Gyulafi Lestár (ráthóti),
Gyulafi Lestár (ráthóti),
fejedelmi titkár és követ, Gy. János és devecseri Choron Dóra fia, szül. 1557. szept. 20. Eustachius napján, ezért kapta a magyaros Lestár nevet a keresztségben; atyját már 1559-ben elvesztvén, anyja gondviselése alatt növekedett, ki 1560 elején, midőn a törökök Hegyesd várát Zalában elfoglalták, az ennek közelében eső Csobáncz várából kis fiával előbb Szigligetre, majd Kémendre s utóbb Körmendre költözött. 1573-ban Gy. a bécsi császári iskola növendéke volt és itt vetette meg tudományos képzettsége alapját. Már ifjú korában Erdélybe került és Báthori Kristóf fejedelem udvarában annak 1581-ben történt halálakor titkár volt; ezen minőségben szolgált Báthori Zsigmond alatt is ennek 1602-ben történt végleges leköszönéseig. Külföldön, mint a fejedelem megbízottja, legelőször 1582-ben járt, midőn Vesselényi Ferencznek Krakkóban tartott lakodalmán a fejedelmet képviselte s ennek, valamint a főuraknak fényes ajándékait üdvözlő beszédével bemutatta. Tagja volt azon követségnek, melyet Báthori Zsigmond 1587-ben a varsói királyválasztó lengyel országgyűlésre Kovacsóczy Farkas cancellarius vezérlete alatt küldött. Első követségét Lengyelországba Zamojski János cancellariushoz a Lengyelországot és Erdélyt egyaránt fenyegető török ellen követendő magatartás ügyében 1590-ben végezte. Második követsége volt Krakkóba III. Zsigmond lengyel királyhoz 1591 tavaszán, hogy a megürült krakkói püspökséget a király Báthori Zsigmond fejedelem unokatestvérének, Endre bibornoknak adományozza. 1591 őszén harmadszor járt Lengyelországban Zamojski Jánosnál, ennek 1590-ben elhalt neje Báthori Griseldis, a fejedelem testvére, visszakövetelt hozománya ügyében. Negyedik útja volt Zamojskitól a lengyel királyhoz a 30.000 frtért, melyet Báthori Zsigmond, a lengyel király Báthori István végrendelete értelmében, Lengyelországtól ismételten követelt. Több hónapig fáradozott ez ügyben a királynál, részint Visliczán, részint Krakkóban, hol jelen volt a lengyel királynak 1590. máj 31. Anna osztrák herczegasszonynyal tartott lakodalmán. Ötödik útja a lengyel országgyűlésre Varsóba, a fönnebbi követelés ügyében 1592 őszén. Már e követség alkalmával nyerte fejedelmétől azt az utasítást, hogy szerezzen neki pártot, mely őt a lengyel trónra emelje. Hatodik útja volt Lengyelországba 1593-ban, hogy szinleg a 30 ezer frtot sürgesse, valósággal pedig az említett terv kivitelén működjék. 1594 okt. elején fejedelme ismét Lengyelországba küldötte, hogy az említett adósságot és Báthori Griseldis hozományát sürgesse, s a mi fontosabb volt, Lengyelországot a törökök ellen való szövetkezésre és segélyadásra igyekezzék bírni; de 1595 tavaszán siker nélkül tért vissza, 1595. júl. 5. Szamosközi szerint Báthori Zsigmond ismét, tizenegyedszer, Lengyelországba küldötte, követelései sürgetésére s a lengyelekkel való szövetkezés ügyében; azonban fáradozása most is sikertelen maradt. Ezen diplomatiai működése alatt folyvást udvari titkári rangban állott; 1597. decz. 13. feljegyzése szerint titkári s konyhamesteri évi fizetése, téli és nyári tisztességes ruházaton és harmadmagával való asztaltartáson kívül, 350 forintot tett. Báthori Endre fejedelem idejében is megtartotta titkári állását és a fejedelem a lengyel országgyűlésre 1599-ben követűl őt és Sennyei Pongráczot küldötte. Midőn Báthori Zsigmond 1601-ben trónját harmadszor is visszafoglalta, e régi híve szolgálatát ismét igénybe vette s ápr. 30. Kolozsvárról őt küldötte Szathmárra Bástával alkudozni, hogy Erdélyt Rudolf császár megegyezésével mint annak híve megtarthassa. Ezen küldetése sikertelen maradt s Básta a goroszlói csatában aug. 3. a fejedelmi hadakat szétverte. Midőn Báthori Zsigmond 