Jakab József (szent-gericzei)

Full text search

Jakab József (szent-gericzei)
unitárius lelkész, J. Elek országos levéltárnok testvéröcscse, szül. 1821. okt. 29. Szent-Gericzén; 1830. szept. 1. a székely-keresztúri algymnasiumban kezdte tanulását, hol tevékeny részt vett az ifjúsági olvasóegylet megalakításában (1837. nov. 7.). 1839-ben pájadíjat nyert Temető cz. elbeszélése; márcz. 12. ő bizatott meg az iskola könyvtárának szép ajándékot tevő Jakab Gergely emlékünnepen az ifjúság nevében emlékbeszéd tartásával. 1839. szept. a kolozsvári unitáriusok főiskolájába ment, Brassai Sámuelnél volt ebédje-vacsorája. Itt is (1839–45.) munkás tagja volt az olvasó- és irodalmi egyletnek. 1840-ben az Iszlai főgondnok által három pályakérdésre kitűzött pályadíjak egyikét A törvények megtartásáról írt tanulmányával nyerte el. (A másik kettőt bátyja Jakab Elek és Tibóld Sándor nyerték.) 1843. nyarán gymnasiumi tanulmányait bevégezvén, köztanítóvá neveztetett ki; a főiskolai ifjúság szept. őt választá meg főnöki (senior) hivatalra. 1845. szept. 3. az egyháztól nyert 300 frt segélylyel külföldi akadémiára Göttingába ment; az egyetemre 1846. okt. 27. iratkozott be, hol physikát, mathesist hallgatott, később a vegytant, bölcseletet és az angol nyelvet is tanulta. 1847 elején az egyházi főtanács a kolozsvári másodpapságra s theologiai tanárságra jelölte ki. Mielőtt hivatalát elfoglalta volna, 1848 elején a theologia tanulására Angolországban indult; a februári napokat Párisban töltötte. Londonban tartózkodott és egész Skócziát beutazta; aug. elején érkezett haza s papi hivatalát szept. 10. foglalta el beköszöntő beszéddel. Már nov. első napjaiban honvéd ltt és tüzérnek állott be. 1849. febr. 18. a magyarosi ütközetben foglyul esett és Bécsbe vitték, onnan Mantuába, hol az osztrák ezredbe sorozták. Innét megszökött Genuába s más emigransokkal együtt Görögországba szállították. Itt városi tanító volt 150 drachma havi fizetéssel. 1851 végén Syrába hivatott meg tanárnak és Athénben tanári vizsgát tevén, elfoglalta hivatalát. 1853-ban atyja hasztalan kisérlette meg az amnesztia kieszközlését számára. A honvágy gyötörte, beteggé tette, sorvasztotta napról-napra; orvosai Nápolyba küldték üdülni; oda utaztában egy sziget kikötőjéből írta utolsó levelét fivéréhez: Ha több levelet nem kapsz tőlem, jele hogy meghaltam... Meghalt 1855-ben Nápolyban.
Czikkei a kolozsvári Ipar és Természetbarátban (1848. 22. sz. Gyémánt és coke, Faraday vegytani felolvasása a londoni bölcsészeti társaság előtt, 19–23. sz. Töredék scotiai úti naplómból.)
Levelét Chalchis, 1849. decz. 25. közli a Keresztyén Magvető (1872. 233. sz.) és a M. Polgár (1886. 228. sz.)
Keresztény Magvető 1872. (Nagy János)
Pallas Nagy Lexikona IX. 806.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT