Jakab Ödön

Full text search

Jakab Ödön
főreáliskolai tanár, a Kisfaludy- és Petőfi-társaság tagja, J. István földbirtokos és Nagy Mária fia, szül. 1854. júl. 26. Vadasdon (Maros-Tordamegyében); 1863. szept. a marosvásárhelyi ev. ref. collegiumba adták szülei. Atyja 1865-ben meghalt és szegény anyja nagy erőfeszítéssel taníttatta tovább. Már az iskolában is folyton verselgetett és egy előkelő úr, ki vendégei előtt verseinek elszavalására készté, gyakran ellátta pénzzel, papírossal. Az önképző körnek főversírója volt és egyre nyerte a jutalmakat az iskolai év végén. Tanárai szerették, különösen Mentovich Ferencz, kihez baráti vonzalommal viseltetett; ő buzdította különösen a költészetre s Tolnai Lajos akkori marosvásárhelyi lelkész. 1874. őszén a kolozsvári egyetemre ment, hol magyar nyelvet és irodalomtörténetet hallgatott. Nagy szegénységgel küzdött az első évben, míg a másodikban már ösztöndíjat kapott. Itt ismerkedett meg Szász Gerővel, Szász Bélával és Hegedűs Istvánnal, kik örömest látták házuknál. Kiváló hatással volt reá Imre Sándor egyetemi tanár. 1878. jan. a magyar nyelv és irodalomból tanári vizsgát tett; márcz. elején először jött Budapestre, hol két hónapig a költeményei után kapott honoráriumból élt; jún. visszatért Erdélybe, hol a báró Kemény Domokos családjánál Marosvásárhelyt nevelő lett. 1879 elején kinevezték Pancsovára a reáliskolához helyettes tanárnak; szept. saját kérelmére Dévára helyezték át; (ez év júl. 5. nőül vette Szénási Rózát). 1880-ban olvasták el Fehér Ágnes cz. balladáját a Kisfaludy-társaságban. 1883-ban a Petőfi-társaság megválasztotta tagjának. 1894-ben a budapesti VI. ker. főreáliskolához neveztetett ki. 1895. jan. 6. óta tagja a Kisfaludy-társaságnak.
Első feltünést keltett költeménye: Nem látták a kicsi fiam? a Fővárosi Lapokban 1874-ben jelent meg; azóta verses és prózai dolgozatokat írt még a következő lapokba: Vasárnapi Ujság (1877 óta), Figyelő (VI. 1879. Kazinczy Ferencz classicismusáról), Magyarország és a Nagyvilág, Ország-Világ, Koszorú, Havi Szemle, Magyar Salon, Pesti Napló, Egyetértés, Budapesti Hirlap, Athenaeum nagy képes Naptára, Igazmondó (1876–78), Székely Nemzet, Divat-Salon, Arad és vidéke (1882–90), Képes Családi Lapok (1885), Kölcsey-Egyesület Évkönyve (IV. 1887), Erdélyi Irók és művészek Almanachja (1892), M. Irók és Művészek (1894), Nemzeti Ujság (1896. 265-ik sz., Még egy szó a czímkérdésről) sat.
Munkái:
Költemények. Bpest, 1880. (Ism. Fővárosi Lapok 1879. 297. sz., Koszorú 1880.)
Székely históriák. U. ott, 1884. (Horváth Miklós rajzaival. ism. 1883. Pesti Hirlap 297. sz., Budapesti Hirlap 292. sz., Nemzet 295. sz., Főv. Lapok 240. sz., P. Napló 306. sz., Vasárnapi Ujság 42. sz., Koszorú 46. sz.)
Hangok az ifjúságból. Költemények. U. ott, 1886. (Ism. 1885. Kecskemét 47., Alföld 295., Vasárnapi Ujság 51., Nemzet 343., Függetlenség 334., Főv. L. 312., Alföld 295. sz. 1886. a székesfehérvári Szabadság 3., P. Napló 52., Arad és Vidéke 43. sz.)
Az Amerikába vándorolt magyarok gyászos története. U. ott, 1886. (M. Mesemondó 3. Ism. Nemzet 1895. 290. sz..)
Marosszéki történetek. U. ott, 1886. Gyárfás Jenő rajzaival. (Ism. 1885: Egyetértés 328. sz., Nemzet 328., 336. sz., Főv. L 312., Budapesti Hirlap 331., P. Napló 52., Arad és Vidéke 43. sz.)
Székely nóták. U. ott, 1886. (Nóták, Históriák 17.)
A pusztulás útja. Regény. U. ott, 1888. (Ism. Főv. L. 63., P. Napló 129., Egyetértés 105. sz.)
Nyár. U. ott, 1891. (Költemények. Ism. főv. lapok 1891. 358. sz., Vasárnapi Ujság 52. sz., Nemzet 23. sz., Magyar Szemle, Hét, Budapesti Hirlap 23. sz. Egyetértés 18. sz., Budapesti Szemle 1893.)
Argirus. Tündérmese négy énekben. U. ott, 1895. (Az akadémia Nádasdy-díját nyerte el. Ism. Hazánk 1894. 359. sz., Nemzet 345. sz., Hét, Főv. Lapok 354. sz., Élet, Bud. Hirlap 347. sz., Vasárn. Ujság 50. sz., Egyetértés 1895. 20. sz.)
Falu. U. ott, 1896. Kimnach László rajzaival. (Ismert Vasárnapi Ujság 1895. 51. sz. Kolozsvár, 1896. 3. sz.)
Szinművei: Szegély Radóné, népszinmű 3 felv., zenéje Hoós Jánostól, először Kolozsvárt, majd a budai szinkörben 1888. aug. 19. (Ism. Hunyad 1887. 52. sz., nagyváradi Szabadság 188., Kolozsvár 287. sz., főv. Lapok 231., 350. sz., Ellenzék 279. sz.); Galambodi Sándor, népszinmű 3 felv., zenéje Hoós Jánostól (először a kolozsvári szinházban 1889. nov. 23. és a budai szinkörben 1890. máj. 22. Ism. Ellenzék 1889. 271.)
Ország-Világ 1884. 27. sz. arczk., 1891. 51. sz. arczk. és névaláirása.
M. Könyvészet 1887., 1888., 1890., 1894–95.
Athenaeum nagy képes Naptára 1886. arczk.
Kiszlingstein Könyvészete.
Erdélyi Hiradó 1889. 277. sz.
Erdélyi Képes Ujság 1889. 19. sz. arczk.
Szana Tamás, Ujabb elbeszélők. Bpest, 1889.
Erdélyi irók és művészek Almanachja 1892. 29. sz. arczk.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 501. l.
Tanulók Lapja 1895. arczk. és önéletrajzi adatok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT