Gyulai Pál (nagy-váradi),

Full text search

Gyulai Pál (nagy-váradi),
bölcseleti doktor és egyetemi tanár, a Kisfaludy-társaság elnöke, a m. tudom. akadémia igazgató-tanácsának tagja, a m. főrendiház tagja s jegyzője, kinek atyja, Gy. Antal, az erdélyi kir. kormányszék számvevő osztályánál szolgált; Gy. szül. 1826. jan. 25. Kolozsvárt, hol tanulását hitfelekezete (a reformátusok) kollegiumában kezdette, melynek osztályait, a gymnasiumi, bölcseleti, jogi (1843–45) és hittani folyamokban kitűnő sikerrel járta végig 1846-ig. Itt, a reformátusok módja szerint, teljes képzést nyert a tanári pályára; de mielőtt arra lépett volna, az élet, az irodalom és önképzés terén is végig haladt. Gyermekkorában már nagy élvezete volt, ha a kolozsvári magyar szini előadásokat látogathatta. Szerette eljátszani a mit látott, maga is szindarabokat irogatott; a költőket, kivált a drámaírókat, mohón olvasta. Talán, ha kis termete nem akadályozza, ő is szinész lesz, mint bátyja Gy. Ferencz (kinek szobrát 1876-ban leplezték le a kolozsvári szinház előtt.) Tizennégy éves volt, mikor atyja (1840) meghalt és özvegyen hagyta nejét (Hajós Sárát) és árván gyermekeit, három fiút és egy leányt. Az élet gondjai hamar súlyosodtak a szegény családra. Gy., hogy anyjának terhére ne essék, kisebb gyermekek tanításával foglalkozott a kollegiumban és már 1843-ban egészen saját erején tartotta fenn magát, jókor hozzászokva az önállósághoz. A 40-es években az Erdélyi Hiradóba dolgozott és 1848-ban a lapnak rendes munkatársa lett. 1844–46-ban mint jogász három pályadíjat nyert: az Erdély irodalomtörténetét, a párbajt és a nyelvbeli purismust tárgyaló munkálataival. Megismerkedett a magyar szépirodalom akkori költőivel, kik közűl Vörösmarty tett rá legmélyebb hatást; magánszorgalomból megtanult németül és francziáúl és fordította Goethét, Schillert, Heinét és olvasgatta Voltairet, Rousseaut, Hugo Victort, Lamartinet és Molièret. 1843-tól 1845-ig Pataki Dániel gyermekeinek volt tanítója és házánál Deésen töltötte a szünnapokat. 1845-ben az öreg gróf Bethlen János, Erdély egyik legnagyobb államférfia, fiai nevelőjeül kérte föl. (1847-ben a kolozsvári ev. ref. kollégium költészeti osztályának tanárává választatott.) 1848-ig volt a Bethlen János gróf gyermekei mellett. Alkalma nyilt érintkezésbe jönni Erdélynek a közéletben szerepelt csaknem minden kitünőbb emberével és megnyerni sokak rokonszenvét és becsülését. Neve már ekkor mind ismertebbé s jobb hangzásúvá vált az irodalomban. Az 1848. mozgalmak kezdetekor elvégezte az iskolát s a kolozsvári ifjúság vezetői közt találjuk őt az unió kikiáltásában és a pesti küldöttség fogadásában. Majd Pestre jött és a lapokba dolgozott és a követté megválasztott gr. Teleki Domokos titkára volt. Kolozsvárt ezalatt Urbán cs. tábornok foglalta el, a város rettegésben és sarcz alatt nyögött és Gy. anyja, beteg már az ostrom alatt, a félelmek közt halt meg. Fia, a város felszabadulásakor, már 1849-ben haza sietvén, csak sírját találta; bátyja, öcscse honvédek voltak, a kis huga egyedűl a szomorú házban. Gy., hogy rajta segíthessen, otthon maradt s egy pár hétig az Ócsvay által szerkesztett Honvéd munkatársa volt. Majd ismét visszatért Telekihez és vele maradt Pesten 1851 tavaszáig. Megismerkedett Aranynyal, Csengeryvel, báró Eötvössel, Pákh Alberttel és többi jelesünkkel, mely ismeretség jótékonyan hatott az ifjú költőre. Ezek hatása alatt kezdette meg valódi irodalmi munkásságát. Az országot ért halálos csapás kábultságából először az irodalom kezdett felocsúdni s Gy. az elsők s a leghívebbek közt volt, kik a nemzetiség ez egyetlen megmaradt zászlója alá sorakoztak. Valamennyi ez időszakban megindult jobb vállalatnak egyik elsőrendű s nélkülözhetetlen munkatársa volt. 1852 őszén elhagyva titkári állását, végleg Pestre költözött, a hol egy nevelő intézetben vállalt tanári állást. 1854-ben a Vasárnapi Ujság alapításában főérdeme van és annak első három számát Pákh Alberttel és Jókai Mórral egyedűl írták. Pákh Alberttel részt vett 1853-ban a Szépirodalmi Lapok megalapításában, mely azonban fél év mulva megszűnt. Ugyancsak Pákhkal részt vett az Ujabbkori Ismeretek Tára szerkesztésében, kritikákat írt a Pesti Naplóba s a hivatalos Budapesti Hirlapba. 1855-től Kemény mellett a Pesti Napló munkatársa volt, hová kivált könyv- és szinbirálatokat írt. Kritikai működése, mely alapos, igazságos és szigorú volt, félelmessé tette és sok ellenséget szerzett neki. Ekkor vívta nevezetes polemiáit a régibb költőkben elfogult Toldyval, Petőfi és Arany nemzeti irányának aesthetikai elismerése érdekében és vette üldözőbe a Petőfi-utánzók pongyola irányát 1855. okt. 25. Nádasdy Tamás gróf mentorául külföldi útra ment. Egy évet Berlinben és Párisban töltöttek, majd Münchenbe jöttek; itt az ifjú gróf 1856. decz. 14. meghalt. Gy. irodalmi s művészi ismeretekkel gazdagodva tért vissza Pestre, ismét dolgozott a lapokba és folyóiratokba. 1858. július 31. vezette oltárhoz nejét Szendrey Máriát (Petőfiné hugát) és egyenesen Kolozsvárra vitte őt, hol az ev. ref. kollegiumban a magyar és latin irodalom tanára lett. A m. tudom. akadémia, tíz évi tetszhalál után föléledvén, azon év. decz. 15. levelező tagjának választotta, 1860. júl. 15. pedig a Kisfaludy-társaság rendes tagjának. 1862. júl. 3. visszatért a fővárosba, hol Arany Szépirodalmi Figyelőjének segédszerkesztője lett, egyszersmind buzgó titkára a magyar írók segélyegyletének (1876-ig). Előkelő részt vett az erdélyi múzeum munkálkodásában, sürgette a székely népdalok és balladák gyűjtését, hangoztatta e termékek jelentőségét s az ő eszközlésével jelent meg a Kriza hires gyűjteménye is. (Vadrózsák. Kolozsvár, 1863.) Feljötte után tanára volt a pesti ref. gymnasiumnak 1864-ig, mikor a sziniképző aligazgatójává s dramaturgiai szaktanárrá nevezték ki; (ezen állásáról, akadémiai titkárrá történt megválasztatásakor 1870-ben lemondott). A nemzeti szinház állandó drámabirálója is lévén, ezzel a hajlamainak megfelelő hatáskört nyert. Tevékeny részt vett, főleg mint biráló, a m. tudom. akadémia s a Kisfaludy-társaság munkálataiban, a drámai pályázatok fölött mint előadó ismételve hallatta az akadémia ítéletét. A Kisfaludy-társaságban felolvasásain kívül a népköltészeti gyűjtemény újra megindításával szerzett nagy érdemet. 1866. szept. 10. a cholera elragadta nejét és e veszteség s apai gondjai számos szép költeményre ihlették. Ujra többé nem nősülve, az irodalmi munkában keresett enyhületet. A m. tudományos akadémia 1867. jan. 30. rendes taggá, 1870. jan. 17. a nyelv- és széptudományi osztály titkárává, (1883. máj. 17. az igazgató-tanács tagjává), a Kisfaludy-társaság pedig 1873-ban másodelnökévé választotta. 1876. jan. 25. ötvenedik születése napja alkalmával a kolozsvári egyetem bölcseletdoktori oklevéllel tisztelte meg. 1876-ban a budapesti egyetem meghívta őt a Toldy Ferencz halálával megürült magyar irodalmi tanszékre, mi által ismét új hatáskörhöz jutott, a hol a magyar irodalomtörténet művelésére új nemzedéket nevelt. Működésének súlypontja azóta itt, az akadémiában, a Kisfaludy-társaságban és a saját folyóiratában (Budapesti Szemle) van. A Kisfaludy-társaság 1879. febr. 19. elnökévé választotta. E társaság évi közgyűlésein tartott elnöki megnyitó beszédei egy-egy fontosabb irodalmi kérdést vitatnak meg s élénken szokták foglalkoztatni a közvéleményt. Irói érdemei alapján 1885-ben a főrendiház újjá szervezésekor ő felsége kinevezte tagjának és legottan jegyzőjének is megválasztatott.
Első költeményét bölcselethallgató korában írta Kolozsvárt «Az anya és fohásza» cz., mely az Öröm-dalok a nemzet ünnepén Erdély kormányzója nagym. széki ifjabb gr. Teleki József úr ő excell. Kolozsvárra érkeztére. Irva több ev. ref. tanuló ifjaktól 1842. cz. munkában jelent meg és a Hon és Külföld-hez csatoltatott; többi közleményei, beszélyei, kritikái következő lapokban, évkönyvekben és folyóiratokban jelentek meg: Athenaeum (1842. II. Hunyady János, ballada. 1843. költemények), Regélő Pesti Divatlap (1842. szini kritika s ered. költ.), Kőváry Beszélytára (1843), a kolozsvári Nemzeti Társalkodó (1843–44., költ. és kisebb dolgozatok), Pesti Divatlap (1844. Cserhalom cz. költ., 1845. Kenyérmezei tor, ballada, 1846. Férjes nő, beszély, 1847–48, költ.), Erdélyi Hiradó (1846. 109. sz. költ.), Életképek (1847–48. költ.), a győri Hazánk (1847), a kolozsvári Unio cz. zsebkönyv (1848. 309–409. l. Az aranycsináló, beszély), Magyar Emléklapok (1850. Hadnagy uram! sat. költ. Gy. aláírással), Magyar Irók Füzetei (1850. költ.), Pesti Röpivek (1850. költ.), Magyar Irók Albuma (1850. költ.), Hölgyfutár (1850–52., 1854., 1858–59., ered. költ. és Schiller Orleansi szüzéből D'Arc Johanna bucsúja), Remény (1851. költ.), Nagy-Enyedi Album (1851. költ.), Romemlékek (1851. költ.), FiataIság Barátja (1851. vegyes közl.), Remény (I. II. 1851. költemény), Losonczi Phönix (1851–52. költ. és Vén szinész, beszély), Budapesti Visszhang (1852. Pókainé, költ.), Őrangyal (1852, költ.), Nők Könyve 1853-ra (Fanni, beszély), Szépirodalmi Lapok (1853. Egyszerű történet, beszély, Bujosdi sat. költ.), Delibáb (1853. költ. és Egy történet napjainkból cz. regényéből mutatvány), Uj M. Muzeum (1854. Petőfi és lyrai költészetünk), Vasárnapi Ujság (1854. A legelső magyar komikus, könyvism. és apróságok, 1858. Népdalok, 1866. Egy anya, elb., Petőfi jellemrajzához, Leányomhoz cz. költ. sat. 1867. Pákh Albert, Az éji látogatás cz. költ., 1869. Romhányi I. éneke sat., költ., 1870. Emlékbeszéd Pákh Albert felett, 1871. Romhányi II. éneke, 1872. Emlékbeszéd b. Eötvös József felett. 1873. Csengery Antal életrajza, 1875–76, költ., 1878. A magyar hazafias lyra, 1879. A Vasárnapi Ujság huszonötödik évfordulóján, 1880 óta költemények, szini kritikák és vegyes czikkek. 1881. Gombos Imre, 1882. Katona József ifjúsága, 1893. Arany János és Petőfi Sándor sat.), M. Nép Könyve (1854. Varju István, elb.), Divatcsarnok (1854 költ.), Budapesti Hirlap (1855. 626. sat. sz. Szépirodalmi Szemle, Epikai költemények), Pesti Napló (1855. il. 51. sz. Obernyik Károly, 1856. Vita és felhivás Egressy Gáborhoz. 1857. 10., 25. sz. Petőfi szülővárosáról, 82., 90. sz. Szinházi naptár ügyében, 171. sz. Válasz Erdélyi Jánosnak sat. 1858. 5., 6., 9., 10. sz. birálata s polemiája Jókaival, 23., 24. sz. Egy kis curiosum, 1859. költ., 1862. 224., 236. sz. A magyar írók segélyegylete és a «Vezér» tárczaírója, 242. sz. 1863. 15., 23., 24., 28. sz. A magyar írók segélyegylete, 1867–68. politikai czikkek Deák-párti szellemben. 8. sz. Perczel Mór emlékirataira, 1871. 298–300. sz. Magyar karácsonyi nysteriumok és vizkereszti játékok, 1872. 78. A Kisfaludy-társaság utolsó üléséről kisebb czikkek. 1874. 135., 142. Deák F. levele b. Wesselényi Miklóshoz, 236. sz. Petőfi költeményei s az írói tulajdonjog, 1875–76. 135., 136. Emlékbeszéd Toldy Ferencz felett, 1877. 5., 7. sz. A Petőfi társaság közgyűléséről sat., 1878. 2., 3. sz. A magyar írók segélyegylete, 1879. Petőfi és Prielle Cornelia, 127. sz. Emlékbeszéd b. Kemény Zsigmond felett), Budapesti Szemle (1857. A magyar nemzeti szinház és drámai irodalmunk, Jókai «Dózsa György» ism., 1860. Emlékbeszéd Kazinczy Ferencz felett Kolozsvárt okt. 27. 1859., Adalékok népköltészetünkhez, Katona Jószef és «Bánk-bán»-ja, akadémiai székfoglalója, 1862–63. könyvism., 1866. Gróf Széchenyi István utolsó évei, a Kisfaludy-társaságról, birálatok minden füzetben Gy. P. és más jegygyel, 1867. A franczia klasszikai drámáról, 1868–69. birálatok, Kisfaludy-társaságról sat., Jókai legújabb művei, 1873. Újabb magyar regények, költ., birálatok, Szigligeti és újabb szinművei és Szinházi szemle, 1874. Romhányi IV. énekéből, A legújabb magyar lyra, -p-, 1875. Jókai mint hirlapíró, Szinházi szemle, 1876. költ., Kossuth levele Deák halálakor, 1877. Romhányi III. éneke, Újabb költői beszélyeink, költ. és kritikák. 1878. Válasz Grünwald Bélának, Csíky Gergely újabb szinművei, 1879. Szerkesztő jegyzetei Volf válaszára a Nyelvemléktár ügyében és költ., 1880. költ., Szinházi szemle, 1881. Szilágyi és Hajmási, költői beszély és költ., 1882. Katona József ifjúkori drámái, költ., 1843. Arany János emlékezete, «Toldy szerelme» egy kihagyott versszakáról. Válasz Trefort Ágost levelére, 1884–85. költ., Zajgások az akadémia ellen, A Pesti Napló és a Kisfaludy-társaság, Pulszky Ferencz és a kritika. 1885. Margit emléke I–V. költ., 1886–89. költ., Szinházi szemle, 1890–93. költ. és kritikák, A Budapesti Hirlap és gróf Széchenyi István, Politikai xeniák I–V., Télen I–III., 1894. Lukács Móricz, A Magyar Nyelvőrnek, költ. és kritikák), a Nővilág (1857–58 költ.), Urházy Magyar Postája (1851. Egy régi udvarház utolsó gazdája), Szépirodalmi Album (1858. Magyar bál Berlinben), az Erdélyi Múzeum Évkönyve (I. 1859–61. Adalék népünk költéséhez), Szépirodalmi Figyelő (1860–61. Nehány szó a kritikáról, Adalék népmeséinkhez, 1862. Petőfi életéből, Két ó székely ballada; Gonosz mostoha, népmese; mint a lap fődolgozótársa, számos birálata, polemiái s apróbb czikkei), M. Sajtó (1862. 241., 1864. 35., 56., 1866. 81. sz. A magyar írók segélyegylete), Részvétkönyve (1863. Széchenyieskedők, szatíra), Koszorú (fődolgozótársa, 1863–65. Nők a tükör előtt, beszély, A szinházi kihivásokról, Vörösmarty életéből, költ., számos birálat, polemia és apró czikk), Politikai Hetilap (1865. Aurora-kör 1823–1830., Magyar hazafi lyráról, 1866. birálatok és különösen a nemzeti szinház ügyeit kisérte figyelemmel), Gombostű (1867. költ.), Budapesti Közlöny (1867. birálatok, 1872. 74. sz. Lord Byron és Rutilius), Sürgöny (1867. 44. sz. Magyar írók segélyegylete), a Hon (1867. 36. sz. Magyar írók segélyegylete 1877. 259. sz. Petőfiről), Fővárosi Lapok (1868–69, 1871–72. A magyar népdalokról, 1873. Szigligetiről, 1877. Petőfi és a m. tudom. akadémia, 1878. Az írói tulajdonjog és a Budapesti Szemle, Szigligeti «Trónkereső»-jéről, 1880. Pulszky Ferencz és a m tudom. akadémia, 1882. Katona és Déryné, 1890. Emlékbeszéd Kölcsey F. születése százados évfordulóján), Hazánk (1868. költ.), Borsszem Jankó (1869. Jókai Mórhoz), a Kisfaludy-társaság Évlapjai (III. 1869. Egy anya, rajz, Az éji látogatás, költ., IV. 1870. A népszerűségről, szatira, székfoglaló 1868. febr. 5., VII. 1872. Emlékbeszéd br. Eötvös József fölött, IX. 187 4. Sellő, ballada, XI. 1876. Szilveszter éjszakáján, költ., XIII. 1878. Kriza János emlékezete, XIV. 1879. Emlékbeszéd Szigligeti felett, XV. 1881. Elnöki megnyitó beszéde 1880. febr. 8., XVI. 1881. Szilágyi és Hajmási, költői beszély, Beszédei Toldy F. síremléke felavató ünnepén 1880. okt. 31., Elnöki megnyitó beszéde, Kisfaludy K. halálának félszázados évfordulóján 1880. nov. 21., XVII. Jelentés Lukács Móricz haláláról, XVIII. 1883. Elnöki megnyitó beszéde február 11-én, Beszédei Arany ravatalánál és Greguss Ágost felett 1882. deczember 14-én, XIX. 1884. Beszédei a Katonaünnepen Kecskeméten 1883. ápr. 16. és a puszta-kovácsii Bessenyei-ünnepen jún. 10., Arany János emlékezete s Gyümölcsösben cz. költ., XX. 1885. Elnöki beszéde febr. 8., XXI. 1887. Elnöki beszéde 1886. febr. 7. és 1887. febr. 6., XXII. 1888. Elnöki beszéde febr. 5., XXIII. 1890. Elnöki beszéde 1889. febr. 24., XXIV. 1890. Báró Kemény Zsigmond sírjánál, költ., XXV. 1891. Elnöki beszéd febr. 8., XXVI. 1893. Elnöki beszéd 1892. febr. 7. és Üdvözlő beszéde Tóth Lőrincz félszázados ünnepén 1891. deczemb. 9., XXVII. 1894. Télen cz. költ.), Reform (1870–71. vegyés czikkek és birálatok), Akadémiai Értesítő (1870. Emlékbeszéd Pákh Albert felett, 1883–84. Jelentések a Péczely drámai pályázatról, 1885. Jelentése a széphalmi mausoleumról s javaslatai, 1886. Jelentés a Péczely dr. pályázatról, 1890. Emlékbeszéd Kölcsey F. születése százados évfordulóján aug. 8.), Figyelő (1876. Előleges censura az akadémiában), Ellenőr (1877. 62. sz. Helyreigazítás Dóczy «Csók»-ját illetőleg, 438. sz. Petőfiről, előad. után Sümegi K.), Nemzeti Hirlap (1878. 308., 311., 313., 319. sz. Vörösmarty mint drámaíró és színkritikus), Szegedi Árvízkönyv (1880. költ.), Magyarország (1881. 141–143. sz. Emlékbeszéd Csengery Antal felett), Nemzet (1882. 52. sz. Petőfi és Klapka, 1883. 3. sz. Gróf Széchen Antal és a Kisfaludy-társaság, 1887. 38. sz. Költészet és erkölcsiség, 1888. 37., 38. sz. Kisfaludy Károly hatása, 1893. 28. sz. A Kisfaludy-társaság és gr. Apponyi Albert), Budapesti Hirlap (1882. 248. sz. Petőfi élete és költészete, Gy. előadásaiból), Egyetértés (1883. 357. sz. Felolvasása Petőfi dalairól), M. Ifjuság Lapja (1885. Arany János, Ártatlan dacz czímű költeményének története), M. Salon (VI. 1886–87. költemény), Hunfalvy-Album (1891. Beszéde Hunfalvy Pál ravatala fölött.)
Munkái:
1. Nemzeti szinek. Kolozsvár, 1848. (Költemények Mentovics Ferencz, Szász Károly és Gyulai Páltól).
2. Kolozsvártt márcz. 21-én. (Kolozsvár, 1848. Költemény, az unió érdekében, 16-rétű lap, zöld papiros, gyűjteményemben).
3. Vörösmarty életrajza. Pest, 1866. (1868-ban a Marczibányi mellékjutalomban részesült. Ism. Főv. Lapok 1865. 254–257. Zilahy Imre. 2. jav. kiadás. Bpest, 1879., 3. jav. kiadás. Bpest, 1890.)
4. Vázlatok és képek. Pest, 1867. Két kötet. (I. Egy anya, Nők a tükör előtt, A fösvény halála, II. Az első magyar komikus, Glück-Szerencse úr, Egy régi udvarház utolsó gazdája. Ism. Arany László, Budapesti Közlöny 1869. 87. sz.)
5. A népszerűség. Szatira. Bpest, 1868. (Székfoglaló a Kisfaludy-társaság közgyűlésén 1868. febr. 5.)
6. Gyulai Pál költeményei. Bpest, 1870. (1846–1869. A költő photogr. arczk. 1873-ban a Marczibányi széptud. jutalomban részesült).
7. Emlékbeszéd Toldy Ferencz felett. Bpest, 1876. (M. T. Akadémia Évkönyvei XV. köt. 1. darab).
8. A vén szinész 2. kiadás. Bpest, 1876. (Olcsó Könyvtár 27. Ism. Életképek 1876.)
9. Emlékbeszédek. Bpest, 1879. (Kazinczy Ferencz, Pákh Albert, B. Eötvös József, Toldy Ferencz, Kriza János, Szigligeti Ede, B. Kemény Zsigmond, Gr. Széchenyi István utolsó évei, B. Jósika Miklós, Mészáros Lázár, Kossuth Lajos levele Deák halálakor, A Vasárnapi Ujság huszonötödik évfordulóján. Ism. a Hon 254. sz. Ellenőr 490. sz. Havi Szemle).
10. Báró Eötvös József. Emlékbeszéd. Bpest, 1880. (Olcsó Könyvtár 108.)
11. Gyulai Pál költeményei. 2. bőv. kiadás. 1846-–1881. Bpest, 1882. (aczélm. arczk. Ism. 1881: Ellenőr 640., P. Napló 350., Főv. Lapok 291., Egyetértés 355., Függetlenség 357., Hon 354., Reviczky Gy., Vasárn. Ujság 52. sz. 1882: Ellenőr 29., Nemzet 109., Rozsnyói Hiradó 52. sz.)
12. Szilágyi és Hajmási. Költői beszély. Bpest, 1883. (Olcsó K. 157.)
13. Katona József és Bánk bánja. Bpest, 1883. (Ism. Századok, Egyet. Philol. Közlöny).
14. Egy régi udvarház utolsó gazdája. Beszély. 3. kiadás. Bpest, 1884. (Dörre Tivadar rajzaival és Olcsó K. 157. Ism. Vasárnapi Ujság 1883. 50. sz.)
15. Nők a tükör előtt. Beszély. Bpest, 1888. (Ism. Irod. Ért. Feszty Árpád rajzaival).
16. Arany János. Emlékbeszéd. Bpest, 1890. (Olcsó Könyvtár 277.)
17. Gróf Széchenyi István mint író. Bpest, 1892. (Olcsó K. 322.)
18. Gyulai Pál költeményei. 3. bőv. kiadás. Bpest, 1894. (aczélmetszetű arczkép. Ismert. Főv. Lapok 1893. 346., Hét 51., Vasárnapi Ujság 50., Egyetértés 334. Bud. Hirlap 357. sz., Hazánk 1894. 13., 18. sz.)
