Gyergyai Ferencz (kis-solymosi),
Gyergyai Ferencz (kis-solymosi),
nyug királybíró, id. Gy. László városi tanácsos és homoród-almási Barra Krisztina fia, szül. 1799. nov. 4. Kolozsvárt; bölcseleti tanulmányait hitfelekezetének, az unitáriusoknak kolozsvári főiskolájában, a hazai törvényeket az ottani kir. lyceumban 1821. júliusban végezte; szeptember 3-dikán az erdélyi királyi főkormányszékhez fölesküdt, honnan novemberben a királyi táblához M.-Vásárhelyre ment át, hol az ügyvédi censurát letette; 1823. márcz. 5. a kolozsvári tanácshoz igtatónak lépett be. 1825-től 1833-ig a helytartótanács akkori szervezetének megfelelőleg, két évenként váltva al- és főjegyző s igtató volt, mígnem 1833-ban ugyanott tanácsos, és az 1834. májusra Kolozsvárra összehívott erdélyi országgyűlésen a városnak egyik követe lett. E minőségben ama kitüntetés jutott részére, hogy azon országos küldöttségnek, melyet az egybegyült Karok és Rendek, a 23 év alatt elkövetett közjogi törvénytelenségek s ezekből származott súlyos sérelmek orvosolhatása czéljából, Ferencz császárhoz indítottak, tagjául választatott, s a jegyzőséggel is ő bizatván meg, az eljárásról írt jelentések, valamint az idevonatkozó jegyzőkönyvek is tiszta magyarságú tollából keletkeztek. Az 1837/8 erdélyi országgyűlésen, mely Nagy-Szebenben tartatott, ismét szülővárosának egyik követe volt. 1840. júl. a tanácsosságtól visszalépett és azt a jegyzői állással cserélte föl és viszont két évenkinti váltakozással fő-, aljegyző és igtató minőségben munkálkodott hét évig. 1848-ban elvállalta Kolozsvár képviselését a pesti országgyűlésen. Alig töltött azonban képviselői fontos hivatásában nehány hónapot, hétszemélyes tábla rendes birájának nevezték ki. Ezen hivatali állomáson 1849 végeig kitartott, mire az osztrák közegek még azon évben Aradon letartóztatták s előbb Pestre szállították, utóbb szigorú kezeslevél aláírása után Kolozsvárra bocsátották el. Az élet terhes gondjaitól szorongatott Gy. díjnokságra szorúlt azon hatósági testületnél, melynek egy negyed századig egyik legjelesebb tagja volt. A Haynau és bécsi kormány közt történt meghasonlás folytán azonban, az üldözöttek sorsa némi enyhületet nyervén, Gy. 1851. nov. a városi tanácsosi hivatalát elfoglalhatta. 1861-ben, az alkotmányos szervezkedési kisérlet alkalmával, a főbirósággal tiszteltetett meg. A Schmerling kormány azonban a főbíróságra más egyént alkalmazott és Gyergyait királybiróvá nevezte ki; ő azonban gyengélkedő állapota miatt e hivatalt tényleg át nem vette s már nov. nyugalmaztatását kérte s meg is nyerte; ettől fogva tudományos foglalkozásainak élt nővérei körében. A szépművészetek, jelesen az ének és zene iránt hajlammal viseltetett. 1824-ben Dom Miguel portugalli kir. herczeg, az atyja VI. János ellen megkisérlett zendülési merényletért számüzetvén, Bécsbe ment, honnan 1825-ben Magyarországba utazván, Erdélyben is megfordult és máj. közepétől majd három hónapig mulatott. Ez alkalommal a városi nemzeti szinházban a ritka vendég tiszteletére Weber Károly Mária Bűvös vadászát adták, midőn Max szerepében báró Jósika János kormányszéki elnök kivánatára Gy. lépett fel, s valamint szép és kellemes énekével, úgy művészi játékával is köztetszést nyert. Az előadáson Dom Miguel is mindvégig jelen volt. Mint műkedvelő a huszas évek közepén még kétszer lépett fel Kolozsvárt, ú. m. a Sevillai borbély Almavivájában és a Fogoly cz. dalmű főszerepében. A kolozsvári zene-conservatórium Ruzicska Györgynek fáradozásai által 1834–48-ig virágzó állapotra fejlődött és már a 40-es évek elején ott állott, hogy a leghíresebb zeneszerzők műveit, száz tagot jóval meghaladó énekes és zenész személyzettel adhatá elő. E személyzetnek egyik kiváló magán énekese volt a magas tenor Gy. A német és olasz nyelvnek is birtokában levén, magyarra fordította ama világhirű oratoriumokat, melyek 1840–48 között előadásra kerültek. A Teremtés (Haydn), a Stabat mater (Rossini), a Paulus (Mendelssohn-Bartholdy) sat. a conservatorium részére egymásután lefordíttattak. 1851-ben házasságra lépett Schwentner Juliával, kinek első férje Szerdahelyi József a nemzeti szinház tagja volt. Meghalt 1874. márcz. 20. Kolozsvárt. Hagyománya közt egy felbontatlan levelet találtak, mely hozzá volt czímezve; az unitáriusok consistoriuma mondott benne köszönetet egy 1000 forintos alapítványért.
A negyvenes években rendes tagja volt a kolozsvári Erdélyi Hiradó szerkesztőségének.
Munkái:
1. Frock Jonathan. Zschokke után... Kolozsvár, 1837. (Külföldi regénytár II.)
2. A graefenbergi vízgyógyintézet és priesztnitzi gyógymód leírása mindazon betegek számára, kik Graefenbergbe menni vagy a gyógyítást otthon végbevinni szándékoznak. Toldalékul a lovak különféle betegségei gyógyításáról. Munde Károly után németből ford. Kolozsvár, 1838. (2. Kiadás. Névtelenűl.)
3. A magyar nyelv sajátságairól. Kolozsvár, 1856. (Ism. Pesti Napló 368., 499., 500. sz.)
4. Magyarosan. «A magyar nyelv sajátságairól» írt jegyzetekhez. Kolozsvár, 1872. (Alapeszméje: mikép kelljen magyarosan írni s az irásban a nem magyaros kifejezéseket kerülni.)
Szerkesztette az Erdélyi Házisegéd czímű kalendáriumot Kolozsvárt 1840-re és 1841-re.
Budapesti Közlöny 1874. 72. sz.
Történeti Lapok I. 1874. 4. sz.
Fővárosi Lapok 1874. 70. sz.
Vasárnapi Ujság 1874. 13. sz. (Nekr.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