1602-ben Erdélyről végkép leköszönt s Csehországba vonult, Gy. helyzete Básta rémuralma alatt, hivatalos állása s fizetése megszüntével, mind súlyosabbá vált. 1603-ban Székely Mózes bukása után a Borbély György vezetése alatt harczoló hazafiak Básta túlnyomó ereje elől Karánsebesre bujdostak ki. Ezek, a hadaival Lippa felé vonuló Básta kiengesztelésére, a nehéz megbizatásokban gyakran forgott tapintatos és eszélyes Gy. küldötték Kapronczai Mártonnal együtt követségbe. Gy. Facséton találkozott Bástával s ügyességének sikerült a nehéz feladatot szerencsésen megoldani. Bástához intézett beszéde: Szamosközi Tört. munkái III. 324–330. l. és utána Wolfg. Bethlen, Hist. V. 505–512. l. Ezentúl, úgy látszik, a szerencsétlen haza sorsán elborúlt lélekkel, félrevonulva élt. Az élet rá nézve, mint 1604. Keresztúri Györgyhöz írt levelében mondja, keservesebb volt a halálnál. Bocskai támadását és erdélyi fejedelemségét még megérte; de hogy alatta régi hivatalát visszanyerte volna, ennek nyomát nem találjuk. Az 1605 évtől több jegyzete maradt fönn, a legutolsó május 17–19-re vonatkozik. Halála hihetően nem sokára ezután következett be.
Bod Péter állítása szerint, «megirta a maga idejebeli dolgokat, a mely historiával élt s sokszor is hozza elő Bethlen a maga írásában»; ugyanezt mondja Benkő József is; ugyanezt állítja Haner, a ki szerint Gy. ezen történelmi műve latinul volt írva. Szabó Károly kétségbe vonja azt, hogy Gy. a maga korát tárgyató történelmi művet hagyott volna hátra. E helyett rendes naplót vezetett. (Benkő József előbeszéde szerint, Bethlen Farkas Historiájához V. 9. l.) Szerinte e napló Gy. Gazdasági ügyeire s hivatalos működésére vonatkozott. A Benkő birtokában volt példány, az ő kéziratgyűjteményével együtt, 1849-ben az enyedi főiskolai könyvtár földulásakor veszett el. Történelmi följegyzéseiből mindaz, a mi reánk szállott, a budapesti egyetem könyvtárában a Pray-féle Collectio LVIII. és LIX. kötetében maradt fönn. Innen tette közzé e jegyzetek nagyobb részét az 1591. évig terjedőleg Kulcsár István, némely rész kihagyásával és sok hibával, a latin jegyzeteket pedig magyar fordításban, ily czímmel: Krónika. A mohácsi veszedelemtől a bécsi békülésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldön, és Moldvában történt dolgokról. Pest, 1805. Azért szükségesnek látta a m. tudom. akadémia ezen munkát újabb hibátlan kiadásban kiadni: Gyulafi Lestár följegyzései. 1565–1605. Bpest. 1881. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály. Irók. XXXI. kötet. Eredeti és egykorú példányokból kiadta és bevezetéssel ellátta Szabó Károly. 1–47. l. A följegyzések, kevés kivétellel, magyarúl vannak írva; a Függelék 48–124. l. LIII latin szövegű oklevelet tartalmaz, melyek Gy. beszédeit, leveleit, a fejedelem leveleit a lengyel királyhoz és egyéb a Gy. följegyzéseit, megbizatásait és életét fölvilágosító iratokat tartalmaz.) Wenzel Gusztáv könyvtárának egy részével az egyetemi könyvtár birtokába jutott codexben Gy. maradványainak nagyobb része előkerült, melyet Szilágyi Sándor tett közzé a Történelmi Tárban (1893. 109–145 és 193–231. l.): Gyulaffi Lestár történeti maradványai cz.. (szintén magyarúl írvák; excerptákat, annalisokat és följegyzéseket foglalnak rnagokban.) Ugyanez megjelent a Magyar Történelmi Évkönyvek és Naplók a XVI–XVIII. századokból, Bpest, 1894. II. kötetében.
Bod, M. Athenas 95.
Horányi, Memoria II. 63.
Siebenb. Quartalschrift 1801. VII. 14. l.
Keresztény Magvető 1876. 193. (Gy. feljegyzései Dávid Ferencz fogsága s halála körülményeiről.)
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára V. 286.
Magyar Akadémiai Értesítő 1890. 30. l.
Petrik Bibliogr.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
