Johannides Venczel,
Johannides Venczel,
késmárki rektor, morvaországi származású; szülei a protestánsok üldözésekor Magyarországba menekültek; tanulását Iglón kezdette s Thornban folytatta, azután Königsbergben különösen Myslenta Coelestin tanár előadásait hallgatta. Visszatérvén, előbb Eperjesen subrektor, majd Késmárkon rektor lett, hol 18 évig állot az intézet élén. 1674-ben Wolkra Ottó gróf által hivatalából kiüldöztetett és álruhában boroszlóba menekült, hol Filesch D. gyermekei mellett nevelő volt. 1675-ben Thornba hívták tanárnak, hova máj. 14. érkezett meg és 1701-ig tanított; mely év nov. 15. meghalt.
Latin versek vannak tőle a következő nyomtatványokban: Honor novissimus ... Friderico Rüsop consuli Thorunensi. Thorn, 1692. Dn. Reginae Eskiae, nobili domo et sanguine Austerio prognatae...Jacobi Esken conjugi...hoc ultimum honoris vectigae...deposuerunt. U. ott, 1692.; Honor novissimus...Henrico Dunten...consuli...defuncto...exhibitus. U. ott, 1693.; Applausus gratulatorii... U. ott, 1694. (Rossner János városi secretarius esküvőjére, többekkel együtt.) Ezeken kívül írt számos ily alkalmi költeményt; egyet Dürner Sámuel eperjesi lelkész halálára is, melyet Klein János Sámuel után Fabó közölt.
Fabó, Monumenta IV. 378. és Hellebrant Árpád szives közlése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
