu bearbeitet. U. ott, 1881.
A socialis kérdésről. U. ott, 1882. (Németül: U. ott, 1883.)
Tanulmányok és javaslatok az életbiztosítási üzlet körül. U. ott, 183.
Kereskedelmi és forgalom isme. Pozsony, 1886. (2. átdolg. kiadás. U. ott, 1893.)
Kereskedelmi irodai munkálatok. (Kaufmännische Comptoir-Arbeiten.) U. ott, 1886. (kereskedelmi szakkönyvtár 1–8. 10–13. Havas Miksával együtt.)
Az államilag segélyezett pozsonyi kereskedelmi akadémia Jelentései 1886 óta U. ott.
A kereskedelmi levelezés kézikönyve. U. ott. 1887–89. Három kötet. (Kereskedelmi szakkönyvtár)
Visszapillantás a pozsonyi első takarékpénztár ötven évi működésére 1842–1891. Az igazgatóság megbízásából. U. ott, 1892. (Németül: U. ott, 1892.)
Szerkesztette a Kereskedelmi Szakkönyvtárt 1886–90-ben Pozsonyban.
M. Könyvészet 1886–89., 1892.
Nyugatmagyarországi Hiradó 1896. 244. sz.
Bricht Lipót, A budapesti kereskedelmi akadémia története. Bpest 1896. 100. l.
Emléklapok Jónás János a pozsonyi kereskedelmi akadémia igazgatója huszonöt évi tanári jubileuma alkalmából 1896. okt. 24. rendezett ünnepségekről. Pozsony, 1896. Fénny. arczk. (Hefty Frigyes).
Nemzet 1897. 29. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