19. Gyulai Pál költeményei. 4. kiadás. Bpest, 1895. 4-rét. Hirsch Nelli rajzaival s arczk.
Levelei Erdélyi Jánoshoz: Kolozsvár, 1860. szeptember 8., október 13., Pest, 1861. április 8., 1862. szept. 13., decz. 19., 1863. aug. 31., 1864. v. 65. kelet n., 1866. júl. 17. és decz. 5. (Az Erdélyi-Tárban, Erdélyi Pál birtokában).
Szerkesztette a Szépirodalmi Lapokat 1853. jan. 2-tól jún. 30-ig Pesten Pákh Alberttel együtt, mely hetenként kétszer jelent meg; a Részvét Könyvét, a magyar írók segélyegylete megbízásából, az alaptőke javára. (Pest, 1863. Ism. Pesti Napló 1864.), a Magyar népköltési gyűjtemény új folyamát; a Kisfaludy-társaság megbízásából szerk. Gyulai Pál és Arany László. Pest, 1871–72. és 1882. Három kötet, részben az ő becses jegyzeteivel (a dalokról, balladákról és mysteriumokról); az Értekezéseket a nyelv- és széptudományok köréből, kiadja a m. tudom. akadémia 1873 óta; szerkeszti a Budapesti Szemlét a m. tudom. akadémia megbízásából 1873 óta, mely előbb évenkint hat füzetben, 1881 óta pedig havi füzetekben jelenik meg, 1894 végeig 216 szám, nyolczvan kötetben; az Olcsó Könyvtárt a Franklin-társulat megbízásából 1875 óta, melyből eddig 342 füzet jelent meg.
Kiadta Petőfi Sándor Vegyes műveit 1838–49. (Pest, 1863. Előszóval) három kötetben; Vörösmarty Mihály minden munkáit (Pest, 1863–64.) tizenkét kötetben, sajtó alá rendezte V. életrajzával és jegyzetekkel ellátta; Pákh Albert humoros életképeit (Pest, 1870.); Kemény Zs. tanulmányait (Pest, 1871.); Madách Imre összes műveit (Bpest, 1880. három kötet.)
Arczképei: kőnyomat, rajzolta Barabás Miklós 1855-ben, névaláírásával (Arczkép-Album, műmelléklet a Hölgyfutárhoz. Pest, 1855. I.); kőnyomat, rajzolta Marástoni, nyomt. Danieletto és Politzer Pesten 1866.; aczélmetszet névaláírásával, metszette és nyomt. Weger A. Lipcsében 11. és 18. sz. munkájában.
Munkái között több lefordíttatott németre, olaszra, francziára s ruménre is; ezek: Ein alter Schauspieler, übersetzt von Robert Sturm (Wanderer 1859. okt.) és von Leopold Rosner (Leipzig, 1870., Universal-Bibliothek 250.), francziáúl M. Saissy ford. Le vieux comédien, Bpest, 1880., lengyelűl (Posenben), olaszúl: Il vecchio artista (ford. Zigány Árpád, Perzeveranza 1882. júl. 31. sz.), Der letzte Herr eines alten Edelhofes, übersetzt von Adolf Dux (Universal-Bibliothek 579., angolúl is a Gornhill Magazinban); Frauen vor dem Spiegel, übers. von Adolf Dux (Pesther Bote tárczájában és külön Pest, 1864.); Eine einfache Geschichte (Arader Zeitung 1856. 67–70. sz.); Das Verhältniss der Sittlichkeit zur Kunst, insbesondere zur Poesie (Ung. Revue 1887.), Bei der Lectüre des Horaz (ford. Handmann Adolf, és Zur Geschichte des ungarischen Theaters, Ung. Revue 1889.), Tagesordnung (Pester Lloyd 1889. 64. sz.), An Baron Sigmund Kemény's Grabe. Übers. v. E. Lindner (Ung. Revue 1890.), ruménúl: Din Timburil bătrăne (A régi időből. Ungaria 1893.); zsidóra ford. Virágnak mondanálak és Hadnagy uram! (Bacher Simon. Hebräische Dichtungen. Wien, 1894. II.)
Arczkép-Album. Mümelléklet a Hölgyfutárhoz. Pest, 1855. köny. arczk.
Pesti Napló 1855. II. 105. sz.
Ferenczy és Danielik, Magyar Írók I. 174.
Hölgyfutár 1858. 28., 106., 173. sz. 1859. 120. sz. 1862. 65., 78. sz.
Pesti Napló 1862. 146., 151., 1894. 101. sz.
Kritikai Lapok 1862. I. 329. l.
Ország Tükre 1862. 26. sz. kőny. arczk.
M. tudom. Akadémiai Almanach 1863. 203., 1864. 220., 1865. 580., 1867. 276., 1868. 217., 1869. 216., 1870. 222., 1871. 242., 1872. 250., 1873. 330., 1874. 122., 1875. 334., 1878. 296., 1879. 203., 1880. 181., 1881. 175., 1884. 220., 1886. 221. l. (Munkálatai).
Fővárosi Lapok 1864. 1. sz. 1882. Gy. meséi, Gy. mint tanár, 1886. Gy. és a grafologia. 1893. 346. sz.
Családi Kör 1886. 28. sz. (Mátray Ernő).
Magyarország és a Nagyvilág 1867. 1. sz. arczk., (Áldor Imre), 1876. 42. sz. arczk. (Szász Károly). 1880. 19. sz. arczk.
M. Tudom. Akadémia Értesítője 1867. 47., 64., 1868. 91., 1869. 13., 1870. 17., 1872. 188., 1873. 138., 1877. 166., 1878. 148., 1879. 66., 1880. 113., 1882. 190., 212., 229., 1883. 17., 100., 1884. 46., 1886. 169., 1890. 57., 670. l.
Budapesti Közlöny 1869. 87. sz. (Egy angol kritikai lap Gy. P.-ról).
Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Uj folyam I. 16., XV. 18. l.
Vasárnapi Ujság 1869. 5., sz. arczk., (Szász Károly) 1876. 42. sz. D. J. 1879. 11. sz. arczk.
Alföldi Hirlap 1869. 98. sz.
Vutkovich Sándor, Magyar Írók Albuma. Pozsony. 1873. 302. l.
M. Polgár (1876. 20–79. sz. Dr. Gy. Pál, mint a Petőfi irodalom megalapítója).
Figyelő I. 1876. (Gy. P. az egyetemen), II–XVII., XXIII.
Toldy Ferencz, M. Költészet Kézikönyve. Bpest, 1876. V.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I. II.
Szilády Áron, Magyar Költők Tára I., III., V.
Moenich és Vutkovich, Magyar Irók Névtára. Pozsony, 1876. 452. l.
Dömötör János Munkái. Bpest, 1878.
M. Könyvészet 1879., 1880., 1882–83.
Lauka Gusztáv, Múltról a jelennek. Bpest. 1883. 111. l.
Horváth Ignácz Könyvészete 1880., 1882–84., 1887–90., 1892–93.
Budapesti Hirlap 1882. 289. sz. (Gy. mint tanár), 1884. 201. sz. (Jókai és Gyulai).
Magyar Tisztviselő 1882.
Család és Iskola 1882. 12. sz. (Gy. gyermekverseiről).
Harmonia 1883. (Pulszky F., Gy. és a mostani kritika).
Borsodmegyei Lapok 1884. 52. sz.
M. Salon III. 1885, arczk. VI. 1886–87., XII. 1889–90. arczk. és kézirata, XV. 1891. arczk.
Nyitramegyei Közlöny 1885. 23. sz. (Latkóczy Mihály, Költők otthona).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Koszorú 1885. (Palágyi Menyhért).
Haza és Külföld 1886. 8. sz. (Thewrewk Árpád).
Irodalom 1887. 23. sz. (Tolnai Lajos).
Halász Sándor, Orsz. Alm. 1887. Főrendiház 60. l.
Verédy, Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1888. 348. l.
Salamon Ferencz, Irodalmi Tanulmányok. Bpest. 1889. II.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892–1897. 145. l.
Beöthy Zsolt, M. Nemzeti Irodalom Történeti Ismertetése II.
Magyar Géniusz 1893. 47. sz. arczk.
Magyar Írók és Művészek. Bpest, 1894. arczk.
Nemzeti Ujság 1894. 168. sz.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages