Illyés Bálint

Full text search

Illyés Bálint
országgyűlési képviselő, I. István ev. ref. lelkész és Szathmári Ágnes fia, szül. 1835. okt. 2. Fejér-Gyarmaton (Szatmárm.) Iskoláit a sárospataki ref. főiskolában kezdte meg. 1849. ápr. a honvédek sorába lépett mint szabad-vadász, hol mint a tábor legifjabb katonája a legénységtől selyem káplár nevet nyert; csakhamar alvadász és később hadnagy lett. A szabadságharc után ismét Sárospatakon folytatta félbeszakadt tanulói pályáját, hol különösen Erdélyi Jánosnak becsülését és szeretetét bírta, ki felismerte költői hajlamát, szépirodalmi munkálkodásra buzdította, lelkesítette s oktatta. A bölcselet és theologia végeztével, Erdélyi ajánlására a marosvásárhelyi ref. gymnasiumba ment ideiglenes tanárnak, hol különösen a költészetet, az ókori irodalmat és történelmet, egyszersmind a görög nyelvet tanította. Három évi tanári működés után báró Kemény György (most tordamegyei főispán) házához került nevelőnek, az irodalmi téren is ismert b. Kemény Endre mellé; 1860-ban szatmári segédlelkész és tanár lett, 1861-ben a tisza-becsi egyház, 1868. pedig a kis-újszállási népes gyülekezet választá meg lelkészének. Itt érte őt az a megtiszteltetés is, hogy a tiszántúli egyházkerület aljegyzővé, egyházmegyéje tanácsbirájává, 1881-ben pedig zsinati képviselővé választotta Debreczenbe. A kis-ujszállási kerület 1887-ben függetlenségi s 48-as programmal országgyűlési képviselővé választotta, s miután véglegesen visszavonult a lelkészi pályától, újabban csak képviselői s írói munkásságának él.
Eleinte Zelemér név alatt írt a Vasárnapi Ujságba (1859.) népdalokat; ugyanott 1864-ben lépett fel saját neve alatt Kölcsey emlékezete cz. ódájával, melyet a Kölcsey-szobor leleplezési ünnepélye alkalmával szavalt el; ez időtől fogva a lapnak rendes munkatársa lett, hol azóta (1895-ig) költeményei s olaszországi naplója (1881.) jelentek meg. Irt ezenkívül a következő lapokba: Igazmondó (1876–77.), Nefelejts, Divat, Fővárosi Lapok, Ellenőr Egyetértés, M. Ujság, Magyarország és a Nagyvilág, Ország-Viléág s több vidéki lapba (Debreczen 1886. 245. szám) s albumokba (Kossuth-album, Honvéd-album, Hunyadi-album, Batthyáni-album, sat.); ezenkívül álnév alatt vagy nélkül könyvismertetéseket és egyéb czikkeket. A Két dalnok cz. balladája a Kisfaludy-társaság 1870. pályaművei közt kiemeltetett; Csokonai emlékezete cz. ódáját pedig 1871-ben első helyen tüntette ki dicsérettel.
Munkái:
Uj temető ünnepélyes felavatásakor tartott egyházi beszéd és ének. Debreczen, 1871.
Temetési és emlék-beszédek. U. ott, 1873.
Költemények. Bpest, (1876. Ism. Vasárnapi Ujság 53. szám. Petőfi Társaság Lapja 1877. 3. sz., Ellenőr 5. és 11. sz.)
Felebaráti szeretet a Krisztus szellemében. Karczag, 1877. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 40. sz.)
Egyházi beszédek. Debreczen. 1878. (Ism. Prot. Egyházi és Isk. Lap. )
Gyász-koszorú. U. ott, 1878.
A hamis és igaz próféta. Egyházi beszéd, Karczag, 1882.
Emlék-füzér Kossuth Lajos sírjára. Hat költemény. Bpest, 1895. (A tiszta jövedelem a Kossuth-szobor javára.)
Vasárnapi Ujság 1879. 11. sz. arczk., 1891. 29. sz. arczk.
Uj M. Athenás 189. l.
Dömény József, Zsinati Emlékkönyv. Székesfehérvár, 1882. 139. l.
Petrik Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1887. 269., 1892. 318. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Sturm, Országgyűlési Almanach 239. l.
M. Irók és Művészek. Bpest, 1894. arczk.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT