Johannides Venczel,

Full text search

Johannides Venczel,
késmárki rektor, morvaországi származású; szülei a protestánsok üldözésekor Magyarországba menekültek; tanulását Iglón kezdette s Thornban folytatta, azután Königsbergben különösen Myslenta Coelestin tanár előadásait hallgatta. Visszatérvén, előbb Eperjesen subrektor, majd Késmárkon rektor lett, hol 18 évig állot az intézet élén. 1674-ben Wolkra Ottó gróf által hivatalából kiüldöztetett és álruhában boroszlóba menekült, hol Filesch D. gyermekei mellett nevelő volt. 1675-ben Thornba hívták tanárnak, hova máj. 14. érkezett meg és 1701-ig tanított; mely év nov. 15. meghalt.
Latin versek vannak tőle a következő nyomtatványokban: Honor novissimus ... Friderico Rüsop consuli Thorunensi. Thorn, 1692. Dn. Reginae Eskiae, nobili domo et sanguine Austerio prognatae...Jacobi Esken conjugi...hoc ultimum honoris vectigae...deposuerunt. U. ott, 1692.; Honor novissimus...Henrico Dunten...consuli...defuncto...exhibitus. U. ott, 1693.; Applausus gratulatorii... U. ott, 1694. (Rossner János városi secretarius esküvőjére, többekkel együtt.) Ezeken kívül írt számos ily alkalmi költeményt; egyet Dürner Sámuel eperjesi lelkész halálára is, melyet Klein János Sámuel után Fabó közölt.
Fabó, Monumenta IV. 378. és Hellebrant Árpád szives közlése.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT