Ivánfi Ede (Jancsik Béla)
Ivánfi Ede (Jancsik Béla)
nyug. kegyesrendi főgymnasiumi igazgató-tanár, szül. 1821. ápr. 21. Somorján (Pozsonym.), hol atyja tanító s karmester volt. Szülei 1824-ben Pozsonyba költözvén, ott nyerte az elemi s gymnasiumi oktatást. Ennek elvégeztével 1837. szept. 14. a kegyes tanítórendbe lépett; Privigyén két év alatt tanárrá képeztetvén, két évig S.-A.-Ujhelyen mint próbaéves tanár működött. Azután Váczon, Nyitrán és Szent-Györgyön végezte bölcseleti s theologiai tanulmányait. 1846. aug. 6. áldozópappá szenteltetvén, Debreczenben, M.-Szigeten, N.-Becskereken, Temesvárott, Budapesten, Váczon, Veszprémben, S.-A.-Ujhelyben és 1879-től Magyar-Óvárott működött, hol Mosonyvármegye multjának kutatására szentelte a tanári teendőktől szabad idejét. 1891-ben nyugalomba vonult és jelenleg is Magyar-Óvárott él mint házi lelki atya; a m. beraldikai s genealogiai társaság választmányi tagja, a mosonymegyei tört. és régészeti társulat alelnöke. Főleg történelemmel és melléktudományaival foglalkozik; tanulmányozta Budapest, Bécs, Grácz, Salzburg, Trieszt, Velencze, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit; beutazta a haza majd minden megyéjét; megfordult Szerbiában, Felső-Olaszországban és Bajorországban; mindenütt főleg a régészeti tárgyakat és tanügyet méltatá figyelmére. 1881-ben tirolon keresztül Svájczba utazott. 1888-ban Rómába ment XIII. Leo pápa aranymiséjére. Van becses érem- és pecsétgyűjteménye.
Czikkei a Tanodai Lapokban (1856. A magyar helyesírás kérdésben, melyben a kettős mássalhangzók egyszerűsítéséről értekezett, A nagybecskereki gymnasium története s alaprajza, 1857. A műveltség rendkívüli igényeiről, Simonchicz Incze életrajza, 1858. Közművelődésünk és nevelésünk kellékei); a Vasárnapi Ujságban (1859. Plank Ferencz régiséggyűjteménye Pesten, 1861. A leleszi konvent, Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza, Szent Imre szobra Zirczen, A csopaki kastély, A veszprémi Gizella kápolna, Selmecz); az Idők Tanujában (1865. 251. és köv. sz., Dunántúli tollrajzok, 1866., 70., 72., 73. Naplótöredékek); az Uj Korszakban (1865. Művelődésünk akadályai s gyógyszerei, folytatása a Tanodai Lapok 1866. 46–48. sz. és 1867. 3., 14., 15. sz.); a Győri tört. és rég. Füzetekben (IV. 1865–68. Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában); a veszprémi gymnasium Értesítőjében (1871. Egy veszprémmegyei muzeum-egylet tervrajza); a Századokban (1872. Keve vármegye emléke, A magyar államczímer); a sátoralja-ujhelyi gymnasium Értesítőjében (1873. Sátoralja-Ujhely közművelődési s emberbaráti tekintetben, 1876. Egy pár őszinte szó, 1877. Mozzanatok a s.-a.-ujhelyi nagygymn. történetéből 1873–76.); a Zemplénben (1874. 47. sz., 1875. 18. sz. Szózat Zemplénvármegye értelmiségéhez egy muzeum alapítésa ügyében); a M. orvosok és term. vizsgálók Munkálataiban (XVIII. 1876. Magyarország czímere egy moldvai érmen); a Délmagyarországi tört. és rég. társ. Értesítőjében (1878. Úti jegyzetek Grácztól Müncheing, 1879. Adalék a titeli sarkophaghoz); a Pozsonyvidéki Lapokban (1885. 42. sz. Adatok Magyar-Ovár várának multjához, németül a Westungarischer-Grenzboteban, 1886. 6., 7. sz. Néhány szó az ízlésről); az Országos régészeti és embertani társulat Évkönyvében (1885. Vannak-e Mosonyvármegyében nyomai az avaroknak?); a mosonyvárm. tört. és rég. egylet közgyűlési elnöki Jelentésben (1888. A chuni Jankovits-féle okmánygyűjtemény tartalma); a Magyar-Óvár és Vidékében (1888. 8., 9. sz. Nezsider multja rövid kivonatban); a Mosonymegyei lapokban (1890. M.-Óvár városának legrégibb okmányai 1354 és 1357. évből, és apróbb czikkek u. ott); archaeologiai leveleket és tudósításokat írt a Delejtűbe (1859–60.), az Arch. Értesítőbe (1870–72.), a Századokba s a helyi lapokba. Magyarra fordította a szerb vajdaság és temesi bánság helytartósági rendeleteit 1857-ben.
Munkái:
Dunántuli tájrajzok. Pest, 1863. (Különny. a M. Ember Könyvtárából.)
Emlékirat a kikindanagybecskereki vasutról. Schwicker után magyarra ford. Nagy-Becskerek, 1869.
A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czimerei. Pest, 1869. 63 ábrával. (A m. kir. egyetem által a Schwartner-díjjal koszorúzott pályamunka. ism. Budapesti Közlöny 1870. 94. sz.)
A magyar birodalom czimerei s szinei. II. füzet, U. ott, 1873. (Az előbeni munkának kiegészítő része. A m. tudom. akadémia által 1869-ben a Gorove-jutalommal koszorúzott pályamű. Ism. Századok 1874. és Márki Sándor Könyvészeti lapjában.)
Szózat zemplénvármegye értelmiségéhez. S.-A.-Ujhely, 1873. (Különnyomat a Zemplénből.)
Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár. Temesvár, 1877. (Különny. a Délmagyarországi tört. és rég. Értesítőből.)
Vázlatok Mosonyvármegye multjából. M.-Óvár, 1882. (Különny. a m.-óvári gymnasium Értesítőjéből.)
A régészet becse, fejlődése általában és alkalmazása Mosonymegyében. U. ott, 1883. (Különny. a m.-óvári gymnasium Értesítőjéből.)
Kéziratban: M.-Sziget kath. gymnasiumának története 1730 óta (1851); A kevi vagy kői káptalan; Mosonyvármegye és helységeinek multja és jelene (eddig 433 ív.)
1869-ig folyóiratokban Jancsik Ede családi nevét használta, I. E., I. E. B. jegyek alatt és hirlapokban névtelenül is írt.
Századok 1869., 1871. 50., 1872. 64. l.
Akadémiai Értesítő 1869. 78., 1871. 222., 305.
Figyelő VI. 1879. 71. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
A magyar kegyes tanítórend Névtára 1896. és önéletrajzi adatok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
