Ihász Imre

Full text search

Ihász Imre
birtokos Nagy-Démen (Veszprémm.); Sopronban tanult, hol a nemes magyar nyelvmívelő társaság tagja volt a mult század végén; több megyék táblabírája is volt. Meghalt 1842. szept. 20. Sopronban 71 éves korában.
Színműveket írt és fordított: Makfalvi Anna. (Sarolta). Érzékeny játék 5 felv. Houwald után (1790–95-ben adták, azután 1807. aug. 14., 1808. 1811. és 1812.); Árulás és szerelemféltés, szomorújáték öt felvonásban Spiess után (1808. decz. 16.); Az indusok Angolországban, vígj. három felv. Kotzebue után (először 1794. márcz. 2. és még kétszer); A kettősök, szomorújáték öt felv. Schröder Fr. L. után (1794. ápr. 25. és 1795.); Túri György az arany sarkantyus vitéz, vitézi játék (eredeti, 1894. aug. 27. és 1812. jún. 13.); Sándor, vagy a természet és szerelem gyermeke, vitézi érzékeny játék négy felv. (eredeti, 1794. máj. 14. először és 1812. jún. 30.); Egervári Balás, egy magyar generalis, tábori érzékeny történet négy felvonásban, Slensbajn után németből magyar szinre alkalmazta (1794., kézirata megvan a m. n. múzeumban.); Mohácsi veszedelem, szomorújáték négy felv. (eredeti, 1795. jún. 29.)
Nevét a régi szinlapokon és szinházi Zsebkönyvekben Ihászinak írták, valószínű, hogy ezt használta írói nevének.
Schedius, Allg. Verzeichniss. Pest, 1800. 13. l.
Honművész 1837. 31. 33. sz.
Kis János Emlékezései, Bpest. 1891. 617. l.
Egykorú szinházi zsebkönyvek, szinlapok és gyászjelentés

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT