Jakabfalvy András, (jakabfalvai)

Full text search

Jakabfalvy András, (jakabfalvai)
J. András m. kir. helytartósági titkárának és Szilassy Johannának fia, szül. 1804. decz. 4. Budán; eleintén házi nevelésben részesült, atyjának és nagyatyjának, Szilassy Józsefnek (későbbi koronaőr) felügyelete alatt. Atyja utóbb hivataláról lemondván, birtokai egyikére Csobajba (Szabolcsm.) költözött; fiát a sárospataki ev. ref. főiskolába adta, hol a jogot Kövytől hallgatta; 25 éves korában nőül vette regyolczi Csoma Johannát és gagybátori jószágán telepedett meg; mint Abauj- és Tornamegyék táblabirája, e két megye közgyűlésein szabadelvű előharczosként szerepelvén, Tornamegye tiszteletbeli főjegyzője lett és ugyanonnét követül küldetett az 1836. országgyűlésre, hol Deák Ferenczczel baráti viszonyba lépett. Különös hatást eszközölt ott azon beszéde, melyet követtársa Ragályi ellen intézett, ki a kormány propositiója értelmében, a só árának fölemelése mellett szavazott. Tornamegye gyűlésén felszólaltak az ellen, hogy azok, kik a megyében vagyonnal nem bírnak, főbb állásokat foglalnak el; ennek következtében lemondott hivataláról és Abauj megyében összpontosítá politikai működését; vallásos tevékenységét pedig mint az abauji ev. ref. egyházmegye tanácsbirája, az egyházkerületi gyűléseken képviselője és 1848-ban az egyetemes protestáns értekezlet tagja, fejté ki. Az 1848–49. szabadságharcz alatt mint Abaujmegye kormánybiztosa és helyettes alispánja teljesíté hazafias kötelességét. Az 1849. febr. 8. hidas-németi ütközet a megyét az ellenségtől megtisztítván, febr. 12. Kassán Felhívást bocsátott ki. (Az Egyházi politika Előszavának V–VI. lapján közölve van.) A Felhívás békülékeny szelleme Szemere Bertalannak nem tetszett és felszólította, hogy kormánybiztosi állásáról mondjon le, a mit ő azonnal meg is tett, sőt h. alispáni hivataláról is leköszönt. A szabadságharcz lezajlása után a k. k. Kriegs-Gericht által Kassára idéztetett és három hónapig internálva zaklattatott; csak Felhívásának köszönhette, hogy nem ítélték el. Azonban a pesti cs. k. haditörvényszék 1850. márcz. 21. rendeletével utasította azon újabb vád irányi nyilatkozatadásra, hogy ő a szegény-legény cz. politikai klub tagja volt Erre J. ápr. benyújtott nyilatkozatában előadta, hogy soha semmiféle forradalmi klubnak tagja nem volt és hogy a szegény-legényegylet (Verbrüderung) már a pozsonyi 1848. országgyűlés alatt feloszlott alkotmányos oppositio volt, minden programm és alapszabályok nélkül; jegyzőkönyveket nem vezetett s főleg a megyei tisztújításoknál működött. Ezután békében hagyták gagy-bátori tusculumában, hol folyton szaporított könyvtárában búvárkodva, az egyházi gyűlésekben meg-megjelenve, a protestáns szaklapokba czikkeket írva, birtokát okszerű gazdászat által jövedelmezőbbé tette parkjában kertészkedett, hol 1859. márcz. 1. meghalt. Könyvtárát a miskolczi ev. ref. gymnasiumnak hagyományozta.
Czikkei a Tudományos Gyűjteményben (1825. VII. Az asszonyi nem tudományos pallérozodásáról), a Felső-Magyarországi Minervában (1828. II. Görögország és Róma bölcsei), a Sárospataki Füzetekben (1857–58. A skót egyház új alkotmánya, A franczia presbyteri egyház régi alkotmánya és újabb szerkezete, A vándorgyűlések, Voluntarizmus, alamizsna-rendszer és még valami).
Munkája: Egyházi politika különösen Magyarhonban. Kiadta Jakabfalvy Gyula. Bpest, 1886. (A szerző életrajzával. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1887. 2. sz. 200 példányban nyomatott, melyből a kiadó 180-at a magyar írók segélyegyletének ajándékozott).
Levelei Erdélyi Jánoshoz Gagy-Bátorból 1857. aug. 5., okt. 11., 14., 18., 25., decz. 14. és 30. az Erdélyi Tárban (Erdélyi Pál birtokában).
Sárospataki Füzetek 1859. I. 816. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1859. (Ballagi Mór és Pásztor Dániel.)
Schvarcz Gyula, Közoktatásügyi Reform. Pest, 1869. 178. l.
M. Könyvészet 1886.
Nemzet 1886. 26. sz. (Vécsey Tamás) és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT