Jablonkay Géza
Jablonkay Géza
távírói számtiszt, J. Gábor és Peák Mária fia, szül. 1839. márcz. 12. Zomborban (Bácsm.); középiskolai tanulmányait szülővárosában bevégezte, mire, hogy vagyonilag tönkre ment szüleinek (a szabadságharcz alatt házuk és csaknem mindenük a tűz martaléka lett) terhére ne legyen. 1857-ben a hivatalnoki pályára lépett és a cs. kir. pénzügyi hivatalnál kapott irnoki állást; majd a cs. kir. járásbirói hivatal kötelékébe lépett; ez azonban 1868-ban az absolut korszak megszüntével feloszolván, Bács-Bodrogmegye levéltáránál allevéltárnok volt 1870-i. Időközben 1868-ban a Pesten megnyilt statisztikai s államtávirói tanfolyamot látogatta s a vizsgát is letévén, 1870-ben Szegeden nyert alkalmazást. 1873. Lugoson, 1874. Temesvárt és 1875–80-ig Zomborban volt távíró tisztviselő, 1881-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Budapestre helyezte át, hol számtiszti rangot viselt. Hogy soktagú családjának jövőjét biztosítsa, Ujpesten házat vett; onnan járt be hivatalba, néha gyalog is. Ennek esett áldozatul. 1882. őszén súlyos betegségbe esett és 1883. márcz. 17. a budapesti Üllői-úti klinikán meghalt.
Költeményei s elbeszélései jelentek meg a budapesti lapokban és leveleket írt az Alföldbe Lugosról (1873).
Munkái:
A lengyel forradalom után. Regény, Pest, 1866. (A tiszta jövedelem fele a magyar gazdaasszonyi egylet árvaháza alaptőkéjének szaporítására van ajánlva. Czímkiadás. Bpest, 1884.)
Beszélygyűjtemény. A külföldi jelesebb írók műveiből. Temesvár, 1870. Két kötet. (Orosz beszélyek).
Szendike álma. Regény a lengyel forradalom korából. Bpest, 1884.
Petrik könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete és fiának Jablonkay Gézának szives közlése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
